"bár akkor még kitartottam az erős erjedésben levő rühes orosz liberalizmus mellett, amelyet ez a semmiházi gané Belinszkij meg a társai hirdettek, mégsem tartottam magamat illogikusnak azért, mert érzékeltem orosz mivoltomat. Igaz, a tények azt is bebizonyították nekünk, hogy a kór, amely a civilizált oroszokat hatalmába kerítette, sokkal erősebb annál, mint ahogy képzeltük, és Belinszkijjel, Krajevszkijjel meg a többiekkel korántsem zárult le ez az ügy. Ám itt az történt, amiről Lukács evangélista tanúskodik: Az ördögök az emberben ültek, egész légió szállta meg, és arra kérték Jézust: engedd meg, hogy bemenjünk a disznókba, és Ő megengedte. És az ördögök bemenének a disznónyáj közé, és az egész nyáj meredekről a tengerbe rohana, és mind megfullada."
Dosztojevszkij ezt a levelét még az Ördögök megírása előtt, 1870. október 9-én, Drezdából írta ismerősének, A. Ny. Majkovnak. A zseniális művész ráérzett mindarra a lelki és fizikális pusztításra, amelyet az akkor még csak szervezkedő sejtek alakjában létező, a korabeli liberalizmus kígyótojásában ébredező későbbi baloldal szabadított Oroszhonra és a világ számos más, szerencsétlen országára.
A közismert regény óhatatlanul eszünkbe ötlik, ha figyelmmel kísérjük azt a nemrég "lelepleződött" szervezkedést, amely a Pest utcáira küldött, XXI. századi Lenin-fiúk kétségbeesett, a KISZ-es idők szellemi tompultságát idéző röplapozása mögött húzódik. Az úgynevezett MSZP-csapatjáték - melynek szórólapjával kéretlenül megtisztelték az összes jobboldali szavazó postaládáját is, akik kézzel-lábbal tiltakoztak poszt-kommunista pártkatonákból álló kormány hatalomra jutása ellen - egy profi módon megszervezett, pszichológiai módszerekkel megdolgozott csoporthoz kapcsolódik. Valószínű, hogy a csapatról váratlanul napvilágot látott információk özöne (a szervezés a 2002-es választások idején elhíresült Ron Werber PR-munkája, a részt vevő fiatalok "akár félezren is vannak", a felkészítés során pszichológiai módszereket alkalmaztak, s e modern Lenin-fiúkat titoktartás kötelezi, melynek megszegéséért "több tízmillió forintra" perelhetik őket) nem egy szemfüles újságíró tényfeltáró igyekezetének eredménye, hanem tudatos kiszivárogtatás.
Azt jelenti: íme, itt vagyunk mi, a titkos szuperkommandó, miénk az utca, mögöttünk a pénz, a hatalom.
A letűnt, KISZ-es időket idézte az a minapi, tragikomikus sajtótájékoztató is, amikor egy MSZP-s "csapatjátékos" lavórban állva, vízipisztollyal hadonászva "üzent" a Fidesznek. Az ember megborzong, óhatatlanul is eszébe jutnak a nemrég még tökrészegen, töltött pisztollyal handabandázó elvtársak, akik újabban csak récéket lőnek halomra Magyarországon.
Azért valaki elgondolkodhatna, hogy ha már senki nem emelt óvást a hatalom, úgy tűnik, talán még alkotmányba is ütköző, s egy tekintélyes politológus szerint törvénytelen megragadása ellen (hiszen a választók tömeges mozgósítása a politikai hatalom elnyerése érdekében kevéssé egyeztethető össze a civilizált világ értékrendjével és egy polgári demokratikus társadalom választási rendjével), talán most kéne szót emelni, amikor a kormányzat legalábbis szokatlan módszerekkel védekezik az őt ért "támadások" ellen.
Az, hogy a kormányzatot brókerbotrányok kompromittálják, s hogy simlis villaügyekkel járatja le önmagát, még beleillene egy olasz, vagy inkább dél-amerikai típusú, korrupciótól a velejéig áthatott politikai vezetésről alkotott képbe. Ám arra, hogy " a Párt" (mely a konc-leső, nevetséges mellékszereplővé silányodott SZDSZ mellett egyre inkább átveszi " az Állam" szerepét, ami egyébként meredeken ellentétes a magyar alkotmánnyal) fiatalokból egy olyan csapatot szervez, mely brosúráiban keményen lesújt az ellenzékre, és hatalmi pozíciójával visszaélve boldog-boldogtalanra rátuszkolja véleményét, már egyetlen, a civilizált világban említést érdemlő állam berendezkedésével sem találunk példát. Az ellenzék tüntetéseit szétverő, s minden, felfogásával ellentétes megnyilvánulást támadásként felfogó államvezetést tágabb földrajzi régiónkban csak Fehér-Oroszországban találunk; annak a Lukasenkónak az országában, aki igen jó, már-már testvéri kapcsolatokat ápol Moszkvával... Ha egyéb példákat szeretnénk találni, félő, hogy Kubáig, vagy Kínáig kellene utaznunk. Minő véletlen, hogy eme államok egyikében közismert szuperügynökünk, a (szocialista dominanciájú) kormány feje előszeretettel nyaral/telel, a másikkal pedig tüntetően jó kapcsolatokat igyekszik kiépíteni, látványosan figyelmen kívül hagyva, hogy mindkét (szocializmust építő) országban rabtáborokban sínylődnek a másként gondolkodók.
" A Medgyessy-kormány dolgozik, a Fidesz politikusai hazudnak" - olvasható a Werber-féle "csipet-csapat" által erőszakosan terjesztett brosúrában. Ilyen egyszerűen utoljára 1945-48 között, a koalíciós időkben láttatták a világ dolgait a magyar kommunisták, akik akkor még nem kérték ki maguknak óriási vehemenciával, ha lekommunistázták őket - igaz, akkor még nem építették ki azokat a rabtáborokat, ahol később kísérletet tettek a magyar középosztály teljes, fizikai megsemmisítésére, gettókba hurcolva mindenkit, aki részese volt a polgári Magyarország államrendjének, legyen az tyúktolvajokat hajkurászó csendőr, a kommunistáknak később nem bokázó gimnáziumi igazgató, a hazát és nem valami idióta ideológiát védő katonatiszt, vagy egyszerű, a magyar vidéket évezred óta fenntartó földbirtokos.
Milyen könnyen körbeér ez e kép Werbertől Lukasenkóig, az egykori magyar rabtáboroktól Kubáig. Ha az ember nem leszedált fogyasztógépként szemléli a történelmet, még Dosztojevszkij is eszébe jut, aki így folytatja levelét:
"Az ördögök kibújtak az orosz emberből, és bementek a disznófalkába, azaz a Nyecsajevekbe, a Szerno-Szolovjovicsokba és a többiekbe. Azok elsüllyedtek, vagy rövidesen elsüllyednek, de épségben marad az ember, akiből kiszálltak az ördögök, és aki Jézus lábánál ül. Így is kellett ennek történnie. Oroszország kiokádta magából ezt az ocsmányságot, amivel etették, és ezekben a kiokádott gazemberekben végezetül az orosz mivoltuk szikrája sem maradt meg. És jól jegyezze meg, kedves barátom: Aki elhagyja a népét, és megtagadja a néphez tartozását, az elveszti a hazába és az Istenbe vetett hitét is."

Udvardy Zoltán, mno