- Milyen pályát futott be Zalaegerszeg az elmúlt 16 évben?

- Első polgármesteri ciklusom során, 1994 és 1998 között a város gazdasági helyzetének konszolidálása volt a legfontosabb feladat. Rengeteg adósságunk volt, a költségvetés rendbetételén kívül a munkahelyteremtésre és a lakásépítésre összpontosítottunk. Helyi építési vállalkozók bevonásával 200 szociális bérlakás jött létre, ez sok embernek adott megélhetést. Kiváló mély- és magasépítő cégek kapaszkodtak így meg. Ezenkívül sikerült idehozni egy multinacionális elektronikai gyártóipari céget, a Flextronicsot, mely legjobb időszakában közel hétezer embert foglalkoztatott. Az idegenforgalmi fejlesztések során pedig kihasználtuk a mélyben rejlő termálkincset. Már 1985-ben tehót, vagyis települési hozzájárulást szedett az akkori vezetés ennek érdekében, de csak 1998-ban tudtunk belevágni. Gébárton építettük meg első meleg vizes fürdőnket, ezt követte az Aqua City, az ország egyik legnagyobb vízi vidámparkja. Ezt nemcsak idegenforgalmi fejlesztésnek fogtuk fel, hanem városfejlesztésnek is, hiszen északi irányba terjeszkedett a megyeszékhely. Utcák nyíltak, vállalkozások indultak be a turizmusra építve. Ma már éves szinten 200 ezer ember látogat ide, ennek megfelelően jövőbeni terveink között szerepel egy őket kiszolgálni képes szálloda építése. Nyolc éve Zalaegerszegre került a Budapesti Műszaki Egyetem gyártástechnológiai és mechatronikai kihelyezett főiskolai képzése. Erre alapozva is próbálunk fejleszteni. Sikerült beindítani egy programot, mely alapján minden orvos számára teljes praxist biztosítunk saját rendelővel, váróteremmel, infrastruktúrával. Ez azt jelenti, hogy 22 felnőtt és 11 gyermekrendelő működik így, ezért nincs keveredés és több műszak. Bevezettük az Egerszeg Kártyát, mely számos kedvezményt biztosít a kultúra, a sport, a parkolás, a helyi közlekedés és egyebek területén az ittenieknek. A "Nemzedékek kézfogása" program jegyében babacsomagot kapnak az itt született gyermekek, nászajándékot az itt házasságot kötő fiatal párok. Nekik kamatmentes kölcsönt is biztosítunk lakásépítéshez és- vásárláshoz, a 62 évesnél idősebb nyugdíjasok pedig születésük hónapjában 10 ezer forintos ajándékot kapnak. Szintén a fiatalokat segíti a Hazavárunk-ösztöndíj, ami a távol tanulók havi egyszeri hazautazását finanszírozza. A jövőben pedig úgy alakítjuk tovább ösztöndíjrendszerünket, hogy a hiányszakmákra koncentrálunk, elsősorban a gépiparra, ezzel is segítve a végzett fiatalok munkához jutását. 2002-ig folytattuk a lakásépítési programot, ez jól illeszkedett a polgári kormány országos politikájához. Az akkor elért eredményeket igyekszünk megőrizni, s lehetőségeink szerint további fejlesztéseket megvalósítani.

- Milyen eszközeik vannak erre?

- Szerencsére néhány korábbi uniós előcsatlakozási forrás későbbi felhasználásával sikerült végigfuttatni az addigi programjainkat nagyjából 2004-ig. Ekkor épült ki teljesen a vezetékes ivóvízhálózat. 2006 óta védelemre rendezkedtünk be, ami nem könnyű feladat. Sajnos mára ismét a munkahelyteremtés lett a legfontosabb, köszönhetően a válság és a kormányzat egymást erősítő hatásának. Azért megépült a déli ipari park, amit kisebb vállalkozások lassan belaknak, az északi ipari park is várja a legkülönbözőbb vállalkozókat, egész nagy területek állnak akár multinacionális cégek rendelkezésére is. Kidolgoztunk egy befektetésösztönző programot, számos kedvezményt biztosítunk az ide települni kívánó cégek számára. Kis híján sikerült idehozni a Mercedes magyarországi beruházását, egy dolog miatt maradtunk le Kecskeméttől, ez pedig az autópálya hiánya. 35 kilométerre vagyunk az M7-estől, legalábbis én így tudtam, de a beruházók kiigazítottak, mondván, ők lemérték, 42 és fél kilométer. Hiába, a német precizitás... Mindenesetre emiatt nem jött ide a Mercedes. Akárhogy is, igyekszünk megvédeni, amit eddig elértünk. Nincs könnyű dolgunk.

