A 21 fajhoz tartozó, 851 énekes madár példányából álló múzeumi gyűjtemény madarainak alaposabb szemügyre vétele azt mutatja, hogy sok madár fejlesztett csúcsosabb szárnyat, miután az erdejük tarvágás miatt részekre bomlott.

Mások ugyanakkor az újraerdősített területeken kevésbé hegyes szárnyat növesztettek. A szárnyak változásának oka nem kevesebb, mint a létezés, a megújulás, a szaporodás ösztöne. A csúcsosabb, hegyesebb szárnyak segítették a hosszú távon ingázó madarakat, hogy a légellenállással szemben jobban tudjanak repülni. A kerekebb formák inkább a rövid távolságok megtételében bizonyultak jobbnak.