Leegyszerűsítve pusztán annyi történt a hét végén: a szocialisták azt kívánták demonstrálni, hogy az MSZP az egyetlen politikai erő, amely meg tudja akadályozni Orbán Viktor és a Fidesz "túlhatalmát". Az utóbbi jelen fölállás szerint a sci-fi kategóriájába illik, meglátjuk, mit hoz az április. Mindenesetre megemlítünk néhány pontot a szocialista kormányfőjelölt "nemzeti modernizációra" és "Magyarország újraegyesítésére" épülő programjából: szakiskolai ösztöndíjak, internetet minden otthonba, Tobin-adó, nemzeti nyelvtanulási program, ingyentankönyv, reálbér-emelkedés, szankció a lusta parlamenti képviselőknek, fizessenek a gazdagok több adót, új autópályák és 2014-es euró. Az MSZP külön fejezetet szentelt a nyugdíjasoknak és a romaintegrációnak is.
Hát ennyi. Legalábbis röviden. Azt meg tudjuk, miről szól a "bővebben". Arról, hogy 2008-ban kis híján csődbe jutott az ország, mert az MSZP-SZDSZ-kormánykoalíció egy elfuserált gazdaságpolitikával 2006-ban választást tudott nyerni. Pontosabban: egy olyan választási költségvetéssel, amely gajra vitte az országot. Amikor - Gyurcsány Ferenc legnagyobb meglepetésére - "bekopogtatott" a világgazdasági válság, egy csontig legyengített gazdaságot és társadalmat talált itt. Hazánk, a visegrádi mezőny bezzegországa, Kelet-Európa egykori Mekkája volt az első, amely, az afrikai országokhoz hasonlóan, rákényszerült a Nemzetközi Valutaalap hitelére. Európai viszonylatban mi voltunk a szégyenlista csúcsán. Tessék csak fellapozni a rólunk szóló híradásokat. Menekült a tőke, romlott a forint árfolyama, 2008. október 22-én pedig a világ legbefolyásosabb gazdasági hírtelevíziója, a CNBC már a Parlament elől jelentkezett be Crisis in Hungary alcímmel. Ha nincs az uniós és a NATO-tagságunk, aligha kerülhettük volna el a teljes gazdasági összeomlást.
Ám a lényeg most abban rejlik, hiába az új hullámos Mesterházy, ha a retro köszönt ránk. Tessék csak nosztalgiázni! Szekeres Imre, Kiss Péter, Lendvai Ildikó vagy éppen Kovács László. No és az MSZP-lista előkelő helyén szereplő Gyurcsány Ferenc. Első blikkre a "jó kis" poshadt-punnyadt Kádár-korszak ugrik be. Persze a dicső múltat és jelent reprezentáló lista még nem teljes: Bajnai Gordon nem folytatja ugyan - a Mozgó Világban úgy nyilatkozott, hogy méregtelenítő kúrára indul -, ám a Népszabadságban lefektette téziseit arról, milyen úton kell végigmennie a következő kabinetnek. Pontosan nem tudni, miért nem Bajnai atyai tanácsai szerepelnek Mesterházy programcsomagjában, de most ez kevésbé releváns.
Hogy megnyugtassuk az MSZP-t: az előttünk álló választásnak óriási a tétje, hiszen olyan változások jöhetnek, amelyek mindent felforgathatnak, és új közéleti időszámítást hozhatnak. Ennek ellenére a győztes kiléte sosem tűnt még ennyire biztosnak - ez pedig meghatározza az egész kampányt, és jócskán csökkenti a tétjét. Érthető, hogy a Fidesz a visszafogott kampány híve, és fölöslegesen nem üti a vasat.
Világos az is, hogy az MSZP miért alkalmaz újból népbutító, 2002-ben és 2006-ban már bedobott taktikai elemeket 2010-ben.
Mert a lelkükben a dal ugyanaz maradt: az Internacionálé.