- A Kiskunság, a Nagykunság, a Jászság említésekor a többség könnyedén elhelyezi az Alföld e tájegységeit. A Homokhátság azonban kevéssé közismert. Mit kell tudnunk róla?

- A Homokhátság tulajdonképpen a Kunság sajátos arculatú kistája. A jelenlegi Homokháti Kistérség a Duna és a Tisza által közrefogott vidéknek a történelmi Bácska északi részét foglalja magában. Ide tartozik például Domaszék, Mórahalom, Asotthalom, Forráskút, Kelebia, Pusztamérges, Ruzsa, Röszke, Szatymaz, Zákányszék, Sándorfalva és még több település. A Homokhátságot több mint tízéves küzdelem után tudtuk megjeleníteni a közbeszédben, elfogadva az itt jellegzetes tanyát mint életformát és gazdálkodási formát, pontosabban szakmapolitikai témává téve e létforma jelentőségét, az erényeket és a jelenkori nehézségeket. Ezért 1994 óta harcoltam, s végül sikerült legyűrni a közönyt, sőt, sikerült elfogadtatni a tanyagondnoki rendszert, a tanyai normatívát, sikerült a természetes és az épített környezet megóvásának jegyében számos tanyasi iskolaépületet megmenteni, ha nem is oktatási intézményként. Ezután akkor kezdtek ismét ránk figyelni, amikor az éghajlatváltozásból fakadó szélsőséges időjárási jelenségek, például az aszályosodás felütötték a fejüket. Ma már közismertek a vízgazdálkodási problémák. Az utóbbi években a Mórakert Szövetkezet révén az itteni zöldség- és gyümölcstermesztés is ismertté és elismertté vált. A mi homoktalajunk rendkívül kedvező feltételeket teremt ehhez, hiszen a homok meleg napokon rengeteg hőt magába szív, s ez éjjel is érleli a gyümölcsöket és a zöldségeket. Olyannyira, hogy a jelenlegi sanyarú mezőgazdasági körülmények ellenére is versenyképesek vagyunk ezen ágazatban. Ennek a nemzetgazdaságra gyakorolt hatása országosan is jelentős. A turizmus is folyamatosan izmosodik. Úgy érzem, ezek nyomán a Homokhátságot sikerült markánsan megjeleníteni Magyarország térképén. Szeretnénk mindezeket szerves rendszerré gyúrni és mindenkiben tudatosítani, hogy ez így együtt jelenti a Homokhátság megvalósítható jövőjét.

- Szeged közelsége nem jelent segítséget?

- Szeged csak intézményi központ számunkra. Sokáig azt hittük, a nagyváros közelsége segít abban, hogy kimunkáljuk a Dél-Alföld gazdasági jövőképét. Ezt arra alapoztuk, hogy e térség hármas határvidék, Szeged szerepe pedig egyebek mellett logisztikai központként is igencsak megnőhetett volna az európai uniós bővítési folyamat nyomán, hiszen Románia már tagja a közösségnek. Abban bíztunk, hogy e lehetőségek számunkra is megteremtik a föllendülés lehetőségét. De rá kellett jönnünk, hogy Szeged távolról sem használja ki adottságait, az elmúlt nyolc év szocialista városvezetése pedig szabályosan leépítette a város gazdasági életét. Így jobb híján maradtak az intézmények: iskolák, kórházak, a színház, a nagybevásárlásra alkalmas terek. Tehát a mindennapi életünkben jelen lévő nagyvárosi szerepet Szeged ily módon betölti, de a mostani városvezetésnek nincs múltjához méltó stílusa, arculata, szellemi-kulturális kisugárzása, gazdasági erőközpontként pedig egyáltalán nem számolhatunk vele. Nem véletlen, hogy szinte minden dél-alföldi településegvüttes, így a Homokhátság falvai, kisvárosai is igyekeznek önállóan, saját erőből megalapozni gazdasági fejlődésüket.

- Milyen helyzetből rajtolt Mórahalom a rendszerváltozáskor, és milyen örökséget vett át 1994-ben, amikor először elöljáróvá választották?

