Catherine Ashton, az EU külpolitikai főmegbízottja hétfőn az EU külügyminiszteri értekezletén kényszerült védelmébe venni Joao Vale de Almeida múlt heti kinevezését az EU egyik legfontosabb külszolgálati posztjára, a washingtoni képviselet vezetésére. Az incidens "felvezetője" Carl Bildt svéd külügyminiszter volt, aki szokatlanul éles formában bírálta a brüsszeli személyi döntést.

Bildt szerint azzal, hogy Barroso választása a tagállamokat megkerülve esett volt kabinetfőnökére, a washingtoni poszt leminősítését jelenti. Ashton azonnal főnöke, Barroso segítségére sietett: "Az általam választott eljárás pontosan a megfelelő volt". A fontos diplomáciai posztokról neki kell döntenie, "én pedig egy nagyon tehetséges embert küldtem Washingtonba" - jelentette ki.

Csakhogy a vita nem arról szól, hogy Almeida megfelelő személy-e a poszton. Sokkal mélyebb, nagyobb jelentőségű dologról van szó, nevezetesen arról, hogy kit is képvisel a nagykövet: a tagállamokat vagy az EB-t. Az EU reformszerződése teremtette külpolitikai főmegbízott ugyanis - bár kétségkívül tagja alelnökként az EB-nek - egyúttal az EU külügyminisztereknek is felelősséggel tartozik. Ebben a minőségben beosztottjai a külképviseleteken az egész EU-t képviselik - amint erre Bildt fel is hívta Ashton figyelmét egy hozzá címzett levélben. Nem beszélve arról, hogy közmegegyezés szerint az egész kinevezési eljárásról majd csak áprilisban döntenek, és ebben bizonyára szót kérnek a tagállamok.

"Nem vagyok benne biztos - így Bildt - hogy az EB-nek ez az eljárása összhangban áll a Lisszaboni Szerződésben rögzített ambícióinkkal".

Almeida újságírókén kezdte, és brüsszeli tudósítói posztjáról csatlakozott az EB szóvivői testületéhez, majd innen emelte ki Barroso előző mandátuma kezdetekor. Tavaly pedig felváltotta a kabinetfőnöki posztot a külügyi főigazgatóéval, ahonnan most Washingtonba távozna. Egy dolog biztos: rátermettségéhez nem fér kétség. És hogy lesz-e alkalma ezt bizonyítani? Nos, a brüsszeli politikai boszorkánykonyha ismerői tudják: a tagállami "prüszkölés" inkább elvi jelentőségű. Vagyis a politikai mozgástérért, a póznák kijelöléséért folyik a harc, nem Almeida személye a tét.