A parlament december 18-án fogadta el a bikaviadal beszüntetését célzó törvénytervezetet 67-59 szavazataránnyal, mely állatvédők kezdeményezésére született meg. Az aktivisták 180 000 aláírást gyűjtöttek össze annak érdekében, hogy a téma egyáltalán a parlament elé kerüljön, a sikereken felbuzdulva viszont további célokat tűztek maguk elé. Spanyolország észak-keleti régiója a második, aki törvényen kívül helyezi ezt a tevékenységet, az 1991-es kanári-szigeteki döntés óta. Az indítványnak azonban át kell mennie az áprilisi zárószavazáson is, hogy a törvény hatályba léphessen. Ez esetben Barcelona utolsó arénája fog bezárni - adta hírül a France 24.

A helyi spanyol lakosok állítása szerint viszont a környezetvédelem mögé bújva nacionalista (katalán) erők lobbiznak a tevékenység ellen, mivel ők az idegen spanyol hagyományt és szokásrendszert látják a bikaviadalban. A katalánok ellenzik a viadalokat és nem kívánják Madrid példáját követni, melynek egy tipikus jelképe ez a közkedvelt rendezvény.

"A katalánoknak nem az állati jogokkal van problémájuk, ez inkább a politikáról szól. Erős ezen a területen a szeparatista mozgalom, ezt eszközként használják Spanyolország ellen" - nyilatkozta a France 24-nek Alejandro Melgarejo (madridi lakos) tenyészbikákat tenyésztő gazda, akinek családja két évszázada a viadalra szánt bikák nevelésével foglalkozik.

A bikaviadalt a spanyol emberek többsége továbbra is támogatja, nagy iránta az érdeklődés, bár nem akkora, mint a foci iránt. Az állítólagos állatkínzással a legtöbb országban nem törődnek. A bikáink békés vidéki környezetben élnek és büszkén halnak meg - mondta Melgarejo.

Nem olcsó mulatság

A bika értékesítéséig az anyaállatról való leválasztástól számítva négy év telik el. A farmer számításai szerint ez alatt az időszak alatt az állat felnevelése 6000 euróba kerül. Emellett természetesen szükség van saját földterületre vagy bérleményre, ahol tartható az állat, valamint a mozgó állomány terelésére és figyelésére cowboy-okat kell fizetni és azok lovát etetni. Az eladás előtti utolsó öt hónapban gabonát kapnak a bikák, mely az egyik legdrágább takarmány. Az értékesítések száma azonban az utóbbi időben drasztikusan, 2008-ról 2009-re (50%-kal)csökkent. A gazdasági válság hatására sok kisebb városban le kellett mondani az éves "Fiesta"-ról, azaz fesztiválról, így az állatokra sem volt igény. Ez nagy bevételkiesést jelent a gazdáknak.

A büszke példány

A "toros bravos", azaz a viadalra szánt fajta kitenyésztése a farmerek évszázados géntechnológiájának köszönhető. A legjobb szarvasmarhákat a nemesítő három fontos tulajdonságra teszteli: termékenység, nemesség, bátorság. A tehén merészségét nők mérik fel egy piros köpeny segítségével, mely az irányítást és hergelést szolgálja. A hímeket azonban más módon tesztelik, mert ők rögtön rárontanak az élénk színű posztóra és személyi sérülést okoznak, ezért a gazda védett pozícióból szúr bele az állat hátsó felébe, hogy provokálja azt. Amelyik egyed kedvezően, azaz bőszülten és aktívan reagál, az kiválasztásra kerül, majd a legkiválóbb egyedeket pároztatják.

Ezekre a vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy valaki tudja, melyik állat a legbátrabb, melyik való a térre. A munkát mindig a nemesítő és családja végzi a tavasz folyamán a bikaviadal szezonja előtt. A lényeg, a legjobb tulajdonságú állatok kiválasztása.

Barbárság vagy hagyomány?

A bikaviadal negatív megítélése ellenére a spanyol emberek számára ez a tevékenység művészeti ág, mely szorosan kapcsolódik történelmükhöz, kultúrájukhoz, valamint nemzeti ünnepeik hagyományos része. A viadal az ősi időkre visszavezethető, már az ókori Rómában népszerű volt. Kedvelt eseménynek számított az Ibériai-félszigeten is: a mórok, akik Észak-Afrikából jöttek és lerohanták Andalúziát, még versenyeket is rendeztek 711-ben. Ez az esemény később rituális alkalommá fejlődött, ünnepekkor a hódító mórok lóhátról harcoltak meg az állatokkal. Az első nagyszabású bikaviadal megrendezésére VIII. Alfonso király koronázási ünnepségén került sor. Több évszázad távlatából még mindig egy millió ember tekinti meg évente Spanyolországban a viadalokat - olvasható a spanish-fiestas honlapján.