- Súlyos hátrányokkal indultunk. Mórahalom 1950-ig közigazgatásilag Szegedhez tartozott Szeged-Alsóközpont néven, mivel valamikor a Móra család birtoka volt, és főként a városnak ugyanazon részében élő gazdák tanyái álltak itt. A szocializmusban nagyközségként önállósították, viszont semmiféle gazdasági fejlesztést nem engedélyeztek, Mórahalom Szeged élelmiszer-ipari üzemeinek mezőgazdasági alapanyag-termelője lett, az itteniek pedig munkaerőnek kellettek. Ezért amikor 1990 után Szeged elveszítette élelmiszeriparát és térségközponti szerepét, ezen összeomlás hazavágta a gazdaságilag mesterségesen ráépített, tőle függő településeket, így az 1989-ben városi rangot kapott Mórahalmot is. Jelentős munkanélküliséggel, káoszba süllyedt mezőgazdasággal, csökkenő népességgel, elöregedéssel, gúzsba kötő infrastruktúra-hiánnyal és mindezek miatt egyre súlyosbodó szociális helyzettel kellett szembenéznünk 1994-ben.

- És hol tart ma a település?

- Elsőként városunk gazdasági életének stabilizálásához fogtunk hozzá, azon belül is az agráriumot igyekeztünk föléleszteni. A rendszerváltozás éveiben a privatizáció során sokan jutottak kisebb-nagyobb földterülethez, termelőeszközökhöz, az elaprózott birtokszerkezet viszont nem bizonyult életképesnek. Az összefogás és együttműködés jegyében 1995-ben az országban elsőként létrehoztuk a Mórakert Beszerző, Értékesítő és Szolgáltató Szövetkezetet.

- Az erőszakos kommunista kolhozosítás óta sokan ódzkodnak a szövetkezetektől. Sok munkába telt legyőzni az előítéleteket?

- Amióta először beszéltem róla, folyamatos küzdelmet kell folytatnom. 1995-ben a szövetkezeti elvek nem voltak valami népszerűek a kommunizmus erőszakos és totalizáló módszerei miatt. Pedig 1945 előtt jól működő önkéntes társulások voltak hazánkban. Ezek közül a Hangya a legismertebb. A Mórakertet dán mintára alapítottuk, miután a skandináv országban tapasztaltakat igyekeztünk hitelesen közvetíteni, átadni a mieinknek. Szövetkezetünk feladata ennek értelmében, hogy minőségileg és mennyiségileg a piaci igényekhez igazítsa és környezettudatossá tegye a termelést, megteremtse a megfelelő műszaki és egyéb feltételeket az áruk osztályozásához, csomagolásához, tárolásához, értékesítéséhez, elősegíteni a piacra juttatást, illetve szaktanácsadással segíteni a termelőket. A szövetkezet tevékenysége sikeresnek mondható, nagyon sok termelőnek és családnak jelentett segítséget. Emögött azonban hosszú küzdelem és kemény munka áll, hiszen piacot kellett szerezni a termékeknek, és az infrastruktúrát is fejleszteni kellett. Ez sok száz pályázat megírását, majd 2004 után a lehetséges európai uniós források kihasználását jelentette. A sikert nem adják ingyen, egyetlen olyan évünk sem volt, hogy nyugodtan hátradőlhettünk volna. Ráadásul a válság miatt az elmúlt két évben nehéz helyzetbe kerültünk, de reményeink szerint kikapaszkodunk a hullámvölgyből.

- Mik voltak a további kitörési pontok?

- Mórahalom gazdaságának föllendítésében az 1997-ben létesített ipari park is jelentős szerepet játszott. 1998-ban az akkori Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumtól "Minősített Ipari Park" címet kapott, ami 100 millió forintos infrastruktúra-fejlesztési támogatást is jelentett. Az ide települt cégek sok munkahelyet teremtettek, adóikkal pedig nagyban hozzájárultak a városi funkciók kialakításában. A turizmus is fontos terület, gyógyfürdőnk ma már évente háromszázezer vendéget vonz, több mint száz magánszállás van a városban, jelenleg épül egy négycsillagos szálloda, s az egészségturizmus ezen kívül is több intézményre támaszkodik. A vendéglátóipar ugyancsak folyamatosan gyarapodik. Emellett a korábban szinte intézmények nélküli Mórahalmon ma középiskola, egészségügyi szakellátás, rendőr-kapitánysági státusra vágyó rendőrőrs, térségi szintű közigazgatás található.

- Milyenek a visszajelzések?

