fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Definíció: egyszerűen csak öld meg?
2010. február 17., 08:59
Már nem csak arról van szó, hogy majd valamikor lőnek az iskolában. Lövöldözés már volt, egy másik delikvenst pedig épphogy csak megfogtak, mielőtt állítólagos keserűségét pisztollyal vezette volna le ártatlan embereken. Mégiscsak el kellene azon gondolkodni: mit kellene kezdeni azzal a helyzettel, hogy fiataljaink egyre nagyobb harci kedvvel kelnek reggelente. Ha nem lőnek, akkor ütnek.

Nem érdemes csodálkozni azon, hogy lassan Magyarország is elér a "társadalmi fejlődés" azon fokára, ahol az ámokfutók különböző típusai felüthetik a fejüket. Ezeknek soft kiadásai a metrón, buszon tomboló kötekedők, őrültek, míg a keményebb verzió az, amikor az illető pisztollyal megy az egyetemre és meg is húzza a ravaszt. Vagy amelyik éppen erre készül.

Évekkel korábban dermedten ültek a népek a foteljaikban, kacska lábú székeiken, és elborzadva nézték a dilidobozban, hogy micsoda rémtettek mennek végbe a fejlett világban.

Iskolai mészárlás az Amerikai Egyesült Államokban - ott szinte már sportot űznek belőle -, Németországban, akárhol. Ott, ahol a kiéheztetett és mannára vágyó lelkekben csupa-csupa varázslatnak tűnt minden, ahol kolbászból van a kerítés a magyarok egy része szerint (is), s olyan nagy a jólét, hogy annak mértékét talán még Gyurcsány sem tudja felmérni, pedig ő azért tud valamit.

S lám, nem elég a jó iskola, a tej-vaj-méz kombináció, a legjobb sportcipő, mégis meglesz a baj.

Az elkövetők fiatal emberek, alig huszonévesek, s ahogy általában ki szokott derülni: egytől egyig magányosak, okkal vagy ok nélkül, de kirekesztve érzik magukat, valami frusztrálja őket. Hogy a nagy jólét okozta kiüresedés, céltalanság, az elmebeteg és semmilyen következmény veszélyével nem fenyegető mészárolós videojátékok vagy valós sérelmek miatt gyilkolnak, egyre megy: ilyen tettekre nincs felmentés.

S lám, magyar honban is egyre jelennek meg olyan patologikus viselkedésformák, amelyek ellen - egyelőre - lövése sincs a döntéshozóknak, hogyan is kellene védekezni. A félelmetes az, hogy mintha a "kapitányok" ingerküszöbét el sem érné, ami itt történik. Persze megértjük, hogy a társadalom mélyében zajló konfliktusok megértése - sőt eleve annak belátása, elismerése - sokkal nehezebb feladat, mint kiszámolni, mennyit ér majd egy részvény két hónap múlva. Pedig a helyzet életveszélyes. Ugyan a pécsi lövöldöző és a napokban nyakon csípett alak "csak" egy kilengésnek tűnik a "társadalmi szeizmográfon", a mélyben szinte felfoghatatlan konfliktusok örvénylenek.

Ki a király?

Érdemes figyelni a híreket: zsaroló-tomboló tizenévesek az iskolában, mobiltelefonnal megörökített, előre megtervezett verések. Brutális kegyetlenséggel és kárörömmel kivitelezett lelki terror, cipőnyalatás, alázás, a lelki és a fizikai agresszió egész tárháza mutatja meg, hogy hol áll a mai fiatalság egy része. Elképzelni is borzalmas: vajon milyen erejű ütés és sötét lelkivilág kell ahhoz, hogy egy 16 éves "gyerek" úgy megverjen valakit, hogy annak leszakadjon a lépe?

Manapság már meg lehet úszni börtön nélkül azt is, ha iskola után valaki nemes egyszerűséggel agyonveri az iskolatársát. Sőt, ő lesz a "Jani", a király.

Itt valami nagyon nincs jól. Várnánk a választ, ami addig egészen biztos elmarad, amíg őszintén nem lehet - megbélyegzés nélkül - kimondani és feltenni olyan kérdéseket, amelyek lassan belerohadnak a társadalmi tudatalattiba. Elég csak picit időzni az interneten, s hamar szembesülhetünk a szamurájkardokkal, az ilyen-olyan eszközökkel, a harcra kész pózolással. Ezek nem montázsok, hanem a magyar valóság nagyon is élő pillanatai.

Az ököljog valóban szervezőerő lett. S immár nem csak bizonyos csoportok között: az erő, a "kifordítom a beled" mentalitás gyorsabban terjed, mint az influenza. Divat ezt vitatni a rózsadombi szalonokban, pedig az iskolai terrornak és mondjuk az ilyen lövöldöző alakok ügyének azonos a gyökérzete. Egy az utóbbi években tönkretett, megalázott, semmibe vett, az értékeitől megfosztott társadalom vészjelzései.

Kérdés, lesz-e, aki a vevőkészüléket bekapcsolja, a jeleket dekódolja, hogy a diagnózis után elrendelje a megfelelő terápiát.

(Lippai Roland, MNO)