Közkeletű nézet, hogy az erdőkre nehezedő nyomás enyhíthető a vidéki lakosság számának csökkentésével, illetve a helyiek saját célra történő fakitermelésének visszaszorításával. A Nature Geoscience legújabb számában megjelent cikk szerint azonban ezeknél két fontosabb tényező is meghúzódik az erdőirtások háttérében.

A New York-i Columbia Egyetem professzora, Ruth DeFries vezette szerzőgárda 41 ország 2000 és 2005 közötti fakitermelésének mértékét vizsgálta műholdfelvételek segítségével, majd számos tényező bevonásával próbálta megmagyarázni a talált különbségeket. A két legfontosabb tényezőnek az adott ország városi lakosságának növekedése, valamint mezőgazdasági exportjának bővülése bizonyult. A városlakók átlagosan több feldolgozott ételt és húst fogyasztanak, mint a vidéken élők, így a városi lakosság bővülése fokozza a mezőgazdasági termékek iránti keresletet. Ez növeli az új megművelhető földterületek iránti igényt, amelyet részben erdőirtás révén biztosítanak. A mezőgazdasági kivitel bővülése hasonlóan növeli a termények iránti keresletet.

"A trópusi övben mutatkozó erős urbanizációs tendenciák - az intuíciónak ellentmondva - valószínűleg összefüggésbe hozhatók az itteni erdőkre nehezedő egyre nagyobb nyomással" - olvasható a tanulmányban, mely szerint a helyi lakosság fakitermelését visszafogni igyekvő politikák ebből következően nem igazán lehetnek hatásosak.

A koppenhágai egyezményben a fejlett országok vállalták, hogy 2010 és 2012 között összesen mintegy 30 milliárd dollárral segítik a fejlődő országok klímaváltozáshoz való alkalmazkodását. Ennek az összegnek jelentős, bár egyelőre nem ismert hányadát feltehetően a trópusi erdőirtás visszaszorítására költik majd.