fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Helyi akarat
2010. február 12., 14:26
Belegondolni is szédítő, mennyi mindent lehetne megvalósítani, ha hozzáértő emberek irányítanák Magyarország pénzügyi és gazdasági életét - mondta a Demokratának dr. Völner Pál, Komárom-Esztergom megye közgyűlésének elnöke, a megye 4-es számú országgyűlési egyéni választókerületének fideszes jelöltje.

- Komárom-Esztergom megye közgyűlésének első embereként milyen mérleget tud vonni az elmúlt három és fél évről?

- Ha visszatekintünk 2006-ig, a megyéből azt látjuk, hogy a kormány folyamatosan a helyhatóságok ellen politizált. Ennek tünetei közismertek: a finanszírozás megvonása, az intézmények ellehetetlenítése, általánosságban az életlehetőségek szűkítése. Mára oda jutottunk, hogy a 2002-es szint alá esett a finanszírozás. 2006-tól 2007-ig hétszázmillió forintot vontak el tőlünk, a törekvés tehát valóban érezhető volt. Átszervezésekkel, összevonásokkal sikerült eredményesen gazdálkodni, 2009 végéig működőképes maradt a rendszer. Az idei újabb elvonási csomag következményei azonban már beláthatatlanok, ez a szektor egyszerűen nem bír ki több nyomást. 2010-ben mintegy másfél milliárd forintot vontak el a megye nagyjából tízmilliárdos költségvetéséből. Ebből 700 millió a normatívákat érinti, 300 millió a személyi jövedelemadót, a megyéhez befolyó illeték szabályait pedig úgy módosították, hogy 10-ről 4 százalékra csökkentették a lerovandó arányt. Ez azt jelenti, hogy az eddigi illetékbevételünk nagyjából megfeleződik. Az elmúlt négy esztendő eredményének tartom, hogy nem küldtünk el senkit, de tényleg a falnál vagyunk.

- 2006-ban Lamperth Mónika akkori belügyminiszter nyíltan megmondta, hogy a helyhatósági választási eredményektől függetlenül megtalálják annak módját, hogy miként lehet a sajátjaikat pénzelni. Betartották?

- Ezt igen. Kíváncsi lennék, hogy vajon Lamperth Mónika minisztériumában is történtek-e ugyanilyen megszorítások... De folytatom a visszapillantást. A megyei önkormányzatokat kivették az önhiki-körből, vagyis megvonták azon jogosultságot, hogy az önhibájukon kívül veszteségessé vált helyhatóságok segítségben részesüljenek kritikus helyzetben. Ez is súlyos érvágás volt. Ráadásul a különböző miniszteri keretekből történt pénzosztások esetében is érzékelhető volt, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat mostohagyerekekként kezelik. Gyenesei miniszter úrnak egyszer meg is mondtam, csak ugyanannyit kérek, mint egy szocialista vezetésű megye, mire ő azt felelte, fele-fele arányban jut. Persze a politikai alapú egyensúlyozás is abszurd, hiszen vannak egzakt mérőszámok, melyek alapján szakmailag megállapítható, kinek milyen segítségre van szüksége. Egy szó mint száz, tevékenységünk mérlegét e folyamatok tükrében érdemes megvonni. Így nézve sikernek tudom be azt, hogy működőképes maradt a megyei önkormányzat, meg tudtuk védeni intézményrendszerünket, nem került sor olyan drasztikus mértékű elbocsátásokra, leépítésekre, amilyeneket ki akartak kényszeríteni. Kórházainkat sikerült önkormányzati működtetésben tartani, nem adtuk oda mindenféle nyerészkedő szabadcsapatoknak. Ezt különösen nagy fegyverténynek tartom, hiszen akik meggondolatlanul átengedték az üzemeltetést, utólag nagyon megbánták, mert az érintett kórházak csődközeli állapotba kerültek. Ilyen finanszírozási rendszerben ugyanis a mégoly jó szándékú és szakmailag felkészült magántársaságok sem tudják megfelelően működtetni az egészségügyi intézményeket. Ugyancsak sikerként könyvelem el vízközművagyonunk magánosításának megakadályozását, továbbá az állami tulajdonú termőföld nyakló nélküli elkótyavetyélésének is sikerült gátat vetni. Ehhez elengedhetetlen szükség volt több települési helyhatóság határozott fellépésére, több esetben büntetőfeljelentésre. A legkirívóbb ezek közül a Bábolnán történt visszaélések ügye, amelyek miatt már a rendőrség is nyomoz. Épp a múlt héten olvastam a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy közleményét, mely szerint visszalépnek a haszonbérletbe adott bábolnai földek ügyében. Ennek magyarázata, hogy pert indítottunk az MNV Zrt., illetve az álhaszonbérlők ellen. Összefoglalva azt mondhatom, hogy önkormányzati ellenállás nélkül a nemzeti vagyon bennünket érintő maradékát is dobra verték volna. Sikerült meghátrálásra kényszeríteni a szerezni vágyókat, sőt több per is folyamatban van ellenük.

