FIDESZ.HU > Hírek > Európai Unió |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Francia-német vita a görög válság kezeléséről
|
|
A Görögországnak nyújtandó segítség kérdését illetően valóságos csata folyik Franciaország és Németország között, amelynek során az európai gazdaságról kialakított két eltérő koncepció ütközik egymással: Berlin szerint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) bevonásával kell a görög adósságállományt kezelni, Párizs szerint ez a megoldás az euró kudarcát jelentené - írta péntek délután megjelent számában a Le Monde című napilap. |
|
Létrehozva: 2010. március 19., 19:04 |
Angela Merkel német kancellár az elmúlt napokban egymás után utasította vissza az európai támogatás lehetőségét Görögországnak, s két nappal ezelőtt közvetve olyan módosításokat sürgetett a megfelelő európai uniós szerződésekben, amelyek szavai szerint a jövőben lehetővé tennék a reformokra képtelen, illetve azokat elutasító, úgynevezett válságállamok kizárását az euróövezetből.
Párizsi értelmezések szerint az üzenet Franciaországnak is szólt, amely az európai gazdaságpolitikában nagyobb együttműködést vár el Berlintől. Hiszen az Európai Unió semmit nem tehet Görögországért Európa legnagyobb gazdasága és az uniós költségvetés legnagyobb befizetőjének, azaz Németországnak a beleegyezése nélkül.
A Le Monde hangsúlyozza, hogy a francia média gyakorlatilag osztja a francia kormány álláspontját arról, hogy Németország egyszerűen önző. Christine Lagarde gazdasági miniszter a hétfői Financial Timesban nyíltan bírálta a német export-versenyképességi politikát, mondván: Németország a munkaköltségek alacsonyan tartása érdekében kifejtett "nagyon nagy nyomással" érte el külkereskedelmi többleteit, ez a modell azonban hosszú távon és az egész eurócsoport számára fenntarthatatlan. Lagarde szerint a német kormány feláldozta a belső fogyasztást a költségvetési egyensúly érdekében, s szomszédjai kárára koncentrált az exportra, amellyel megbontotta az unió egyensúlyát. Párizs úgy véli, hogy a belső fogyasztásának ösztönzésével Németország segíteni tudná a deficites országokat saját versenyképességük helyreállításában és közfinanszírozási rendszerük rendbetételében.
A mértékadó liberális lap emlékeztetett arra, hogy az évtized elején Gerhard Schröder kancellár megszorító csomaggal reformálta meg az államot és szorította vissza az állami kiadásokat. S miközben Németország megtakarított és szenvedett, a többi európai ország gazdasági növekedésének gyümölcseit élvezte: nemcsak Görögország adóbevételeit nyelte el az állandósult korrupció, hanem Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban is a gazdasági reformok elmaradása egyre csak növelte a költségvetési hiányt, s Franciaország is inkább a szolidaritást és a gazdaságösztönzést választotta a költségvetési szigor helyett - fogalmaz a Le Monde.
Joschka Fischer volt német külügyminiszter szerint Németország nem önzőbb, mint más országok, inkább csak nyugtalan. Véleménye szerint Merkel mindenekelőtt azért hajthatatlan a görög segítség kérdésében, mert mindenekelőtt saját választóinak kíván üzenni az Észak-Rajna-Vesztfáliában májusban esedékes tartományi választások előtt.
A Le Monde szerint a belpolitikai helyzet mellett a kancellár álláspontja a német identitással is magyarázható, amelynek szerves része a szigor, az uniós szabályok tiszteletben tartása vagy a költségvetési egyensúly. Németország éppen ezért csak a szigorú maastrichti kritériumok elfogadása ellenében volt hajlandó lemondani saját valutájáról, a márkáról, s azóta is határozottan ragaszkodik az euró stabilitásához. A lap idézi magát Merkelt is, aki szerint annak elvárása, hogy a közösen megalkotott szabályokat mindenki tartsa be, nem tekinthető Európa-ellenes magatartásnak.
A Le Monde megítélése szerint ugyanakkor Németország mégiscsak elszigetelődik, mert vezetőjének, a háború után született és a szovjet megszállás alatt Keleten nevelkedett Merkelnek már nincsen olyan bűntudata vagy adósságérzete Európa irányában, amilyen Helmut Kohlnak volt. S ez a magatartása ellentmondásos következményekkel jár: Németország élvezi a közös valuta és a közös piac minden előnyét, hiszen exportjának 44 százaléka az Európai Unió tagállamaiba irányul. Vagyis a szomszédai eladósodásából él, miközben éppen hátat fordít az egyik teljesen eladósodott országnak - írta a Le Monde, amely szerint a kialakult helyzetben felmerülhet a legnagyobb európai gazdasági hatalom felelősségének is a kérdése.