Járóka Lívia, fideszes európai néppárti képviselő, az új stratégia árnyék-jelentéstevője a tervezet célkitűzéseit és prioritásait tárgyaló panelben elhangzott beszédében hangsúlyozta, hogy egyrészt jelentősen javítani kell az esélyegyenlőséggel kapcsolatos irányelvek tagállami átültetésének minőségét, másrészt azonban az anti-diszkriminációs jogalkotás önmagában nem képes felszámolni az egyenlőtlenség összetett és mélyen gyökerező jelenségét. A képviselőnő reményét fejezte ki, hogy a 2006-2010-es stratégiához hasonlóan, az új tervezet is megfelelő hangsúlyt fektet majd a többszörös diszkrimináció elleni fellépésre, hiszen az etnikai kisebbségekhez tartozó, különösen pedig a roma nők teljesen eltérő tapasztalatokkal szembesülnek, mint akár az ugyanazon etnikai csoporthoz tartozó férfiak, akár a többségi társadalom nőtagjai. A képviselőnő külön rámutatott a kisebbségi nők kiszolgáltatott helyzetére a gyermekvédelmi és gyámügyi igazgatás intézményeiben. Az új stratégia kihívásairól szólva Járóka elmondta, hogy a nők gazdasági és társadalmi lehetőségeit illető elégtelen befektetés korlátozza a gazdasági növekedést és hátráltatja a szegénység felszámolását, az oktatás, foglalkoztatás és egészségügy területén tapasztalható egyenlőtlenség pedig nem csupán méltánytalan, de a gazdaságot is visszaveti. A képviselőnő ezzel kapcsolatban az EUROSTAT idei felmérést idézte, mely szerint az uniós állampolgárok 16%-át közvetlenül érinti a szegénység valamilyen formája, a szegénységi küszöb alatt élő idősek tekintetében pedig a csaknem 22% a nemek közötti különbség.
Sylvia Walby professzorasszony, az UNESCO női jogokat kutató intézetének elnöke beszédében rámutatott, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség emberi jogi szempontjai távolról sem intézményesültek még annyira, mint például az egyenlő bánásmód elve a foglalkoztatásban, holott nagy szükség volna érvényesíteni ezt az aspektust, különösen a nőkkel szembeni erőszak tekintetében. Giovanna Da Molin, a Bari Egyetem professzorasszonya hozzászólásában az egyedülálló anyák, valamint az idős és bevándorló nők helyzetére hívta fel a figyelmet, mint akiket a modern társadalomban a leginkább fenyeget az elszegényedés és társadalmi kirekesztés.
Mint ismeretes, az Európai Bizottság 2006-ban indította útjára a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó négyéves ütemtervét a gazdasági függetlenség, a szakmai és magánélet jobb összehangolásának előmozdítására, valamint a nemek közötti bérszakadék és a nőkkel szembeni erőszak visszaszorítására. Belinda Pyke, az Európai Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatóságának igazgatója a meghallgatáson 2010 júliusára ígérte az új stratégiával kapcsolatos tervezet bemutatását, amely az EP-vel és a civilszervezetekkel való egyeztetést követően 2011 elején, a magyar soros elnökség alatt indulhat útjára.