Eredményeik, magyarázataik mind a liberális baloldalt segítik, ennek az ideológiának a helyességét, eredményességét támasztják alá a közvélemény szemében.

A nemzeti oldalnak most meg kell kezdeni a művészeti és a tudományos szervezetek mint a társadalom két fontos elemének kiszakítását a balos propaganda markából.

Azért, hogy az elért eredmények és pozíciók ne világnézeti alapon legyenek értékelve, hanem az elvégzett munka minősége szempontjából, és annak alapján, hogy mennyire fontosak, hasznosak a magyar nemzet számára. Majd később ezeknek az eredményeknek figyelemfelhívóknak kell lenniük, hogy tágabb környezetünk, Európa és a világ elismerését is kivívhassák. Megfelelő cselekvésre van szükség, mert le kell végre zárnunk ezt a nemzetet és a gyökereket elfelejtő kőkorszakot. Olyan nemzeti, tudományos alapokon felállított intézményeket kell tehát támogatnunk, amelyeknek az alapjai az 1945-ös kommunista rendszert megelőző vagy annak 1989-es elméleti bukását jóval meghaladó időkbe nyúlnak vissza; elkerülve a szocialista világnézetnek még a látszatát és legminimálisabb befolyását is.

Így elnyerhetjük a nemzeti érzelmű magyarság szimpátiáját, majd tovább fokozhatjuk támogatását az általunk felállított intézmények felé, lezárva ezzel egyszer és mindenkorra a szo­cia­lista tudományosság mítoszát. Mert a tudományokat és a művészeteket kiemelkedő, tehetséges egyéneknek kell művelniük, nem ideológiailag megbízható párttagoknak, akiknek erre a szervezetük jogosítványt adott.
A nemzeti jobboldalnak meg kell alkotnia saját tudományos és kulturális bázisát a "magyar kulturális tőke" felhasználásával. Az ilyen intézmények kuratóriumába a nemzetben gondolkodó legelismertebb szaktekintélyeket lehetne bevonni.

A mesterségesen kreált szervezetek ideje végérvényesen lejárt! Az ilyen alakulatoknak ugyanis nincs már hitelük az emberek szemében. Olyan intézményeket kell támogatnunk, amelyeket a közérdeklődés hív életre, születésük természetes igényt elégít ki, és nem marxista-leninista szabadegyetemként működnek! Az alapvetően szükséges szimpátia, elismertség és a nemzeti érzés az új szervezetek felé már létezik. Ezek a szervezetek később kiszélesedhetnének egy nemzeti, művészeti és tudományos intézménnyé. Elismert tudósok, művészek, közéleti és társadalmi személyiségek csatlakozásával - megfelelő állami támogatással -, hozzáértő vezetéssel mindez szellemi tőkévé nőhet a magyar nemzet számára. Hiszen kultúránknak nemzetegyesítő szerepe és ereje van, és ez az az erő, amely a 15 milliós magyarságot egyesíti bárhol a nagyvilágban.

Egy ilyen nagy tekintélyű társaság sikeresen vehetné fel az ideológiai küzdelmet a liberális orgánumokkal, illetve védelmet és támogatást nyújthatna a nemzeti témáknak, művészetnek, a meglévő vagy az újonnan alakuló szervezeteknek itthon és külföldön egyaránt.
Előny lenne, hogy élő és dinamikusan működő szervezetekkel gazdagodna a közélet, amelyek sikeres és nagy látogatottságú események szervezésével és rendezésével állandó résztvevői lehetnek a magyar köz-és politikai életnek, az új kormánynak.

A jobboldal választásokon való jó szereplésével kedvező alkalom kínálkozik arra, hogy az új kormány ezt a lépést megtegye. Különben önálló programok végrehajtása helyett a tudomány és a kultúra rá lesz utalva az egymást váltó liberális, szocialista kormányok könyörületére.

A nemzeti jobboldal közszereplését önálló cselekvésekre kell váltani reakciók helyett! Míg a szocialisták az internacionalizmusokban keresik ideáljaikat, addig a nemzeti gondolkodású erőknek nagyon is fontos Magyarország, és a magyar kultúra. Végre lehetővé válna a médiumok súlypontáthelyezése is. Nemzeti orgánumok megjelenésével a jobboldal is egyre nagyobb hangot kaphatna ezeken a területeken. A baloldal szekere pedig hamar elakadna a "munkát, kenyeret" jól bevált szlogenje nélkül.
Itt az ideje kitörni a "bűnös Magyarország" propaganda kalodájából - ami a szocialista kormányzásnak annyira megfelelt... És éppen ideje, hogy egy boldog, sikeres, kulturált, polgári Magyarország képét vetítsük honfitársaink és a világ elé.