De hát ő brutálisan fogalmazott, nem ilyen választékosan. Más stílus, más szókészlet, más politikai kultúra. Ezzel együtt Gyurcsány Ferenc is elmondta tehát már a maga kötcsei beszédét, Lendvai Ildikó és a baloldali véleményvezérek mégsem beszéltek a rendszerváltás visszavételéről, az egypártrendszer visszaállításáról. Jól tették: a minél több parlamenti mandátum megszerzése, a minél hosszabb kormányzati megbízás elnyerése vagy éppen a minél több ajánlószelvény összegyűjtése legitim cél, feltéve, ha demokratikus eljárással, az alkotmányos keretek között kívánják ezt megvalósítani. Azt kárhoztatni, hogy valamely politikai erő sikerre tör, a magyar közbeszéd rossz beidegződése, mint a kis pártok körül táplált szimpátia: népképviseleti rendszerben kicsinek lenni nem erény, pusztán annyit jelent, hogy a választók elsöprő többsége mást tüntet ki a bizalmával.
2006-ban, a kormányzati megbízás újbóli elnyerésével az MSZP-nek megvolt a történelmi lehetősége arra, hogy tartósan uralja az országot, s a belpolitikai erőtér mindenki mást maga mögé utasító, meghatározó szereplőjévé váljon. A balliberális oldal kormányképtelensége, majd annak lelepleződése, illetve az őszödi beszéd zúzta szét ezt az esélyt. Ebből a lefelé húzó spirálból azóta sem tudtak kitörni a szocialisták, ehelyett rendre mítoszokat fabrikálnak. Bajnai Gordon például hétfőn a parlamentben saját maga fejezte be a róla íródó hőskölteményt: egy bátor, nemes lelkű, önzetlen férfiú, aki vállalta és végrehajtotta a hálátlan küldetést, megmentette a hazát a végső veszedelemtől, s most visszatér a civil életbe. Mint a római köztársaság ősi erényeinek megtestesítője, Cincinnatus, akit kis birtokán gazdálkodva ér a hír, hogy diktátorrá választották, amely megbízatásról 16 nap után le is köszön, miután vezetésével a rómaiak viszszaverték az ellenséget. Bajnai azonban nem szerény gazdálkodó, hanem civilben adóoptimalizáló offshore-zsonglőr, nem mellesleg a magyar válság egyik előidézője, akinek korántsem sikerült a fenyegető vészt végleg elhárítania.
Ennél is furcsább, egyben a teljes zavar jele, hogy az MSZP-ben tovább él Őszöd mítosza. Gyurcsány Ferenc szerdán nyilvánosan szólította fel híveit, hogy merítsenek erőt az országot 2006 őszén lángba borító, az MSZP hitelességét megsemmisítő, karakteröngyilkos beszédéből. Azt is mondta, hogy a beszédet a hazaszeretet vezette, az egyetlen baj, hogy nem volt elég bátor. Mégis, mire gondol? Nem volt elég szókimondó? Az elkúrás és a kurva ország bátorságát hová lehetne még fokozni? Hazafias tett volt kormányzás helyett hazudozni, az ország valós állapotát trükkök százaival elfedni a választók elől? És a szocialistáknak még mindig csak az a problémájuk, hogy miként szivárgott ki a szöveg, ki "árulta el" őket? De ha mégis érzik, hogy valami nincs rendben a beszéd körül, miért tartják ők is napirenden a témát? Ki érti ezt? Amiben igazán jók, azzal persze most is próbálkoznak, Lendvai Ildikó például a "Népszava" szerkesztőségében elkotyogta, hogy a félelemérzet felkeltése a fő fegyverük. Ám minden gesztusukból, ellentmondásos nyilatkozatukból kitetszik, utat tévesztettek, és egyelőre fogalmuk sincs, merre induljanak el. Kéretlen tanács: Balatonőszöd szerintem rossz irány.
Április 11-én biztosan sokan merítenek majd erőt az őszödi beszédből. Csak nem úgy, ahogy Gyurcsány szeretné.