Normális esetben azon is illene éktelenül felháborodnom, hogy az MSZP ki tudja, hogyan manipulált hangfelvételekkel próbálja besározni, lejáratni ellenségként kezelt ellenfelét, a félelem és a rettegés érzetét kelteni a társadalomban. De a felháborodás akkor hiteles, ha valamilyen váratlan hatás éri az embert. Itt ilyesmiről nem lehet szó. A divatos kifejezéssel, jobb híján hideg polgárháborúként leírható rendkívüli állapot kezdete 2001 karácsonya, amikor az MSZP, kihátrálva az először támogatott Orbán-Nastase-megállapodás mögül, megkezdte a 23 millió román munkavállaló beözönlését jósoló, a nemzetet mint politikai közösséget összetartó kötelékeket szétszabdaló gyűlölet- és hazugságkampányát.

Az, hogy mindez Ron Werber vagy Gyurcsány Ferenc ötlete volt-e, mellékes, a felelősség a teljes balliberális politikai elité. Innen egyenes út vezet a "köteles beszéd" megkonstruálásáig, Keller Lászlóig, Szász Károly megveréséig és leváltásáig, a külhoni magyarok megtagadásáig, a "dübörgő gazdaságig", az eltitkolt közérdekű adatokig, Őszödig, a hazugságok sűrűn font hálójáig, a kilőtt szemekig, a normanélküliség tombolásáig, a rabszíjon vezetett politikusaik mindennapos látványáig. Ne legyünk persze álszentek, a közélet silányságában, durvaságában másoknak is megvan a felelősségük, a negatív kampány pedig a demokratikus politikai küzdelemnek is szerves része.

Csakhogy nálunk a baloldal hatalomtechnikai szempontból gyakran eredményes, brutális politikai akcióit nem követi semmiféle értékelhető kormányzati teljesítmény. Nem látni a célt, ami a közjó szempontjából szentesítené az eszközt. Hol válság van, ott válság van: a szabályok nélkül játszó szocialisták számára a választáshoz közeledve végül megint csak nem maradt más, mint a hitetlenség, a reménytelenség és a gyűlölet. És mind közül legfontosabb a gyűlölet, mert annak felkeltésével, gondolják, talán még egyszer az Orbán-ellenesség zászlaja alá terelhető az elkóborolt nyáj.

Kegyelmi időszak a mostani az MSZP-nek, hiszen kormányozni már nem nagyon kell, azzal foglalkozhat, amihez igazán ért, kampány címszó alatt a mocsok szétterítésével, a feszültség szításával, mozgósítva a még mindig korlátlanul rendelkezésére álló anyagi, szellemi (média) és a pártállamtól megörökölt titkosszolgálati erőforrásokat. Nincs semmi meglepő abban, amit most a kormánypárt tesz. És van még lejjebb is, hisz vesztenivaló most már tényleg nincs.

A bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc néhány éve arról beszélt, hogy a baloldalnak le kell vernie a jobboldalt, több választáson vereséget mérve rá. Indulat nélkül nekünk is ki kell mondanunk: ezt a megújulni, másként viselkedni képtelen baloldali elitet el kell távolítani a hatalom közeléből, hogy Magyarország jobb, élhetőbb hely legyen. Ha úgy tetszik: itt az idő.