- Pedig általános vélekedés szerint a Dunántúl gazdasága egyebek mellett a nyugati határ közelségének köszönhetően a válságot leszámítva jól működik. Nem így van?

- Ausztria közelsége bizonyos szempontból érezteti hatását, az 1960-as évektől fogható volt itt a grazi televízió adása, így a zalaiak az akkori hivatalos propagandától eltérő forrásból kaphattak bizonyos képet a nyugati világról. Ez azt is jelentette, hogy a rendszerváltozáskor igényeket fogalmaztak meg, tudták, honnan hová szeretnének eljutni. Ez jó, mert motiváló tényező. Ugyanakkor a nyugati határ közelségének árnyoldalai is vannak. Egész Nyugat-Dunántúlra, így Zalaegerszegre is jellemző, hogy bizonyos szakmákban munkaerőhiány alakult ki a gyalázatos hazai bérviszonyok miatt. Alig van Ausztriában olyan kórház, ahol nem dolgozik zalaegerszegi vagy szombathelyi orvos. Lassan a saját kórházunkban nem lesz elég ember, noha súlyponti intézmény, ráadásul Budapest mellett itt van a legnagyobb, nemzetközileg is elismert szívsebészeti központ. Papp Lajos professzor is itt operáltatta magát. De hasonló a helyzet a szakácsoknál, a henteseknél és még jó néhány szakmában. Az alacsony bérezés a magasan képzett munkaerő elvándorlásához vezet, a fiatalok manapság könnyen, az 1990 előtti időkre jellemző tortúrák nélkül fölkerekedhetnek. Ezzel együtt errefelé a gazdaság kétségtelenül számos mutató alapján fejlettebbnek mondható, mint Kelet-Magyarországon, csakhogy ehhez nem társul megfelelő infrastruktúra.

- Milyen jellegű infrastruktúrára gondol?

- A távolság alapján a határtól két óra alatt Budapestre kéne érni, de ez valójában több mint három óra. Bántóan, már-már sértően hiányzik az M9-es autópálya, nemcsak nekünk, hanem az egész országrésznek, hiszen ez a Soprontól Szombathelyen, Zalaegerszegen, Kaposváron át Kecskemét felé tartó út jelentősen megkönnyítené a közlekedést, a szállítást. Ma a régió központja hivatalosan Győr, ahová egy zalai nehezebben jut el, mint a fővárosba. Ez abszurd és életszerűtlen helyzet. A vasúti közlekedés még botrányosabb, Budapestről négy és fél, néha öt óra a menetidő. Az 1990-es évek közepén volt hasonlóképpen, majd megépült a Szlovénia felé vezető vasútvonal, ami áthalad Zalaegerszegen, és bevezettük a városba az InterCity és InterPici vonatokat. Ezt sikerként könyveltem el. Csakhogy ezeket az eredményeket, melyek rendkívül sokat jelentettek az egész Délnyugat-Dunántúl számára, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány pillanatok alatt megsemmisítette. Megszűntek az InterCityk, és megint ott tartunk, mint Baross Gábor időszakában, amikor majdnem öt órába telt eljutni Budapestről Zalaegerszegre. Nagyon bízom benne, hogy igen rövid idő múlva ezek a járatok ismét közlekedhetnek.

- Milyenek Zalaegerszeg foglalkoztatottsági mutatói?

- Keserűség fog el, ha erre gondolok. Az ezredforduló táján nagyon büszkék voltunk arra, hogy Zalaegerszegen csak 3 százalék a munkanélküliek aránya. Mára ez a szám 7,7 százalékra ugrott, ami ugyan még mindig a legkevésbé rossz mutató a térségben, de akkor is jelentős növekedés. Polgármesterként erre sajnos nincs befolyásom, ez az országos politika felelőssége, az elhibázott suchmani privatizáció áldozata lett az egykori jó nevű ruhagyár, a valamikor világhírű élelmiszeripar is tönkrement, mivel a magánosítás után gyengék voltak a pozícióik, a bankok pedig megszüntették a finanszírozást. A Zalahús, mely komoly versenytársa volt különböző nyugati cégeknek, egyik pillanatról a másikra megszűnt. Ugyanez történt a Zalabaromfival is, a bank és a tulajdonos közti vita miatt több mint 600 ember munkahelye szűnt meg 2008-ban. Országgyűlési képviselőként annyit sikerült elérni, hogy legalább a dolgozók megkapták járandóságukat - de ezek a munkahelyek elvesztek.

- Újrateremtésükre nincs mód?

