Mondják, ez azért kell, hogy végre megtudják, kik és hányan jogosultak a legmagasabb fokú kedvezményre. Talán az is kiderül, melyik vonalon utaznak legtöbbet a kedvezményezettek, s már látni vélem a vasúttársaság - az állami! - magabiztos mosolyát, hát igen, megint okosabbak lettünk, mondják, éreztetik. Velük, velünk, mindazokkal, akiket illet.

Hogy mindez pénzbe kerül a vasútnak, az államnak, mindannyiunknak? Na és. Annyi minden kerül pénzbe, például a tanácsadók, a tanulmányok, a külsős jogi szakemberek, hogy ezen már nincs mit csodálkozni. Hiszen minden pénzbe kerül, így volt ez a BKV-nál is, ott se ingyen röpködtek be az ablakon a jó tanácsok, miért lenne különb egy másik óriásvállalat, mit számít egy-két milliárd forint, amibe a jegy és kiadása, kezelése kerül, csak tippelni lehet a végösszegre, ám nem ez kerül majd a legtöbbe.
Hanem a kiértékelés. Merthogy lesz kiértékelés, az biztos. Összeülnek a kiértékelők, gondosan, egyesével megszámolják, mely vidékeken milyen arányban utaznak a jegyesek és a regisztrációsok, s ebből bizony magvas következtetéseket lehet levonni. Már most bizonyosak lehetünk abban, hogy lesznek olyan vonalak, amelyeket azért ritkítanak meg, szüneteltetnek, vagy (isten ments) szüntetnek meg végleg, mert többen lesznek a regisztráltak, mint a bérletesek, a rendes(ebb) jeggyel utazók. Az efféle ötletekre már tényleg jó pénzeket lehet fizetni, magam nem kérnék belőle, ha lehet.

Egy erdőben gazdagabb országban, ahol olcsóbb a papiros előállítása, ott talán érdemes semmire sem jó papírokat gyártani. Erdeink java a környező országokban állomásozik. A papírtakarékosság mégsem erős oldalunk. A MÁV-nak nincs erős oldala. De vannak - egyelőre - erős emberei. Aggódom értük.