Egyre világosabban kirajzolódik az a tény, hogy az MDF-nek nem pusztán az öt százalékos küszöbbel való megbirkózás okoz komoly nehézségeket. Már a kopogtatócédulák begyűjtése is olyan szinten haladja meg a lehetőségeit, hogy egyre kellemetlenebb alkukba is kénytelen belemenni a párt, vezetőinek politikai túlélése érdekében.

Kiderült ugyanis, hogy a Szabad Demokraták egykor legendás választási szervezettsége is már a múlté. Ezért a Demokrata Fórum kénytelen volt újra felvenni a tárgyalás elejtett fonalát Gyenesei Istvánnal, akitől azt remélik, hogy Somogyban képes lesz számukra hozni a kopogtató cédulákat. Cserébe három körzetben is indulhat a Somogyért Egyesület egy-egy képviselője az MDF támogatásával.

Gyeneseivel persze már korábban is volt dolguk Dávid Ibolyáéknak. 2006-ban ugyanis az MDF támogatásával jutott be a somogyi kiskirály a nemzeti parlamentbe. Ám az a Gyenesei még egészen más volt, mint a mai. Közben ugyanis sikerült elkövetnie azt a kisebb malőrt, hogy beállt Gyurcsány Ferenc csapatába - nem is akármilyen posztra, miniszterként. Vagyis egyértelművé tette baloldali elkötelezettségét.

Ráadásul Dávid Ibolya és Gyenesei között éles konfliktus is támadt az elmúlt ciklusban. Amikor ugyanis az MDF Gyurcsány lemondását követelte, ezzel volt támogatottját is nehéz helyzetbe hozta.

Mindez azért különösen pikáns, mert egyre világosabbá teszi azt, hogy az MDF 2010-re valóban kikötött a baloldalon - és hogy ezt valóban pusztán a politikai haszon érdekében teszi. Gyenesei ilyen szempontból szimbolikus alakja lesz az MDF idei választási kampányának. Ahogy egykor ő adta el megyei hitelességét egy tál lencséért, elfogadva először Gyurcsánytól a miniszteri széket, majd visszatérve az MDF kebelére, úgy hajlandó most pártját gyors és fájdalmas mozdulatokkal eredeti ideológiájától elszakítani Dávid Ibolya a szavazatmaximálás érdekében. Gyenesei és a Dávid vezette MDF így a politikai korrumpálhatóság jelképévé válhatnak a magyar politikai közéletben.

Hogy egy ilyen értelmezés veszélye fennáll, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Dávidék mind a mai napig tagadják pártjuk baloldali elhajlását. Úgy tesznek, mintha minden szempontból változatlan lenne pártjuk, és hűen őrizné az antalli örökséget. Mintha a választók nem látnák, hogy immár a második volt szocialista miniszter vállal emblematikus szerepet a párt választási kampányában. Ahogy az Orbán-gyűlölő Debreczeni is náluk talált - szintén újból - politikai otthonra.

A napnál világosabb tagadásnak van persze egy másik oka is. Dávidék a kormányon megégett baloldalból kiábrándult szavazatokat szeretnék besöpörni, s ehhez elég néhány, a baloldali ízlésvilággal is elfogadható nevet megnyerniük, de tagadni kell a párt egészének baloldaliságát, mert különben a büntető szavazatok esetleg őket is sújthatnák.

Kérdés, hogy vajon választóik fejében hogy áll össze ez a kép. Bár a normális Magyarország nagy-párt-ellenes retorikájával és Bokros arcával az MDF elegendő szavazót tudott meggyőzni az európai választások idején, közel sem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben a választók hasonló arányban lesznek hajlandók támogatni Dávid Ibolya újbaloldali garnitúráját és a bokrosi erőltetett modernizáció megszorításokat ígérő újabb csomagját.

A kiszivárogtatott Dávid-Gyenesei paktumnak van még egy érdekes mellékszála. Sajtóértesülés szerint a Somogyért fog jelöltet állítani az MDF számára a balatonboglári kerületben is, ahol korábban Herényi Károlynak volt szilárd, 10 % feletti bázisa. A kerület feladása mindenképp árulkodó jel: Herényi valószínűleg egy fővárosi kerületben fog elindulni, feltehetőleg a maradék balliberális szavazó voksára áhítozva.