- Azt kell mondjam, 2006 után tudatosan legyengítették az önkormányzati szférát. A kormányzat pénzelvonásokkal akarta erősíteni saját pozícióit, noha az önkormányzatok jelentik az országot, ezek költségvetése határozza meg a mindennapokat, intézményeket tartanak fenn, alapellátásokat finanszíroznak, rendben tartják az utakat és így tovább. Innen kiszivattyúzni a pénzt, nos ez az ország elszegényítését jelenti. A mi esetünkben pontosan azt, hogy már tavaly több mint hétszázmillió forinttal kevesebbet kaptunk vissza az itt megtermelt javakból, mint korábban. A személyi jövedelemadóból mindössze 8 százalék marad helyben, a többit különböző, számunkra nem egészen átlátható, nem túl megbízható újraosztás útján, normatíva formájában kapjuk meg. Ez a normatíva idén 1,2 milliárd forinttal kevesebb, mint korábban. Számunkra ez rengeteg pénz. Az önkormányzati szféra emiatt törvényszerűen eladósodik. A megyei helyhatóságok általában kötvénykibocsátással igyekeztek ezt ellensúlyozni, mi azonban nem éltünk e lehetőséggel. Működési hitelt sem vettünk fel, abból gazdálkodunk, amink van. Fejlesztési hitelt persze mi is törlesztünk, annyit, amennyit a szűkös költségvetés megenged. Meggyőződésem, hogy a mindenkori városvezetésnek kutya kötelessége működőképes állapotban átadni utódainak a várost. Nem háríthatjuk rájuk a későbbi fizetési terheket.

- Miként lehet talpon maradni?

- Nem adtuk magánkézbe közműveinket, így ezek haszna visszaforgatható a város működésébe. Tudatosan igyekszünk minél kevésbé terhelni a zalaegerszegieket, mindössze az iparűzési adót vezettük be, de a válság idején ezt is elengedtük a legkisebbeknek, hogy ezzel is segítsük talpon maradni a helyi vállalkozásokat. Így megtakarítottuk azt a pénzt, amit esetleg az ezen intézkedés híján munkanélkülivé váló embereknek kellett volna kifizetni segélyként. Ezenkívül pályázati pénzek segítségével igyekszünk apránként előre lépni, ebből azért számos fejlesztésre futja. Három nagy beruházást valósítottunk meg európai uniós forrásból, idén például lezárul a szennyvízcsatorna-hálózat bővítése és felújítása, de ilyen volt a nemzetközi vasútvonal kiköltöztetése a belvárosból, illetve egy hulladékgazdálkodási program is. Ez összességében 27 milliárd forint értékű fejlesztés. Ezen kívül a város minden pontját bekapcsoltuk a vezetékes ivóvíz-és gázellátásba, a légszennyezettség csökkentése érdekében megépült egy elkerülő út. Most a belváros felújítását szeretnénk folytatni, ez várhatóan négymilliárd forintos program lesz. Mindezeket arányosan valósítjuk meg, a város minden részét fejlesztjük, a peremterületek éppolyan fontosak, mint a belső részek. Némi büszkeséggel azt is elmondhatjuk, hogy miénk a legtöbb zöldterülettel rendelkező megyei jogú város. Nálunk elképzelhetetlen lenne minden talpalatnyi föld beépítése, talán azért, mert Zalaegerszeg mindig is vidékies hangulatú volt, az itteniek és a környékbeliek ezer szállal kötődnek a földhöz és a természetes környezethez. Az 1930-as években például ez a mondás járta: "Gondunkat-bajunkat akasszuk a szegre, gyerünk a virágos Zalaegerszegre!" Ez a gondolkodás jellemző a helyiekre.

- Két ciklussal a háta mögött milyen tervekkel készül a harmadikra?

- Mivel remélhetőleg hamarosan megváltozik a helyzet, bízunk benne, hogy ismét lehetőségünk lesz nagyokat álmodni és álmainkat meg is valósítani. Természetesen szeretném, ha a munkanélküliséget Zalaegerszegen és a térségben ismét le tudnánk szorítani. Ma 65 település tartozik a kistérséghez, ezek, sőt még más települések is voltaképpen Zalaegerszeg agglomerációját jelentik, őket kell bölcsen, szervesen egybefűzni. Ezáltal a térség visszanyerheti régi hírnevét. A város valamikor az alsólendvai, illetve a tapolcai, sőt a balatonfüredi járást is magában foglaló történelmi Zala megye nagy kisugárzású székhelye volt, ma ez a pozíció kissé meggyengült, a megye pedig az infrastrukturális hiányosságok miatt perifériára került. Ennek orvoslásával szeretnék foglalkozni. Ha képviselőként részt vehetek Magyarország újjáépítésében, boldog embernek mondhatom magam.