- A város népessége gyarapodik, a népesedési mutatók egyre javulnak, és nő a beköltözők száma is. Ennél egyértelműbb visszajelzéseket nem tudok elképzelni, amellett, hogy nyilván bőven van még dolgunk, hibákat is elkövetünk. De az emberek, főleg a fiatalok úgy érzik, hogy Mórahalom élhető, lehet itt jövőt tervezni.

- Ellenzéki párt polgármestereként és immár második ciklusa végéhez közeledő országgyűlési képviselőjeként zöld ágra tudott vergődni a jelenleg regnáló hatalommal?

- Közismertek az önkormányzatokra rakott terhek és az egyre szűkösebb források. Ezek minket is szorítanak. De a homokháti ember sosem adja fel, őseink azt hagyták örökül, hogy leleményességgel, elszántsággal, akarattal, munkabírással, naponta megvívott harcokkal lehet boldogulni. A történelem elődeinknek sem hagyott sok időt a panaszkodásra és a sebek nyalogatására. Mindig kellett lenni egy B tervnek, mindig tudni kellett, hogy egy keserű nap után másnap reggel miként kezdik újra, és mindig meg kellett találni a menekülő utat. Ugyanezt tesszük mi helyhatósági szinten. Nem a csodákban bízunk, hanem saját magunkban. Így sikerült a különböző fejlesztéseket összehangolva, azokra szerves egészként tekintve gazdálkodni és forrásokhoz jutni. Nálunk elképzelhetetlen, hogy ne tudja a bal kéz, mit csinál a jobb. Ez nem újszerű megoldás, csak ésszerű, viszont Magyarországon erre még nem mindenki jött rá. Sajnos azt nem sikerült elérnem, hogy a működőképes mórahalmi példát országos gyakorlatba ültessük.

- Hátrány vagy előny, hogy Mórahalom a trianoni magyar-szerb-román hármas határ mentén húzódik?

- Sokáig hátrány volt. A délszláv háborúk tíz évre lefagyasztották a befektetésösztönző pályázatainkat, az érdeklődők vállalkozó kedvét ugyanis nem erősítette, hogy időnként elrepült a fejük fölött egy NATO-bombázógép Szerbia felé. Ráadásul Románia EU-csatlakozásáig a mi térségünk az unió végét jelentette, vagyis a zsák alján voltunk. Az utóbbi években ez enyhült, sőt megpróbálunk előnyt kovácsolni földrajzi helyzetünkből. Ma már Szerbia is az Európai Unió felé fordult, mi pedig szeretnénk részt venni az integrációs erőfeszítésekben a délvidéki magyarokkal való együttműködéssel, határon átnyúló fejlesztési programokkal. Mórahalmon ilyen értelmű együttműködési megállapodást írt alá a három ország közel száz kitűnő kapcsolatokat ápoló önkormányzata.

- Milyen tervekkel vág neki a következő parlamenti ciklusnak?

- Választókerületemhez Szeged egy része is hozzátartozik. Ennek megfelelően a napfény városában fontos célom a munkahelyteremtés, ami helyhatósági és kormányzati eszközök összehangolt bevetésével lehetséges. Ellenkező esetben Szeged nagy bajba kerülhet, hiszen költségvetési város, vagyis abból a közel 100 milliárd forintból él, amit a városvezetés és az egyetem kap az államtól. Ez hosszú távon olyan ingatag helyzetet teremthet, amit Szeged nem engedhet meg magának. Gondoljunk bele, a költségvetés legapróbb megrendülése ezrek munkahelyét érintheti a városban. Szegeden mindmáig nincs ipari park. A másik probléma a kétsebességes fejlesztés. A városközpont és a periféria ugyanis eltérő ütemben működik, emiatt számos családnak van szüksége olyan életminőséget javító programokra, melyek szükségességének tudata egyszerűen nem jut el a városházára. Ezt orvoslandó részönkormányzatokat szeretnék Szegeden belül. Szociális gondok is vannak, ezeken részben a munkahelyteremtés, részben pedig szociális boltok nyitásával lehet segíteni. A térség más településeit be kell kapcsolni akár a Mórakert Szövetkezeten keresztül a mezőgazdaságba, és ipari szolgáltató munkahelyekre is szükség van. Két településen meg kell menteni az iskolát, Ásotthalmon új határátkelőhelyet kell nyitni Szerbia felé, a Homokhátságra pedig öntözőfürtöket kell telepíteni.