A szerb külügyminiszter-helyettes e sorok írójával beszélve a lényegét fogta meg a Duna-stratégiának. Bozidar Delic is támogatja természetesen, hogy a Duna menti országok szorosabban működjenek együtt, a folyó legyen mind gazdasági, mind politikai út. Védjük együtt a vízkészletet és a környezetet, javítsuk a közlekedést, ösztönözzük a turizmust, s nem utolsósorban szabjunk politikai normákat, amelyeket minden érintett állam betart.

S hogy mi a valóság? Kezdjük a Duna eredésénél. A festői Fekete-erdőben, két kis patakocska, a Brigach és a Breg összefolyásánál. Németországban.

A kelet-európai rendszerváltások amerikai jóváhagyással és Németország atyai felügyelete alatt zajlottak le. A német tőke ma is meghatározó a régióban. Mi az ő érdekük? Elsősorban az, hogy legyen nyugalom. Lehessen befektetni a régióba, s biztos legyen a megtérülés. A német tőkének az is érdeke, hogy az odahaza már nem eladható termékeket eladja nálunk. Nem romlott az az áru, csak az íze valahogy más Frankfurtban, mint Nyíregyházán... Hasznos a régió szemétlerakatként is, volt már példa rá, nem is egy. Ennek fényében tökéletesen kizárt, hogy Berlin politikailag vagy pláne gazdaságilag finanszírozzon bármilyen egységes, dunai normát biztosító projektet.

Hasonlók Ausztria indokai is. Bécsből nézve az unió határa nem a Vajdaságnál, hanem Burgenlandnál húzódik. Johannes Hahn, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős osztrák biztosa tegnap lelkesen ecsetelte, hogy a Duna-stratégia célja a régióban élő 150 millió ember életminőségének javítása. S tényleg, így Bécs például rászólhatna az osztrák cégekre is, akik szennyvízlevezetőnek használják a közös folyót... De hát, istenem, nem Bécs felé szennyeznek a bőrgyárak.

Szlovákiának gazdasági érdeke lenne, a többi "keleti kicsihez" hasonlóan, hogy gazdaságilag felfejlesszük a Dunát. Lehessen hajózni, olcsóbban és környezetet kímélőbben. Bős fényében persze ez utóbbi megjegyzés röhögtető, meg aztán a szlovákok, ha akarnának sem tudnának ebben semmit tenni, mert nincs pénzük. Egységes politikai normát meg nem is akar Pozsony, hiszen magyarveszély nélkül a szlovák belpolitika óhatatlanul a kormányzati korrupciós ügyek felé terelődne.

S ezzel el is értünk Budapestre. Nekünk elemi érdekünk lenne mindaz, amiről a Duna-stratégia szól. Egy vízi sztráda gazdasági haszna megkérdőjelezhetetlen, egy egységes zöldmérce megállíthatná az osztrák hulladékot és a román ciánt is. A határon túli kisebbségek védelmében pedig újabb fegyvert kapnánk. Nos, ha a jelenlegi kormány ezt akarná, tényleg lett volna értelme a konferenciának és Budapest egynapos újabb megbénításának is.

A cél azonban szokás szerint csak a pr. A közelgő uniós elnökséggel kapcsolatban kell mondani valamit, kell a látványprojekt, amely legfeljebb a szervezési költséget viszi - az meg mindig jó, ha lehet baráti cégnek állami pénzt kiszervezni. Bajnai Gordon nagy hangon zászlóshajóprojektnek nevezte Magyarország szerepét a tervben, s kedves foxikutyavigyorát is bevetette a médiának. Akinek pedig bármilyen kételye lett volna, hogy mennyire veszi komolyan mindezt a hivatalos Magyarország, annak elég volt megpillantania a felszólaló Demszky Gábort. Legutóbb a 4-es metróról beszélt ilyen tűzzel a főpolgármester...

A Duna menti többi országról röviden: eljöttek Bukaresttől Szófiáig mindenhonnan, mert addig sincsenek otthon. Pénzük nekik sincs, a kisebbségi téma boncolgatására kedvük sem sok, egy jó konferencia viszont a vigasságon túl rengeteg költség elszámolására is alkalmas.

Kihagytunk valakit?

Ja, az Európai Unió. Nos, az uniónak az általa meghirdetett Duna-stratégiára nincs pénze. Tessék forrást átcsoportosítani.

Üres zsebből üres zsebbe.