Fél évre leállhat a metróépítkezés; Demszky Gábor szerint Orbán Viktor kézrátétellel megoldja a fővárosi költségvetési gondjait; a főpolgármesterhez egyre közelebb kerül a BKV-botrány.

Három, első látásra egymáshoz csak lazán kapcsolódó hír a napokból. Egy dologban közösek: egy nagyteljesítményű reflektor élességével világítják meg egy húszéves terv kudarcát. Ez a terv "természetesen" nem egy világváros, még csak nem is egy élhető közép-európai metropolisz megteremtéséről szólt. Hanem egy önmagát bőven túlélt politikus szobrának kifaragásáról.

Mivel a nagyléptékű városalakításról Demszky Gábor érezhetően már hosszú évekkel ezelőtt letett, maradt az önreklám. A főpolgármester gyöngéden építgette saját mítoszát, hogy -gondolhatta - amikor húsz év után tapstól és alélt tisztelettől övezve lelép a politika porondjáról, nagyszabású városépítőként tündökölve szerepeljen nemzetközi konferenciákon. Meg szerény mosollyal utasítsa vissza újra és újra a róla utcát elnevezni szándékozók igyekezetét.

A békés, méltóságteljes visszavonulásból immár semmi nem lesz, s a Demszky-éra végére felgyülemlett csődtömeg tökéletes jelképe lesz egy gyönyörű város elvesztegetett húsz évének. Ennek az összeomlásnak más-más vonulatát tárja elénk a fentebb említett három hír.

Az első a városépítő Demszky Gábor mítoszát rombolja le. Leállhat a már így is tetemes csúszással épített négyes metró kivitelezése, mert lejárt a mérnöki irodával kötött szerződés. A teljes patthelyzet (időveszteség nélkül csak a közbeszerzési eljárás mellőzésével lehetne megoldani az ügyet, az viszont az illetékes hatóság szerint törvényellenes) égképp tragikomikussá eseménnyé változtatja az eredetileg már idén év végére ígért, a valóságban legkorábban 2013-ban elkészülő földalatti-beruházást. E furcsa fővárosi k/abarétréfán csak azért nincs kedvünk nevetni, mert sokba kerül nekünk (és a többi európai adófizetőnek).

A második, Orbán Viktor természetfeletti képességeit ecsetelő nyilatkozat elsőre akár tűnhet jó poénnak, ám valójában mélységes cinizmusról tanúskodik. Arról szól, hogy Demszky Gábor egyre kevésbé képes megbirkózni az általa vezetett város gondjaival, de a gúnyolódással jelzi: más sem lenne képes jobb döntéseket hozni. Ez a reflexszerű orbánozás a politikus Demszky teljes kiüresedését, tehetetlen dühét jelzi.

A harmadik szál, a főpolgármester közeli munkatársának meggyanúsítása, jelzi: a korrupciós ügyek árnyéka immár minden korábbinál komolyabban vetül a fővárost irányítókra. Aligha lehetséges tehát elképzelni a csendes, méltóságteljes visszavonulást, hiszen az igazságszolgáltatás láthatóan nagyon kíváncsi a BKV-nál történtekre.

Demszky Gábornak saját szobra farigcsálása helyett még jó ideig magyarázkodással kell majd töltenie nyugdíjas éveit. Vélhetően ő sem ilyen visszavonulásra számított.