- Újbudán, a kelenföldi és albertfalvai választókerületben indul a parlamenti választáson, ahol az MSZP-s polgármester, Molnár Gyula az ellenfele. Mivel tudja felvenni vele a versenyt?

- Nagy kihívást jelent ez a választókerület a jobboldalnak, hiszen itt még sohasem nyert a Fidesz. Bízom benne, hogy most fordul a kocka. Nem helyhatósági, hanem parlamenti választás lesz, így az országos szintű változásokba be kell vonni Kelenföldet és Albertfalvát is. A huszonhétezer lakásból húszezer panellakás, a rezsiköltségek megugrottak, a megélhetés iszonyúan nehéz. Orbán Viktor bejelentése szerint az új kormány zöldbankot hoz majd létre, amellyel a panelkorszerűsítést, a rezsiköltségek csökkentését tűzte ki célul. Ez - a személyes találkozások tapasztalatai alapján - a kerületiek körében is nagy sikert aratott. Szükség lenne arra is, hogy az 1-es villamos végre átjöjjön Újbudára. Sok fiatal költözött a városrészbe, csakhogy a budai gyermekkórházakat bezárta az MSZP-SZDSZ-kormány. A kerületben tehát új gyermekegészség-központ létrehozása lenne célszerű.

- Az elmúlt ciklusban titokminiszterek sora váltotta egymást. Magyarország biztonsága szempontjából hogyan értékeli az elmúlt négy évet?

- Négyszer hallgatott meg a bizottság miniszterjelölteket, tizenhárom NBH-s főigazgató váltotta egymást. Ez azt mutatja, hogy a kormány a nemzetbiztonsági területen is rendkívül kapkodó, meggondolatlan politikát folytatott. Túl sokszor szerepeltek különféle ügyek miatt a szolgálatok a médiumokban. Ezért ezen a területen is komoly változásokra van szükség.
A szolgálatokat nem szabad pártpolitikai célokra felhasználni, hogy az ország biztonságáért hatékonyan tudjanak dolgozni.

- Nemzeti konszenzus négy éve a honvédelem területén - ez a címe Szekeres Imre honvédelmi miniszter könyvének, amelyet nemrég mutatott be. Ebben az szerepel, hogy az elmúlt négy évben a minisztérium felépítése egyszerűbbé és átláthatóbbá vált, takarékosabb és gazdaságosabb lett a működése. Ennek fényében önt meglepte a honvédségi botránysorozat?

- Egyáltalán nem volt ez meglepő azoknak, akik ismerték a miniszter eddigi tevékenységét. Jelenleg a morális válság mélypontján áll a honvédség. Az a kötet, amelyet idézett, Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének színes, képeskönyves változata. Szó sincs arról, hogy egyszerűbbé és átláthatóbbá, takarékosabbá és gazdaságosabbá vált volna a tárca, éppen ellenkezőleg: maffiagyanú vetődik fel, korrupciógyanús ügyletek történhettek a minisztériumban. Őrizetbe vettek két tábornokot, két ezredest, a Katonai Biztonsági Hivatal biztonsági igazgatóját pedig felfüggesztették munkaviszonyából. Politikai értelemben Szekeres Imre tevékenysége kudarcot vallott. Egy normális országban sokkal kisebb botrányok esetén is lemondanak miniszterek. Ilyen méretű zűrzavaros ügyek még nem fordultak elő a honvédség körül a magyar történelemben.

- Szekeres eddig nem mondott le. Megkerülhető a miniszter felelőssége?

- A honvédség hierarchikus szervezet, a területet irányító politikai vezetőknek rendkívüli a felelősségük. Az a kérdés, hogy ezek a botrányok meddig érnek el, hová vezetnek a szálak. Felvetődik a kérdés: a minisztérium irányítói mikor szereztek tudomást az ügyletekről, miért nem tettek megelőző lépéseket? A honvédelmi miniszter mivel is foglalkozott az elmúlt négy évben? Ez a politikai felelősség. Az ügyészségnek és a nyomozó hatóságoknak a feladata, hogy felgöngyölítsék az ügyet, és megállapítsák, kik is a felelősök.

- Szekeres büszkén hirdeti a pápai repülőtér-fejlesztést és a NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központjának Budapestre hozatalát.

