Ha muszáj lenne fizetniük a vállalatoknak a pazarlásért, a károkért és a környezeti erőforrások használatáért, elvinné a profitjuk harmadát.

Minden környezeti károkozást megpróbálnak pontosan beárazni azok az ENSZ-megbízásból dolgozó kutatók, akinek egyúttal az is a feladatuk, hogy új ötletekkel álljanak elő az ipari környezetszennyezést fékezése érdekében.

A környezetkárosító iparágak több milliárd dolláros állami támogatása ellen érvelnek az Ökoszisztémák és Biodiverzitás Gazdaságtana nemzetközi kutatási program (TEEP) szakértői, derül ki a kutatócsoport honlapjáról. A témában érintett fontosabb gazdaságterületek a következők: a mezőgazdaság, az energiaszektor és a szállítmányozás.

A készülő tanulmány szerint az egyes államoknak szigorúbban kéne szabályozniuk az e szektorokban működő vállalatokat, és több adót kéne kivetniük a környezetkárosító cégekre. A világszervezet által támogatott kutatás eredményét 2010 folyamán hozzák majd nyilvánosságra.

Mennyibe is kerülne a vállalatoknak, ha fizetniük kéne a környezetszennyezésért és a természeti erőforrások felhasználásáért? A TEEP-tanulmány előzetes eredményeinek hatására közösen rendelt erről újabb jelentést az ENSZ környezetvédelmi programja és a szintén ENSZ-hátterű, felelős befektetésekért lobbizó kezdeményezés, a PRI: a cél átvilágítani a világ háromezer legnagyobb cégének 2008-as tevékenységét átvilágítani.

A tanulmány - melyet a londoni székhelyű Trucost nemzetközi tanácsadó cég készít - idén nyáron kerül végleges formában nyilvánosságra, de egyes eredményeket már most közöltek.

Bevételeik harmadától esnének el a legnagyobb cégek

Legalább 2200 milliárdra rúg, ha dollárosítjuk a vizsgált háromezer cég okozta 2008-as természeti károk értékét - közli a Trucost információit a Guardian brit napilap. Forintban számolva ez 424,6 billióra, vagyis 424600 milliárdra rúg (a billió a millió milliószorosa). Az összeg nagyságát érzékelteti, hogy 13533 milliárd forintban rögzítette az országgyűlés a kiadásokat Magyarország 2010-es központi költségvetésében.

A hét leggazdagabb állam kivételével ez az összeg meghaladja a világ bármely országának 2008-as nemzeti össztermékét, és a kutatott cégek éves profitjának mintegy harmadát teszi ki - bár egyes cégeket nagyobb mértékben érint, mint másokat. Ha tehát kormányzati intézkedésekkel, törvényekkel és adókkal ezért a károsításért anyagi felelősségre lehetne vonni a világ legnagyobb cégeit, éves bevételük mintegy harmadától esnének el.

A 2200 milliárd dollár legnagyobb részét (több mint a felét) egyébként az üvegházhatású gázok kibocsátása teszi ki, további jelentős hányadát pedig a túlzott vízkivétel és a vizek folyamatos szennyezése. A végleges eredmény valószínűleg bőven meghaladja majd a 2200 milliárd dollárt is, hiszen ebbe az összegbe nem számolták még bele azokat a károkat, melyeket a háztartások, vagy a kormányzatok okoznak a környezetnek azáltal, hogy feleslegesen sok terméket, szolgáltatást használnak.

Nem kalkulálták bele továbbá még az olyan tényezőket sem, mint az elvándorlás a klímaváltozás érintette területekről, és még több, hosszútávú környezeti hatás árát sem - a globális felmelegedésen kívül ugyanis olyan környezetkárosító tényezőkkel is számolni kell, mint például a mérgező hulladékok kérdésköre. A végleges jelentés már a teljes becsült összeget fogja tartalmazni.

A Trucost operatív igazgatója és a jelentésen dolgozó csapat vezetője, Richard Mattison bróker-közgazdász a Guardiannek adott interjújában azt mondta, szerinte a piacok egyelőre nincsenek felkészülve arra, milyen veszélyeket rejt a környezetszennyezés a globális gazdaságra nézve - arra legalábbis biztosan nem, hogy hogyan kezeljék a helyzetet.

Olcsóbb lenne zöldíteni a gazdaságot, mint megvárni az állami beavatkozást

A végleges verzió elkészülte előtt a Trucost nem kívánt nyilatkozni arról, pontosan melyik szektor okozta a legnagyobb károkat 2008-ban. Az energiaipar képviselői - és az olyan nagy energiafogyasztók, mint például az alumíniumipar - jó eséllyel előkelő helyen végeznek majd, tekintve, hogy kivétel nélkül fosszilis energiaforrásokat használnak, ezért óriási az általuk a légkörbe bocsátott üvegházhatású gázok mennyisége. Szintén a feketelista élére számíthatnak az olyan nagy vízfogyasztók, mint az élelmiszer- és textilipar.

A tanulmány célja biztatni és segíteni a befektetőket a lobbizásban, hogy a cégek saját kezdeményezésre csökkentsék valamilyen módon a környezetre gyakorolt káros hatásukat, még mielőtt a kormányzatok lesznek kénytelenek törvények és adók segítségével megfékezni őket. Egy ilyen intézkedéssorozat miatt ugyanis profitjuk nagyobb hányadáról lennének kénytelenek lemondani, mint amennyibe a környezettudatosabb működés kiépítése kerülne.

Úgy tűnik, ez a környezeti erőforrások ésszerűbb használata nemcsak a zöldek vesszőparipája, hanem üzleti érdek is. Ha a legnagyobb cégek továbbra is ilyen mértékben használják a természeti erőforrásokat, az előbb-utóbb minden egyes nemzet gazdaságára kihat majd, mert a cégek - mint ahogy maga a Föld is - nemsokára egész egyszerűen kifogynak majd a működésükhöz szükséges erőforrásokból - kommentálta a tanulmány eredményeit a Guardiannek Andrea Moffat, az amerikai Ceres befektetői csoport vállalati programjának igazgatója. (A Ceresnek több mint 80 befektetési alap a tagja, melyek összes kezelt vagyona 8000 milliárd dollárra rúg.)

Erre máris van élő példa: az Egyesült Államokban, Kalifornia államban a vízhiány miatt 2009-ben nagyjából 20 ezer munkahely szűnt meg, és a mezőgazdaságban érdekelt cégek mintegy egymilliárd dollárnyi bevételtől estek el.