A politikai felelősség kérdése nem is olyan egyszerű probléma. Tapasztalatból tudom, még jogász hallgatók számára sem könnyű falat megérteni, mit is jelent ez a fogalom. A felelős kormányzás kérdése alapvetően a polgári demokráciákra vonatkoztatva jelent meg.

Arra utalt, hogy a független kormány vállalja a felelősséget döntéseiért - vagyis megbuktatható, vagy lemondásra késztethető, ha hibás politikát folytat, vagy más módon válik támadhatóvá vagy egyenest méltatlanná a szerepére.

Persze, a tűréshatár politikai kultúránként változik. Ám annyi bizonyos: jól működő kölcsönös kontroll mellett egyetlen kormányzati pozíciót betöltő politikus sem engedheti meg magának, hogy ha olyan ügyre derül fény, amelyért hivatalból felel, ne mondjon le. Hiszen a politikai felelősség vállalása csak úgy képzelhető el, ha az illető vállalja a következményeket is a felelősségi területén történtekért. Már pedig van-e megnyugtatóbb az állampolgár számára annál, ha e célból képes a politikus megválni székétől.

Másfelől a politikus hosszú távú érdeke is valami hasonlót kíván: a lemondással kiegyenlítheti számláját, s újból tiszta lappal indulhat a virtuális versenyben.

Szekeres Imre tárcájánál korrupciós ügyben nyomoznak a hatóságok. Nem kevesebb, mint öt főrangú katonát, a tárca munkájában érdemi részt vállaló hivatalnokokat vádolnak maffia bűncselekmények elkövetésével. Többek között a honvédelmi tárca védelemgazdasági főosztályának vezetője, valamint egy több mint egymillió forint kenőpénzt elfogadó százados, s rajta kívül egy dandártábornok és két ezredes gyanúsított.

A dolog pikantériája, hogy - mint arra Simicskó István, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ellenzéki vezetője utalt egy nyilatkozatában - a tárca kiadásában megjelent propaganda anyag, a "Nemzeti konszenzus négy éve" épp arról győz meg minket, hogy milyen átlátható a vezetés számára is a tárca működése. Akkor viszont, gondolhatja a gyanútlan olvasó, feltehetőleg a piszkos ügyek is láthatóak - ha mégsem, az bizony vastagon felveti a politikai felelősség kérdését.

Igen ám, csakhogy Budai Bernadett MSZP-s szóvivő szerint Szekeres vállalja a politikai felelősséget - és marad. Lássuk be: ez ugyanaz az érvelés, mint aki annak idején belépett a pártba, mondván: belülről próbálom megjavítani a rezsimet. Szekeres is egy ilyen belső, bújtatott forradalmár, aki a saját felelősségét saját maga szeretné korrigálni, javítani.

De nem csak a tárcánál ingott meg látható módon Szekeres pozíciója. Pártja berkein belül is érdekes új konstelláció részese ő. Hiszen a párt belső fórumain egyre többször hangzik el, hogy érintett lehetett a pártelnök őszödi beszédének kiszivárogtatásában. Márpedig ezt a Nemzetbiztonsági Hivatal által kutatott ügyet mind a mai napig szőnyeg alá söpörték a párt vezetői - a választások előtti szükségszerű igazodás jegyében. Ám a múlt héten Szili Katalin betámadt Gyurcsánnyal szemben, és dűlőre kívánja venni az ügyet.

Szekeres mindenesetre továbbra is a ködösítés mellett van. Hogy erről van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy védekezés helyett a miniszter visszatámad. Még pedig a legvittabb ügyeket akarja sokadszor felplankolni. A jól bevált recept szerint elkezdte mantrázni Kaya Ibrahim és Joszip Tot nevét. De vajon mikor remixeli a volt főkiszes Orbán bányáinak és hegyoldalainak témáit?

Szekeres Imre úgy látja: ha el akarjuk kerülni ezeknek az idegen nevű férfiaknak a sorsát, akkor azt kell tenni, mint amit ő is tett a Honvédelmi Minisztériumban. S nem a bűneire gondol, hanem arra, hogy - idézem -"fel kell deríttetni a bűncselekményeket, és át kell adni azok elkövetőit a hatóságoknak. Ez az egyetlen vállalható politikusi magatartás."

Már megint magával perelt.