A huszadik század egyik kiemelkedő tudósáról, Teller Edéről szólok, és azokról a kegyeletsértőkről, akik Teller emlékét, szellemét, tudását a Népszabadságban meggyalázták. Teller munkái önmagukért beszélnek, csakúgy, mint élvezetes előadásai és nyilatkozatai. Ha jól emlékszem, egyszer éppen a Vasárnapi Újságban hallottam őt beszélni mindenki által csodált pontossággal, igényesen fogalmazott, egyéni hangszíne máig él emlékezetemben.
Angolul is hallottam őt előadni, kis magyar akcentussal, de mindig igen precízen és igényesen fogalmazott. A Népszabadságban neki tulajdonított mondatokat magyar nyelven olvasva is kételkedtem, hogy vajon Tőle, Teller Edétől származnak-e. Az angol szöveg a kételyt még inkább erősítette: Teller Ede ilyesmit nem írhatott le. A szöveg részleteit bizonyára sokan elemzik, és remélem, hogy kiderül, hogy egy magyar nyelven megírt és angolra rosszul lefordított, Teller által soha alá nem írt hamisítványról van szó, amely meggyalázza Teller emlékét: valakik a huszadik század egyik szellemóriását úgy tüntetik fel, mintha úgy gondolkodna és írna, mint a politikai mocskolódások legigénytelenebbjei. A megjelent iromány egy műveletlen kommunikációs tanácsadó által kitalált, kegyeletsértő gonosztett. Csak súlyosbítja a helyzetet, ha az irományt a haldokló Teller közelébe vitték...
Teller kitűnő fizikus volt, minden rezdülésében az. Csodáltam elméje fizikusi precizitását idős korában is. Ha ő leírt volna egy olyan mondatot, hogy a Vasárnapi Újságban elhangzottak megjelentek a Magyar Nemzetben, akkor szinte természetes gesztussal ellenőrizte, ellenőriztette volna, hogy így van-e. Az ő csodálatos agya nem úgy működött, mint a "feljegyzés" kiagyalóié, az ő fejében ugyanis rend volt.
Minden bizonyíthatóan tőle származó megnyilatkozásnak ellentmond a Népszabadságban megjelent szöveg. Ellentmond tudósi mivoltának és ellentmond a közéletről vallott felfogásának. Szomorúan és elkeseredetten hallgattam az őt ért korábbi liberális támadásokat. Támadták mindenért. A csillagháborús terveknek nevezett Stratégiai Védelmi Kezdeményezés idején az akkori Népszabadság szitokszava volt Teller Ede, aki az én jelenlétemben is kijelentette, hogy addig nem jött Magyarországra, amíg a kommunisták uralmon voltak. Nem hiszem, hogy halála előtt egy régi kommunistával akarta volta "tisztázni" ("clear up" - mindjárt hozzáteszem, hogy ezt sem így írta volna) a magyarországi helyzetet. Vajon kik és mit akarnak most igazolni ezzel a kegyeletsértő hamisítvánnyal?
Remélhetőleg a Népszabadság olvasói között is sokan vannak, akik azt gondolják, tartozunk Teller Edének, a huszadik század szellemóriásának annyival, hogy halála után nem engedhetjük őt belerángatni kicsinyes politikai vitákba, kis senkik hazug önigazolásaként.
Sokszor elmondta nekem, hogy száz évig fog élni, s akkor eljön Magyarországra. Kedves Professzor, úr már csak a hamvaid térhetnek meg az anyaföldbe. És mi nagyon sokan, tisztelőid, azt szeretnénk, ha csodálatos szellemedet soha nem mocskolnák be olyanok, akik nem hogy saruszíjad megoldozására, de még arra se méltók, hogy nevedet kimondják. Drága Professzor úr, nyugodj békében! Amit mondtál nekünk, nem felejtjük, és igényes tudósok és bátor demokraták szeretnénk lenni, a kegyeletsértőket pedig büntesse mindenki megvetése.

Pálinkás József, akadémikus, Népszabadság, 2003. szeptember 17., 16. oldal.