Aztán, az újságíró vérmérsékletétől függően, ki jobban, ki kevésbé vérmesen zsörtölődött az újabb magyarellenes szlovák intézkedésen. Pedig tulajdonképpen örülnünk kellene a szlovák nacionalisták gesztusának, amivel a kisebbségnek akarnak kedvezni. Ugyanis nem tudom elképzelni, hogy nem akad köztük senki, aki ne tudná, hogy a szlovák himnusz dallama egy régi magyar népdaléval tökéletesen megegyezik. Történt, hogy Csehszlovákia megalakításakor a szlovákság két jeles képviselője hazafelé menet azon morfondírozott, hogy mégsem helyes, hogy a cseheknek van himnuszuk, nekik meg nincs. Útközben - mivel civilben tisztességes újságírók voltak - írtak egy verset/szöveget a fülükben motoszkáló (előző esti dalolásból maradt) dallamra. Amely dallam a "Még azt mondják..." kezdetű magyar népdal volt. Ma ez Szlovákia hivatalos himnusza. Az eredeti dal szövege:

Még azt mondják nem adnak
engem galambomnak,
még azt mondják nem adnak
engem galambomnak,
inkább adnak másnak,
annak a hatökrös,
fekete subásnak.

Vagy másik szövegváltozat szerint:

Hogyha nékem sok forintom volna,
a kilincsem vert aranyból volna,
de, mivelhogy nincsen,
fából van a kilincsem,
s madzag a húzója.

Nem kell mérgelődni, köszönjük meg a szlovák honatyák nagylelkűségét, hogy a szlovák iskolákban minden héten egy magyar népdal eljátszásával kezdődik a tanítás.