A tegnapi ünnepnappal is lezárult egy korszak. Szocialista kormány kancelláriaminisztériumának most évekig aligha lesz gondja a múzeumkerti ünnepséggel - talán ezért is, még utoljára, feldúsították a műsort szakrális elemekkel: Isten neve a nyolc év alatt összesen nem hangzott el ennyiszer emlékműsorban. Olyan volt, mint egy vezeklés. Különben az egész (igen didaktikus) összeállításnak volt egy erős népfrontos fílingje, pedig ennek most végképp nincs piaca. A szocialisták gyűlésén se jött ez be, de erős önsajnálatot váltott ki néhány ilyen mondat: "többé nem vehetik el tőlünk, hogy emelt fővel ünnepelhessünk". A közönség jó része nemigen értette, hogy kinek volt módja eddig elvenni tőlük az ünnep jogát, de hamar túltették magukat a feloldhatatlan talányon. Az emelt fő viszont... na, az bizony a realistábbaknak már erős volt.

A párt titkos fegyvere erőlködve igyekezett hitevesztett közönségébe életet lehelni, "nem engedhetünk a '48-ból!" - biztatta őket, megokolva, hogy miért: mert "most Magyarország jövője a tét". Elképesztően szemérmetlen mondat ez a Magyarország jövőjét kockára tévő, nyolc év alatt jóvátehetetlen károkat okozó párt emberétől. De, bizonyítva, hogy a fokozhatatlan is fokozható, a sohanemlesz-kormányfő még hozzátette: az MSZP tanult a múltból, és mindent megtesz, hogy kiirtsa a korrupció magvát is. A gyűlés itt már paródiába fordult, de a szocialisták, mint tudva­lévő, fegyelmezettek, így nem röhögtek hangosan, és a "hajrá, demokraták!" lelkesítő üzenet után a gyér közönség szétszéledt. Az elszántabbak elmentek más demokratákkal egyesülni. Fájdalom, a Petőfi-szobornál nem sokat leltek belőlük, a nagyondemokrata főpolgármester ugyanis legfeljebb negyven-ötven elszánt híve előtt énekelhette el hattyúdalát. A szövegből jószerével semmit sem értettek, az elszánt békávédemokrata hitvallását ugyanis elnyomta a több ezer tüntető skandálása.

"A demokratáknak egyetlen közös nevezője maradt, az MSZP" - ez már egy másik baloldali bölcselőtől, Budai Bernadettől való gondolat. Szerencsére a másutt portyázó demokraták ezt nem hallhatták, rögtön elillant volna minden ünnepi jókedvük és harci bátorságuk. De mert tényleg nem jutott el hozzájuk a rettenetes verdikt, a Fidesz is kellő önbizalommal tarthatta meg tömeggyűlését, a balosokénál sokszorta több résztvevővel és sokkalta nagyobb realitásérzékkel. A pártelnök április 11-ét az átütő, megrendítő alkotmányos változás napjának nevezte, amely "az igazság pillanatát" hozza el, összefogja a sok millió ember "szétfutó akaratát", és ez Orbán Viktor megfogalmazása szerint egy forradalomnál is többet ér.

Az "emberség" készül elsöpörni a meghasonlott világot, ahogy az elején idézett gondolatban üzente a nevezetes Simonyi óbester legkiválóbb tanítványa, a hős szabadságharcos, Schweidel József honvéd tábornok. Jóslatát az előtt írta, hogy az aradi kivégző osztag elé indult. És ha már a szabadságharc jelesétől idéztem, idéznék még egyet. Knézich Károly tábornok, arra utalva, hogy lehet, hogy a hóhér és az áldozat is keresztény, ezt írja: "Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat." Hát a mai kártya is jól összekeverve... ha egy önkényes, antidemokratikus, autoriter párt a demokraták "egyetlen közös nevezője" lehet... De álmodozzanak, áprilisban úgyis új leosztás jön.