A Gyurcsány-Bajnai-korszak IMF-öröksége anynyiban tér el az 1990-estől, hogy a másfél évvel ezelőtti államcsőd közeli helyzetben felvett kölcsön nagyságrendekkel nagyobb, a visszafizetés egyik lehetséges forrásaként szolgáló állami vagyont már privatizálták, s a valutaalap feltételei most szigorúbbak.

Az IMF-iroda tavaly óta ismét üzemel a jegybank mellett, és a 2008 októberében kötött, húszmilliárd eurós megállapodás értelmében a hitelezők jóváhagyása nélkül tapodtat sem léphetünk, így már az idei költségvetés bármilyen módosításához, de még az előrejelzéseink publikálásához is előzetes engedélyüket és jóváhagyásukat kell kérnünk. (Nem hiába próbálja most Görögország is elhárítani a valutaalap segítségét, tisztában van a segítség árával.) Az a párt, jelen esetben a Jobbik, amelyik nem hajlandó tudomást venni erről a kényszerhelyzetről, a beszűkült mozgásterünkről, és ezzel párhuzamosan az államadósságunk elengedéséről szóló politikai szólamokat hangoztat, finoman fogalmazva sem a realitásokból indul ki. Ám ugyanígy nem tekinthető felelős álláspontnak az MSZP által képviselt "teljes megfelelés" politikája, amely lényegében megegyezik a bűvös hiánycél papírformaszerű kimutathatóságával és minden további felelősség elhárításával.

Most minden jel arra utal, hogy a Fidesz felismerte: nyertes választások után - szuverén tárgyalópartnerként - érdemes egyeztetéseket kezdeményeznie a hitelcsomag feltételeiről. Az IMF és az EU pedig, úgy tűnik, hajlik a megegyezésre. A közös nevező egyébként hitelezőink érdeke is, hiszen napról napra világosabb: a büdzsébe írt számok nem tükrözik a valóságot. Épp tegnap derült ki, hogy az új kormánynak minimum 610-680 milliárd forintot (!) kellene előteremtenie, ha jövő év végéig működésben akarja tartani a közösségi közlekedést. Az örökség részét képezi ezenkívül a MÁV csaknem 280 és a BKV 90 milliárd forintos adósságállománya, a most visszaállamosított Malév durván 70 milliárdos tartozása, míg az állami cégek teljes kötelezettségállománya közel 2400 milliárd forintra rúg.

Az eladósodott vállalatok konszolidációja ugyan nem szerepel az idei büdzsében, ám ennek kötelezettsége alól csak ideig-óráig lehet kibújni. Tudják ezt hitelezőink, akik már azzal is tisztában vannak, hogy az optimista tervezethez képest mintegy 180 milliárd forinttal kevesebb adóbevétel folyik majd be a magyar államkasszába, s hogy az ugyancsak százmilliárdokkal alultervezett kiadások szintén borítják a terveket. Múlt hónapban a Pénzügyminisztérium már beismerte, hogy az idén számos, a költségvetésbe tervezett közbeszerzést el kell halasztani, sőt a százmilliárd forintos vésztartalékot már február közepén teljes egészében zárolni kellett. A helyzet tragikomikus aláfestése, hogy Nyakó István MSZP-szóvivő most a Fideszen kéri számon, hogy a már régen aláírt szerződésről leülne tárgyalni az IMF-fel, holott annak idején Gyurcsány Ferenc még a kölcsön felvételét is letagadta.

Mindez persze nem változtat azon, hogy a hitel feltételeinek újragondolására nem pusztán a légvárakra épülő költségvetés miatt van szükség, hanem azért is, mert egy mesterségesen alacsony hiány a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét figyelembe véve óhatatlanul újabb recessziót hozna. Keskeny pallón kell majd haladni: csak hiteles programmal és személyekkel sikerülhet.