A károsultak köre a kisbefektetőktől a budai és Győr-Sopron megyei önkormányzatokig terjed. Négy évig húzódott a rendőrségi nyomozás, és nyolc éve tart a bírósági szak. Az okozott kár hatmil­liárd forint, de az LB döntése szerint a kár mértékét is újra kell vizsgálni, mert hibák voltak a korábbi eljárásban. A Globex az önkormányzatoktól vagyonkezelésre átvett részvényeket nem adta vissza, és felélte a kisbefektetők pénzét is. A vagyonvesztés a Horn-kormány idejére esik, így a megújított eljárásban 15 évvel ezelőtti cselekményeket kellene a bíróságnak újraértékelni. Ez persze nevetséges, hiszen nyolc év alatt sem volt képes lezárni az ügyet.

A történet korjelenség. Ybl Bank, Dunabank, Baumag, Agrobank, Budapest VII. kerület, BKV - hosszasan sorolhatnánk a jelentős vagyonvesztéssel járó ügyeket. És sajnos ki kell mondani: egy bizonyos értékhatár, illetve bonyolultsági szint fölött a magyar bíróságok képtelenek a cselekmények összefüggő értékelésére, a gyors, érdemi döntéshozatalra. Ezt igazolja a Globex-ügy, amelyet egy bő évtized alatt sem sikerült körültekintően tisztázni. A bűnüldöző, ügyészi és bírói szerveket a rendszerváltás, az új és gyors vagyonszerzési lehetőségek megnyílása és a vele együtt járó szabálytalanságok felderítése felkészületlenül érte. A kontraszelekció következtében a gazdasági ügyek megítélésében jártas rendőrök és bírók távoztak a testületből, és ma - fogalmazzunk diplomatikusan - a magánszférában vannak. A bírói kar derékhada megfáradt. A többség a gazdasági-pénzügyi ismeretek minimális szintjén van, miközben gazdasági ügyeket tárgyal - kényszerből; végül is nem mindenki lehet válóperes bíró.

A négy és fél év jogi egyetem, majd két év gyakornoki idő után bírói székbe kerültek sokat dolgoznak, a derékhad húsz-harminc éve folyamatosan, a fiatal bírák pedig még tapasztalatlanok. Sok az ügy, nehéz őket átlátni, a döntés pedig felelősséggel jár. Sokszor ez a legfőbb demoralizáló tényező. A Jogelméleti Szemle, a Gazdaság és Jog és más tudományos periodikák olvasására alig jut idő.
Jó éve az egyik aspiráns a Legfelsőbb Bíróság elnöki székéért folytatott kampányában a posztra alkalmatlan bírák testületből való eltávolítását szorgalmazta. Nem alaptalanul; nyilván találkozott felkészületlen, érdemi tárgyalásvezetésre alkalmatlan bírákkal, akár a működési területén, Győrben, akár máshol. Nem ő lett a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Kijelenthetjük: megválasztása nem az angol nyelvvizsga hiányán múlott... Az ítélkezési gyakorlatban óriásiak a problémák. A lényeget nem kerülhetjük ki: jogkövető magatartást akkor várhatunk el a polgárok tömegei­től, ha a bűnüldözés és az ítélkezés szabályszerű, a bizonyítási eljárás részrehajlástól mentes. Az állampolgá­rok akkor bíznak a bírói rendszerben, ha ügyüket, kárigényüket kellő időben, az eljárás indokolatlan elhúzódása nélkül tárgyalják a bíróságok. Deák Ferenc szavaival élve - a bírói hatalom törvényszerűen, gyorsan és pontosan szolgáltassa ki az igazságot. És az az állam ne számítson belső fejlődésre, ne számítson arra, hogy hitele mások előtt megszilárdul, amely ezt nem tudja garantálni.

Hát ez most ismét aktuális. Vagy az amigók országa leszünk? Visszatér a vagyoni cenzushoz kötődő ítélkezés? - vagyis akinek van pénze jó ügyvédre, tud érzelmi befolyást gyakorolni a bíróra, lelkiismerete hiányában képes az eseményeket hamis színben tálalni, az felmentő ítéletre, netán további vagyoni előnyre számíthat? Ha a globexes tizenkét év, ha ez a teszetosza ügymenet a minta, akkor Hunvald György és társai ügyében 2022-ben sem lesz ítélet. És itt merül fel a társadalmi felelősség kérdése. Orbán Viktor és Kövér László az elmúlt évek vagyoni visszaéléseinek tisztázását, a felelősök megbüntetését hirdette meg. A társadalom ezt várja. Ám egy erős, felkészült bírói kar hiányában ez elbukhat. Hiszen ítélkezni a bíróságoknak kell. Az eddigieknél objektívebben. Körültekintőbben. Alaposabban. Drukkoljunk Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének, hogy képes lesz a várva várt változások élére állni.