Következésképpen nagyon valószínű, hogy a második félévre halasztják az Európai Unió és az Egyesült Államok idei csúcstalálkozóját.

Az EU és Washington közötti csúcstalálkozókat eddig évente rendezték meg, de az amerikai elutasítás miatt úgy tűnik, hogy ennek a hagyománynak vége szakad.

Bár hivatalosan időegyeztetési problémák gátolják a májusi csúcstalálkozó megtartását, voltaképpen kezd egyre inkább egyértelművé válni az, hogy Obama immár nem az európaiakat részesíti előnyben külpolitikai irányvonala főcsapásának a meghatározásakor. Ehelyett az ázsiai és a csendes-óceáni országokkal való kapcsolatépítésre helyezi a fő hangsúlyt.

Tavaly novemberben nem ment el a német fővárosba a berlini fal leomlásának évfordulós ünnepségeire. Még ugyanabban a hónapban szemmel láthatóan nem tulajdonított nagy jelentőséget az akkori EU-USA csúcsnak: mindössze másfél óra erejéig tisztelte meg személyes jelenlétével a találkozót.

Majd újabb trauma érte az európaiakat a tavaly decemberi koppenhágai klímavédelmi csúcson. Obama indiai és kínai tárgyalópartnereit részesítette előnyben szemben az európaiakkal.

Washington nem veszi jó néven, hogy európai szövetségesei ódzkodnak újabb csapatok Afganisztánba küldeni, illetve befogadni a guantánamói fogolytáborból szabaduló őrizeteseket.

Az Oroszországhoz közeli államokat viszont az tüzelte fel, hogy az amerikai kormány lemondott a Közép-Európába tervezett rakétaelhárító védőpajzs telepítéséről, amit európai partnerei úgy érzékeltek, hogy Washington az ő kárukra igyekszik Moszkvához közeledni.