- Ez már a sokat emlegetett elszámoltatás?

- Részben igen, részben még csak védharc. Mindenesetre elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy a nemzeti vagyont érintő minden bűncselekmény tettesei bíróság elé álljanak. A bűn ugyanis nem maradhat megtorlatlanul.

- Minap az állami vasúttársaságot is följelentette. Miért?

- A megyében korábban már megszüntették a Kisbér és Pápa közti vasútvonalat, a legutóbbi nagy bezárási hullámban pedig kivégezték az Esztergom-Almásfüzitő, illetve a Komárom-Székesfehérvár kapcsolatot. Farizeus módon azt mondta a kormány, hogy mindössze szüneteltetik a szolgáltatást, ehhez képest a MÁV arra utasította alkalmazottait, hogy e szakaszokon le kell szerelni minden olyan berendezést, ami a személyszállításhoz kapcsolódik. Ha ezt tényleg végigviszik, az visszafordíthatatlanná teszi a folyamatot, illetve a személyszállítás újbóli megindítása sok-sok milliárd forintba kerülne. Mivel a MÁV vezetésének erre semmilyen felhatalmazása nincs, ezt a közvagyon rongálásának tekintem, ami bűncselekmény. Ezért följelentést tettem ismeretlen tettes ellen, azért, hogy adott esetben a végrehajtó emberek is érezzék a dolog súlyát. Nem titkolom, ezzel afféle csendes szabotázs a szándékom, hogy májusig kihúzzuk valahogy. A tetteseknek felelniük kell.

- Komárom-Esztergom megye hagyományai, kulturális öröksége meglehetősen eklektikus: Esztergom prímási székhely, a megyeközpont, Tatabánya ellenben szocialista mintavárosnak készült eredetileg. Nem okoz ez feszültségeket?

- Kétségtelenül többféle hagyomány érvényesül a megyében. Ez azonban nem jelent feszültséget a mindennapi munkában. Mi megyei helyhatóságként minden településsel kiegyensúlyozott, korrekt partneri kapcsolatban vagyunk, több ingatlanátadás történt, egyes intézményeket bizonyos településekkel közösen tartunk fenn, s mindez zökkenőmentes. Ha komolyan vesszük a közösség szolgálatát, ez nem is történhet másként, hiszen a fölmerülő problémákat csakis együttes erővel tudjuk leküzdeni.

- És milyen viszonyok jellemzik a választókörzetét?

- A Komárom-Esztergom megyei 4-es számú egyéni választókerület Komárom központtal Tokodaltárótól Ácsig húzódik a Duna mentén. A legsúlyosabb gond a munkanélküliség. Körzetem 13 települése, de egész Komárom-Esztergom megye súlyos vérveszteséget volt kénytelen elkönyvelni a foglalkoztatás terén. Korábban kifejezetten jól álltunk, 3-4 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, ám a válság nyomán sorozatossá váltak a gyárbezárások, a korábban magas színvonalú ipari élet egyik pillanatról a másikra összeomlott, az állástalanok száma megduplázódott a térségben. Hangsúlyozom, kvalifikált, minőségi munkaerőről van szó, nem hátrányos helyzetű, lecsúszott rétegekről. Nekik kenyér kell, nem nyugdíjat vagy szociális segélyt akarnak, hanem munkát. Ez kell legyen a legfontosabb feladatunk. Ezzel részben összefügg, hogy ma Esztergom és Komárom között nincs közvetlen vasúti összeköttetés, buszjáratból is csak egy van. Ez nyilvánvalóan tarthatatlan állapot, miként az imént már említettem.

- A fő csapásirányok adottak, de mindenhez pénz kell. Honnan lehet előteremteni?