A véres ütközet

Miután a "plaza"-n, azaz a küzdőtéren az összes harcban résztvevő szereplő integetve végigvonult és bemutatkozott a közönségnek, beengedik a bikát a ringbe. Az elsőrangú torreádor, akit matadornak neveznek, díszes, sárga és bíbor köpenyben bevonul az állat elé. Körülbelül tíz percen keresztül járják körbe egymást, mialatt a matador felméri a bika tulajdonságait, mozgását, hangulatát, valamint bőszíteni kezdi azt.

Majd megszólal egy trombita hangja és előjön a többi torreádor "Picaderes" is, akiknek a feladata szintén tíz percig minél jobban feltüzelni, valamint lándzsákkal gyengíteni a bikát.

A következő trombita hangjára a matador leveszi fekete kalapját és megkezdődik az igazi harc. Ez a leglátványosabb és legügyesebb szakasza a viadalnak, amikor a matadornak bizonyítania kell bátorságát és művészetét, valamint akrobatikus képességeit.

A harcos jobb kezében egy vastag bíborruhával lefedett bot vagy legtöbb esetben fegyverül szolgáló kard van. Bal kezében "mankót" tarthat, mely segíthet a látványosabb elemek kivitelezésében, mint például átlendülni a bika felett. Ez egy show, alapvetően tánc a halállal. Egy elvétett mozdulat és a bika szarva keresztülszúrhatja a bátor matadort, akinek feladata, hogy ezt a táncot élvezetessé és drámaivá tegye a közönség számára.

A harcos célja a bikának a legkevesebb fájdalmat okozva, a kard általi szúrást a szarvak között a lapockák közé bevinni. Ha ez sikerül, a bika általában azonnal térdre rogy és meghal. Ha nem pusztul el, a matador megteheti, hogy elszúrja a nyakánál a gerincvelőt, hogy az állat a lehető legkevesebbet szenvedjen. Ezzel a harcnak vége. A közönség a látottak alapján kinyilváníthatja tetszését és trófeát ítélhet meg a harcosnak, aki az ujjongó tömeg tapsviharától övezve hagyja el a küzdőteret.

A leghíresebbek

Ma is nagy üzlet a bikaviadal Spanyolországban, ahol a legnépszerűbb és legjobban kereső emberek a matadorok, akik hasonló fizetést kapnak, mint a legjobb focisták vagy rocksztárok. Ezeket az embereket a spanyolok a mai napig nemzeti hősként tisztelik. A leghíresebb matadorok

- úgy, mint Antonio Barrera, Manuel Caballero, José Ortega Cano vagy Alejandro Talavante Rodriquez - annyi embert vonzottak egy-egy ilyen esemény alkalmával, hogy Madrid egyik leghíresebb építménye, a Plaza de Toros Monumental de las Ventas is megtelt, ami több mint 23 000 embert képes befogadni.

Mellékhatás a munkanélküliség

A tavaszi zárószavazás alkalmával nem lesz könnyű dolga a katalán parlamentnek, mivel a bikaviadalok betiltása több szempontból is hátrányosan érintheti az észak-spanyol régiót. A torreádorokon kívül több ezer ember él ebből. A bikatenyésztők, az arénák személyzete, az állatorvosok, a torreádor ruháját készítők, a szabók, a felszereléseket gyártó cégek, valamint az arénákat fenntartó vállalatok. A tevékenység betiltásával számos ember veszítené el munkáját, amely hátrányosan érintheti Spanyolországot, mely így is közel 20%-os munkanélküliségi rátával küzd.

Ellentétek viharában

A spanyol lakosság számára a bikaviadal egy művészeti ág, mely a hagyományos kultúra és történelem részét képezi.

Azonban az ellentétes véleményt képviselő csoportok száma emelkedni látszik. A világ számos területén tüntettek már az állatok elleni harcok beszüntetése érdekében, többek között az Európai Parlament zöld képviselői is - olvasható a europeanvoice honlapján. A mai napig tartó bikaviadalok iránti rajongás ellenére egy 2006-os közvélemény-kutatás alapján Spanyolországban a népesség 72%-át nem érdeklik ezek a rendezvények, ez részben a fiatal generáció csökkenő érdeklődésének köszönhető.

Emellett több jogszabály is kiáll az állatok védelme mellett. Az Európai Bizottság megalkotta a 2006-2010-es évre érvényes Állatjóléti Cselekvési Tervet, mely kimondja, hogy "az állatok érző lények", a velük való emberséges bánásmódra mindenki kötelezett.

A bikaviadalok beszüntetését célzó indítványokkal azonban ellentmond a Lisszaboni szerződés egyik pontja, mely kijelenti, hogy "tiszteletben kell tartani a tagállamokra vonatkozó szokásokat, különösen a vallási szertartásokra, kulturális hagyományokra és regionális örökségekre vonatkozóan".

A téma mindenképpen megosztja az ibériai állam lakosságát, de az európai törvénykezés különböző rendelkezései is ellentmondásba ütköznek a kérdéses problémával kapcsolatban.