Nem tudom, tetszenek-e érteni? Szóval a miniszter úr minapi sajtótájékoztatóján elhangzott szavai szerint volna itt egy járulékfizetésről (na persze: emelésről) szóló törvényi rész, amelyet ha az Alkotmánybíróság megsemmisít, akkor annak az égvilágon semmilyen hatása nem lenne a bevételekre, legalábbis a tervezettekhez képest.

Ezért aztán először is a fülemnek, majd pedig a szememnek nem akartam hinni a válasz hallatán, Oszkó Péternek ugyanis egy arcizma sem rándult, ahogy ezt a nyilvánvaló szamárságot kimondta, maradt tehát a teljes bizonytalanság, hogy akkor most valamely miniszteriális tréfa, avagy egy átverés áldozatai volnánk?

A dolog a lakóingatlanokra kivetett adóról szóló törvény megsemmisítése kapcsán került szóba, amely a tervek szerint legalább 50 milliárdos bevételkiesést jelent a költségvetésnek az idén. Márpedig az AB alkotmányellenességet feltáró intézkedésének indoklásában kiemelten szerepel a megállapítás, miszerint a törvényalkotó a jogbiztonságot fenyegető módon hárította volna egyoldalúan az adóalanyokra a felelősséget, amikor egy becsült érték után fizetendő adót (ellentétben például a hasonló alapokon nyugvó vagyonszerzési illetékkel) ráadásként még önadózással is gondolt beszedni.

Pontosan, ahogy a társadalombiztosítási törvény idéntől bevezetett rendelkezése is szól, miszerint az egyéni és társas vállalkozóknak mostantól alaphelyzetben már nem a minimálbér duplája (hogy annak idején ezt a számot is honnan szedték?), hanem egy egzaktul körülírhatatlan pénzösszeg, az úgynevezett, "az adott tevékenységre jellemző kereset" után kellene fizetniük a járulékot. És mindezt természetesen teljes felelősséggel, az APEH utólagos számon kérő és persze büntető eljárásának nyomatékos kilátásba helyezésével párhuzamosan.

Úriember ugyebár biztosra nem fogad, de én azért egyáltalán nem szeretnék annak a bőrében lenni, aki ezt a nyilvánvalóan alkotmánysértő rendelkezést aláíratta a miniszterével (is), azzal, aki a talajt kicsúszni érezvén a lába alól, akár még egykori, elismert adószakértői hírnevét is képes odadobni csak, hogy ne kelljen szembenéznie a ténnyel: hibázott. Akkor sem, ha Fricz Tamás örökérvényű megállapítása szerint ez itt egy következmények nélküli ország, ahol valódi számonkéréstől senki politikusnak komolyan ugyan nem kell tartania, bármekkora kárt okozzon áldatlan tevékenységével, miként a mostani esetben is, a köznek.

Oszkó Péter mentségére legyen azért mondva, hogy ideje rövidsége miatt "hozott anyagból" kénytelen dolgozni, igaz, ezt előre tudhatta. Beállt hát ő is a kísérletezők, a közpénzügyek óraműhöz hasonlóan finom szerkezetén erőnek erejével igazítani próbálók sorába, hogy azután csodálkozhasson, ha a módszert a jogállamiságot képviselő Alkotmánybíróság a nép nevében rendre, sorban egymás után kikéri magának.

Igen, persze, hogy kellene már valamit csinálni a rövidesen nyugdíjkatasztrófával (is) fenyegető minimálbéresek országával, ám egy pillanatra sem feledve eközben a szabályt: a cél senki kezében sem szentesíti az eszközt!