- A rendelkezésünkre álló európai uniós forrásokat az elmúlt években kétségbeejtően alacsony hatásfokkal hívta le Magyarország. Pénz helyett adatkozmetikázás, trükközés ment. Ehelyett mielőbb meg kell szerezni és be kell fektetni a magyar gazdaságba ezeket a forrásokat, jelentősen leegyszerűsítve és lerövidítve a pályázatok kiírását, beadását, elbírálását. 2007 óta elvesztegettünk három évet. Ilyen a világon nincs. Ha sikerülne például föllendíteni az építőipart, az az ágazat nagyságrendjéből fakadóan hatalmas, több százmilliárd forintos adó- és járulékbevételt jelentene az államnak, amit rögvest vissza lehet forgatni az oktatásba, az egészségügybe, a gazdaságba és így tovább. Nem vagyok közgazdász, de a történelemben minden gazdaságélénkítő intézkedéscsomag azt bizonyította, hogy a befektetett pénz gyorsan visszatérül és élénkíti a belső piacot. További kitörési pont a mezőgazdaság. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy a magyar gazdák ne tudják fölvenni a versenyt a külföldi termelőkkel. Csak egy példa: ha Nyugat-Európában a fagyasztott húst fél évig lehet forgalmazni, nálunk viszont egy évig, az azt jelenti, hogy a Nyugaton raktáron maradt, ott már lejárt terméket a magyar piacon igyekeznek eladni, természetesen ár alatt, amivel viszont a mi gazdáink nem képesek árban versenyezni. Minimális odafigyeléssel, megfelelő adminisztrációval az efféle hajmeresztő anomáliák kiküszöbölhetők. És még csak a versenyszabályokat sem sértik ezen intézkedések, épp ellenkezőleg, azonos feltételeket szabnak. Ezen út egyik lépcsőfokát jelentik azok a Magosszal együttműködésben megnyitott szociális boltok, amelyekből ma már közel harminc várja az embereket megyeszerte.

- A Duna ma határfolyó, északi partján a szlovák állam képviselői csörtetik kardjukat, kellemetlenkedve a felvidéki magyaroknak. Van rá esély, hogy a Duna valamikor összekösse az összekötendőket?

- Őszintén mondom, a két állam közti háborúskodás a mi szintünkön nem érződik. Egyes települések, például Esztergom és Párkány, Komárom északi és déli oldala, Karva és Lábatlan, Tát és Ebed között egyre intenzívebb az együttműködés, a megyei vezetés Nyitra megyével közös közlekedésfejlesztési, kulturális programokat valósít meg. A Duna tehát nem választ el, de az igaz, hogy nem is köt össze oly mértékben, ahogy lehetne. A nyáron közlekedő Bécs-Budapest-hajójárat például csak Esztergomban köt ki, Komáromban nem. Klapka György és Jókai Mór városa ezért gyakorlatilag kiesik a főáramból. A második világháborúig virágzott a vízi közlekedés, jó lenne ezt föléleszteni, nemcsak a bevételt jelentő turizmus, hanem az olcsóbb kereskedelmi szállítás szempontjából is. A Duna mint közlekedési folyosó csodálatos adottság, sajnos messze a lehetőségek alatt van kihasználva. Fontos lenne, hogy a folyó mentén Bécstől Budapestig épüljön ki a kerékpárút a hozzá tartozó, vízitúrázókat is kielégítő szálláshelyekkel, kikötőkkel, egyéb infrastruktúrával és így tovább. Ehhez nem annyira tőke kell, mint olyan kormányzati szemlélet, amely nem megaberuházásokban gondolkodik, hanem a helyi kezdeményezésekhez, a helyi akaratokhoz tesz hozzá egy keveset. Az uniós pénzek 14 százalékát adta a kormány a régióknak, amik igazából virtuális közigazgatási egységek, de még ezek is hatékonyan használják fel e forrásokat a központihoz képest. A négyes metró uniós támogatása például 60 milliárd forinttal kevesebb a várthoz képest a szabálytalan közbeszerzési eljárás miatt. Ez azt jelenti, hogy az állam ezt az összeget kénytelen volt kipótolni, ezért az önkormányzatok által a régióknál eddig hazai forrású fejlesztésekre megpályázható pénz a 2010-es központi költségvetésben nem szerepel. Vagyis a szabálytalan budapesti metróközbeszerzés árát a vidékkel fizettetik meg. Belegondolni is szédítő, mennyi mindent lehetne megvalósítani, ha hozzáértő emberek irányítanák Magyarország pénzügyi és gazdasági életét. Az Ászár-Neszmélyi borvidék, bár méreteit tekintve nem tartozik a legnagyobbak közé, szintén kiugrási lehetőséget kínál. A térség legnagyobb, legismertebb borászata a Hilltop, mely országos szinten és a külföldi piacokon is sokat tett a magyar bor megtépázott hírnevének helyreállításáért és öregbítéséért, de büszkék vagyunk Szöllősi Mihály kézműves borászatára is, mely tavaly elnyerte a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Borakadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége által alapított Év Pincészete címet. Meggyőződésem, hogy jó bormarketinggel országosan is nagyot léphetnénk előre.

(Ágoston Balázs, Demokrata)