A közelmúltban kiderült, ami eddig is nyilvánvaló volt, hogy Kulcsár nem egyedüli felelőse az ügynek. A három letartóztatott személy azonban - még ha "nagy" nevekről is van szó - csak valaminek az eltakarását szolgálja, elfogatásuk csak gyógyír az eddigi, nyilvánvaló tények ellenére történő piszmogásra.
Az ügyben a készpénz kulcsjelentőségű. Az összes többi ügy - részvényfelvásárlás, tőzsdei manipulációk, magas hozamok - akár csak mellékterméke is lehet annak, amit a készpénz megszerzése érdekében vállaltak az irányítók. A készpénz érdekében a "szokásos" pénzeltüntetési módokhoz képest összehasonlíthatatlanul nagyobb kockázatot vállaltak. Az arabokhoz került készpénz felvételét megelőzően alaposan ki kellett munkálni a pénz útját, a "csatornát időben meg kellett ásni", és a pénz útját figyelni, mozgását ellenőrizni kellett. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: egy "sima lopás" egyszerűbben végrehajtható ebben a pénzvilágban, ilyen fejlett banki informatikai rendszer mellett, ennyire kötetlen cégbírósági ellenőrzéssel.
Mi köze van Bitvainak, Garamszeginek ahhoz, hogy az IEB-ből arabok készpénzt vegyenek föl. A közreműködésükön kívül semmi, hiszen, ha valóban sikkasztani akartak volna, akkor külföldi cégeikhez utalják számlák sokaságán keresztül ezt a pénzt. Ami ebből az akcióból nekik juthatott, azt elérték volna ügyvédi, szakértői megbízásokból visszajuttatott pénzzel. Ahogy tette ezt Bitvai elődje, László András.
A fő cél azonban a költségvetési forint készpénzre váltása volt és azt az utat kellett kidolgozni miként jut el a pénz az NA Rt-től (és máshonnan) a különféle cégeken keresztül az IEB-ig, majd onnan az arabokhoz. (Külön vizsgálható lehetne és ez is igen messzire vinne, ki vagy kik az IEB tulajdonosai, milyen hitelezést folytatott, milyen hiteleket engedett el, milyen ügyfélkörnek.)
A készpénz árulkodik. Arra is, aki tud róla, de nem tesz semmit, arra is, aki indokolatlanul nagy kockázatot vállal a megszerzése érdekében.
Nézzük meg, milyen körültekintően felhangolva működik a készpénzhangú zongora az ügyben. Az események Csillag miniszter úr írásbeli kérdésre adott válasza alapján kerültek összeállításra:

- 2002. dec. 10. ÁAK - NA Rt finanszírozási szerződés,
- 2002. dec. 11. öt milliárd Ft jóváírás az ÁAK-nál (tehát még az előző napon, a szerződés aláírásakor el is utalták - ezt is a Bitvai intézte? )
- 2002. dec. 27. megjelenik az a rendelet, amely szabadon utalhatóvá teszi a számlákon lévő pénzeket. (Ezt is Bitvai, vagy Garamszegi intézte? A rendelet ellen az egész szakma tiltakozott, de akik a pénzmosástól hivatalból féltek, azok biztosan.)
- 2002. dec 27. ÁAK - NA Rt. előlegnyújtási szerződés.
- 2002.dec. 30. ÁAK - NA Rt. finanszírozási szerződés módosítása.
- 2002.dec. 30. öt milliárd forint első részlet jóváírása az ÁAK-nál. (Ezt is kizárólag Bitvai intézte, hogy még a szerződés aláírása előtt - hiszen ez másként nehezen képzelhető el a banki menetrendet figyelembe véve különösen az év végi napokat - megkapja a pénzt? Aki csak egy kicsit is ismeri a bankrendszert, bár ez mindannyiunk tapasztalata is a két ünnep közötti időszakban, az pontosan tudja: ilyenkor a bankok általában zárva vannak, az év végi zárást készítik.)
- 2002.dec 31. az öt milliárd forint második részletének jóváírása az ÁAK-nál.
- 2002.dec 31. előlegnyújtási szerződés alapján három milliárd forint jóváírva az ÁAK-nál.

Tehát 13 milliárd forint 20 nap alatt, közben módosítva a korábban akadályt jelenthető Kormányrendelet. Ebben az akcióban mozgatni kellett a Pénzügyminisztériumot, a Kincstárt, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, bankokat, a Kormányülésre be kellett terjeszteni a rendeletet, felelősökkel alá kellett íratni a szerződéseket. Erről tudnia kellett a két cég IT-jének, FB-jének, annak, aki a vezérigazgató döntésére bízott több milliárd forintot. Ha mindezek Bitvait és Garamszegit jelentik, akkor jelentősen egyszerűsödnék az államélet. (Mellesleg: globális méretű óriáscégnél sem gyakorlat, hogy több milliárd forint vagy annak megfelelő más pénznem sorsáról egyszemélyben döntene egy vezető - ilyen nincs, ha pedig előfordulna, az erről döntőt páros lábbal rúgnák ki a tulajdonosok.)
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a költségvetés az utófinanszírozás logikájában jár el. Ekkora mennyiségű pénz előre való eljuttatása a gazdálkodó szervezethez ugyanúgy turpisságról árulkodik, mint a pénzek azonnali átutalása még a szerződés napján. Ez nem jelent mást - aki az államigazgatás működését ismeri, tudja -, minthogy felelős vezetők "kézben" vitték a különféle papírokat és íratták alá a megfelelő helyeken.
Az igazi irányítók még rejtve vannak, csak bízni lehet abban, hogy az eddig tudatosan "beáldozott" személyek vallomásaikkal segíteni fogják az ügy kiderítését. Senki ne gondolja, hogy egy állami tulajdonú cég egy-két vezetője elég bátor és egymagában képes is arra, hogy sok-sok milliárd forintot a felettesek tudta nélkül így eltüntessen. Bár itt egy gondolattal tovább is léphetünk, és vessük le magunkról a durva politikai befolyástól érdes gyanús gondolatainkat. Tegyük fel, hogy néhány vezető a feletteseket megtévesztve tudta végrehajtani a rendőrség által vizsgált cselekményeket. Ha ez így van, nem kellene megvizsgálni a felettesek vezetői rátermettségét, az irányítási, ellenőrzési rendszert, hogy miként fordulhatott ez elő? És lássunk csodát! Nem kell. Sőt, elnökök, vezérigazgatók, IT- és FB tagok, könyvvizsgálók továbbra is élvezik a bizalmat, részesülnek vélhetően nem kevés tiszteletdíjban.
A pénz útja már a nyilvánosság számára is ismert - K&H Equitis, Britton, IEB, arab magánszemélyek.

De mire kellett ekkora mennyiségű készpénz?