A szerencsejátékokat, beleértve az online-szerencsejátékokat, valamennyi tagállamban mindig is szigorúan, a szubszidiaritás elve alapján szabályozták, annak érdekében, hogy a függőséggel és csalással szemben védjék a fogyasztókat, hogy a pénzmosás és egyéb pénzügyi bűncselekmények, valamint a "bundázás" elkövetését megelőzzék. A tagállamok szabályozzák hagyományos szerencsejáték-piacukat, hogy így védjék a fogadókat, de ezeket a politikai célkitűzéseket nehezebb elérni az online ágazatban. A Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett tíz tagállam ellen, hogy kiderítse, az online szerencsejáték-szolgáltatások - főképpen a sportfogadások - határokon átnyúló működtetését korlátozó nemzeti intézkedések összhangban állnak-e a közösségi joggal. Amint azt a Bizottság kiemelte, ezek az eljárások nem a monopóliumok vagy nemzeti lottójátékok létét érintik, és általában nincs is hatásuk a szerencsejáték-piacok liberalizációjára.

Az online szerencsejáték a szenvedéllyé váló szerencsejáték tekintetében több kockázati tényezőt is magában foglal, például a szerencsejáték egyszerű hozzáférhetőségét, széleskörű játékkínálatot és mérsékelt társadalmi ellenőrzést. A sportfogadási tevékenységek és más online szerencsejátékok - különösen az interneten keresztül -, a határokon átnyúló szerencsejátékok gyorsan és ellenőrizetlenül fejlődtek. A "bundázás" és egyes sportmérkőzések tekintetében az ellenfogadás egyre inkább fennálló veszélye sérülékennyé teszi a sportot az illegális fogadói magatartással szemben.

Deutsch Tamás szerint az online szerencsejátékokat európai szinten kell szabályozni, amely a fogyasztóvédelem szempontjából indul ki, és amely a megelőzést helyezi a középpontjába: megelőzni a szenvedélybetegségek kialakulását, megelőzni azt, hogy az online szerencsejátékok és a szervezett bűnözés között összefüggés legyen, és meg kell előzni a "fair play"-t veszélyeztető bundabotrányokat is.