A piacot ugyanis könnyű átverni, de annál nehezebb visszaszerezni a bizalmát. Márpedig a magyar kormányzat az utóbbi években pontosan ugyanazt a társasjátékot játszotta, mint a görögök: a statisztikák kozmetikázásával próbálta eltitkolni Brüsszel előtt az ország valós állapotát. Az amúgy is bővülő keresletet külföldi kölcsönökből tovább duzzasztotta, hozzászoktatva ezzel a polgárokat egy olyan életszínvonalhoz, amely még mindig jócskán elmaradt a nyugati tagországokétól, de már ez is jóval meghaladta a gazdaság tényleges lehetőségeit. Amikor kitört a válság, a tékozlót többszörösen sújtotta. Először is a válság miatt kellett a nadrágszíjat meghúzni, másodszor és harmadszor pedig a korábbi költekezés ára miatt kellett beljebb venni. Eközben viszont elfogyott az a forrás és a mozgástér, amellyel a gazdaságot vissza lehetett volna terelni a fenntartható fejlődési pályára.

A nagy szocialista hazugság árát ezért sokszorosan és sokáig fogjuk visszafizetni. A túlköltekezés tényleges árát még most sem ismerjük, mert senki sem tudja, milyen csontvázak dőlnek ki majd a szekrényből, amikor a hatalmat átadják. Annyi azonban bizonyos, hogy a felvett hiteleket kamatostul törleszteni kell, amihez majd újabb hiteleket kell felvenni. A piacokat eközben meg kell győzni arról, hogy az új magyar kormányzat kész és képes az utóbbi nyolc évben halogatott reformok végrehajtására.

A görög válság azért veszélyes, mert ráerősíthet arra a bizalmatlanságra, amely a legyengített gazdaságú országokkal szemben fennáll a nemzetközi piacokon. Nem lehet tudni, hogy az osztogatás ígéretével hatalomra került görög szocialista kormányzat meddig tudja elfogadtatni a társadalommal a megszorításokat. A nadrágszíj folyamatos behúzása ugyanakkor éppúgy megbéníthatja a görög társadalom fejlődését, mint ahogy azt nálunk is tette. Vagyis ezzel a módszerrel lehet ugyan statisztikailag megnyugtató állapotot teremteni a külföld szemében, de ez a helyzet nem tartható fenn.

Végül, de nem utolsósorban a hazai fenntartható fejlődési pálya egyik legfontosabb állomása az euró bevezetése lenne. A magyar munkaképes lakosság csaknem kétharmadát foglalkoztató kis- és középvállalkozások ugyanis sem betervezni, sem kitermelni nem tudják azokat a kockázatokat, amelyek a forint akár 30 százalékot is elérő árfolyam-ugrándozásával jártak az utóbbi években. Ha a görögöknek nem sikerül 22 milliárd eurót összeszedniük a nemzetközi pénzpiacokon májusig, az eurózóna gazdag tagországainak kell majd helytállniuk Athén helyett. Ez azt is jelenti viszont, hogy ezt követően kétszer meggondolják majd a bizonytalan lábakon álló keleti országok befogadását ebbe a klubba. Vagyis megszigorítják azt a feltételrendszert, amely a belépést lehetővé teszi. Így viszont kitolódhat a magyar csatlakozás dátuma is, hiszen a közép-európai térségben erre törekvő országok között a leggyengébb lábakon a magyar gazdaság áll.

A görög szocialisták teljesíthetetlen ígéretei az osztogatásra - amelyekkel választásokat nyertek tavaly ősszel - így "raktak rá egy lapáttal" a magyar szocialisták felelőtlen túlköltekezésére. Mindezért pedig az euró bevezetésére váró magyar adófizető nagy árat fizet majd a következő években.