- A pápai bázis nem Szekeres érdeme, hiszen ez NATO-döntés eredménye: tizennyolc szövetséges tagország közös költségvetésből finanszírozza a három C-17-es repülőgép működését. Ezek a gépek nem a magyar szállítókapacitást erősítik, hanem a
NATO-ét. Az kétségtelenül nagy dolog, hogy a pápai repülőtér jelentőségét visszaadta a NATO. A magyar katonáknak, tiszteknek sok munkájuk van ebben, és a kiválósági központ idehozatalában is. Azonban minden tagországban létrejön valamilyen központ. Ha tudatosan készült volna a honvédelmi vezetés arra, hogy hazánk a szövetségi munkamegosztásban milyen feladatot vállal, akkor ezt a lépést már korábban meg lehetett volna tenni.

- NATO-tagságunk már tudatosult, de a közvélekedés az, hogy hazánknak már hadserege sincs. Hogyan tudunk így megfelelni a nemzetközi kívánalmaknak?

- Ha a kormány komolyan gondolná a NATO-tagságunkat, annak a védelmi költségvetésben tükröződnie kellene. De ebben is a sereghajtók között vagyunk, hiszen a nemzeti össztermék, a GDP mindössze 1,1 százalékát költjük a honvédelemre. Az ideális két százalék lenne, de a tényleges katonai kiadásaink nem érik el az egy százalékot sem. Ennél csak egy ország, Izland áll rosszabbul a NATO-ban. De ő legalább azzal mentegetheti magát, hogy nincs hadserege.

- Azt is hallani, hogy rossz a katonai költségvetés belső szerkezete.

- A belső arányokkal van baj. A helyes arány az lenne, ha fejlesztésre a büdzsé harminc, személyi kiadásokra negyven, működési költségekre ugyancsak a harminc százalékát költenénk. Csakhogy ma a személyi kiadások közel járnak az ötven százalékhoz, tizenhárom százalék a fejlesztésre, a maradék pedig a működésre marad. Az amúgy is csekély fejlesztési arányból a Gripen-törlesztőrészlet kilencven százalékot, huszonötmilliárd forintot visz el. Ennyit az MSZP által szorgalmazott, értelmetlen légi utántöltés-kapacitás fontosságáról. Ezzel 2004-ben megduplázták az Orbán-kormány által megkötött szerződés összegét. Összesen hatmilliárd forint marad tehát fejlesztésre, ez szinte semmi. Eközben az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy a pazarlás is jelen van a honvédelmi gazdálkodásban. Például 733 millió forintot költöttek olyan laktanyák fejlesztésére, amelyeket később bezártak.

- Van még tényleges haderőnk?

- Sajnos, hazánk védelmét, területi szuverenitásunkat a Magyar Honvédség egyedül nem, csak a NATO-val közösen tudja biztosítani. Mindössze néhány ezer könnyűlövész katonánk van. A honvédelmet "társadalmasítani", nemzeti közüggyé kell tenni. Ebben fontos szerepet szánnék a tartalékos rendszer minél szélesebb kiépítésének.

- Mi szükség van erre, hiszen veszély esetén úgyis megvédene bennünket a NATO - mondanák erre a tartalékos haderő ellenzői.

- A kormány ma úgy értelmezi a NATO washingtoni szerződését, hogy abból csak az ötödik cikkelyt veszi figyelembe. Ez kimondja a kölcsönös segítségnyújtást, tehát ha támadás ér egy tagországot, a szövetségeseknek segíteniük kell. Csakhogy a harmadik cikkelyről elfelejtenek beszélni. Eszerint a tagországok kötelesek fenntartani egyéni és kollektív védelmi képességeiket a katonai támadással szemben. Sajnos az országot minden olyan eszköztől, amely a védelmünk szempontjából fontos lenne, megszabadították. Gondolok itt a T-72-es harckocsikra, az önjáró bmp-lövegekre vagy akár a tüzérségre mint fegyvernemi kultúrára. Ezeket felszámolták, beolvasztották, vagy például a harckocsikat Iraknak ajándékozták. A legnagyobb probléma, hogy ezek helyett egyetlen új eszközt sem szereztek be.

- Ebben a helyzetben mit vállalhat a következő kormány?

- A professzionális haderő kialakításához - a tartalékos haderő megszervezése mellett - katonai életpályamodellre van szükség. Aki katonának áll, tudnia kell, milyen időtávban gondolkodhat, milyen rendfokozatot, illetményt szerezhet, mikor mehet szolgálati nyugdíjba. Illetményemelés utoljára 2001-ben, az Orbán-kormány időszakában volt, ekkor hetven százalékkal emeltük a jövedelmeket. De ennek már kilenc éve. A 2010-es költségvetésben például nulla forint szerepel illetményemelés címszó alatt. A katonák egzisztenciális gondokkal küzdenek, de kiábrándítóak a munkakörülményeik is. Ez megengedhetetlen. A politikai változás után valóban új időszak kezdődhet a honvédség életében is.