Hogy a politika, különösen a választások közeledtével, hajlamos az "embereket" legalábbis agyalágyultnak nézni, ahhoz lassan már hozzászokhattunk, miként ahhoz is, hogy a kereskedő mind huncut, gondoljunk csak a megannyi, harsányan meghirdetett, vásárlóámító akcióra. De, hogy mindehhez a kormányzat egy korábban már-már tudománynak számító terület, az adójogalkotás szakembereit is partnerüknek tudhassa, az még egy kicsit új.
Az úgynevezett szuperbruttósításról van szó, amely pénzügyminiszteri magyarázatának álságosságával zömében csak most, az idei első kifizetések kézhezvételekor szembesül a köznép, amikor rá kell ébredjen, hogy mennyi is az annyi, vagyishogy megint becsapták. A jelenség pontosan fedi ugyanis a régi szatócs trükköt, amikor is mondjuk negyedével csökkentik egy doboz árát, miközben a tartalmát meg a felével...
Az adózás kérdéseiben a jelek szerint nem teljesen járatlan kismamák fordultak hozzám a minap azzal, hogy szerintük a (különben eddig is adóköteles) GYED -jükből tévesen, azt 27 százalékkal felbruttósítva számolták és persze vonták le a személyi jövedelemadót. Akkor, amikor pedig a GYED után senki sem fizeti azt a 27 százalékos tébéjárulékot, amit például a bérek után igen, és amivel az adóalapjukat idéntől megnövelték.
Első ránézésre, ráadásul a jogalkotó magyarázatának visszhangjával a fülünkben, annak logikáját követve, miszerint az új szisztémában az adót a bér tényleges, tehát az utána fizetett járulékkal növelt összege után számolnák "kizárólag a tisztánlátás érdekében", a kismamáknak adtunk volna igazat. Ám amikor az idézett törvényhelyet alaposabban áttanulmányoztuk, a szemünknek is alig akarván hinni, ismételten azt kellett megállapítanunk, hogy aki a magyar adótörvényekben logikát keres, és ráadásként még el is hiszi a hozzájuk tartozó kormányzati magyarázatokat, annak a való világ helyett inkább a mesékben a helye.
A vonatkozó passzusban ugyanis az áll - ahogy azt nekünk az APEH állásfoglalása is megerősítette - hogy szuperbruttó mese ide, szuperbruttó magyarázat oda, attól függetlenül, hogy fizet-e valaki utána ilyen összeget valahova, avagy sem, minden, összevonás alá eső jövedelem után a 27 százalékkal növelt alapból kell az adót kiszámítani.
Tetszenek érteni ugye, hogy régi kedvenceim, a benzinkutasok világából vett példával illusztráljam a helyzetet, olyan ez, mintha a ténylegesen tankolt literszámnak az 1,27 -szeresével növelt mennyiséget kéne, a "tisztánlátás érdekében" az egységárral szorozni. Arra viszont, hogy egy nem létező, semmilyen formában és sehol meg nem jelenő jövedelem hogyan képezheti bármilyen adó alapját is, az Alkotmányban lefektetett jövedelmi és vagyoni viszonyoknak megfelelő közteherviselés szabályaival homlok egyenesen szembemenve, a felelős választ legfeljebb alkotmányos rendünk felkent őrei adhatnák meg.
(Ha valamelyik benzinkútnál a fentebb említett "felszorzós" technikával találkoznának, előre is elnézésüket kérem, az idézett példát nem holmi "kisrablói ötletparádé" céljaira szántam.)