Nézzék ezt a prospektust. Úgy külsőre rendben van. Egy Economist-konferencia, amely ma kezdődik Budapesten. Témája hazánk gazdaságpolitikai stratégiája az EU-csatlakozás küszöbén. Bizony ám, kötőjellel, nem úgy, mint ott, ez egyébként amúgy mindegy is. Mint tudjuk, ilyen stratégia nincsen. A magyar kormánynak pillanatnyilag a jövő hétre sincsen gazdaságpolitikai programja, nemhogy az EU kötőjel csatlakozás idejére. A stratégiát összegyűrték, a tartalékokat részben széthordták a barátok, részben szétosztogatták a voksokért cserébe. Alig több mint egy év alatt. "Látogatni jött most negyvened magával, / Renyhe sáska népnek pusztító fajával, / És a kész haszonnak egy felét fölenni, / Más felét magának tarsolyába tenni." Megtörtént. Bár Toldi Györggyel ellentétben Medgyessy Péter nem negyvenedmagával jött. Többen vannak. Ez az ő saját stratégiájuk. Működik. Hazánk számára nincs koncepciójuk. Majd ellesztek valahogy, barmok. Az a fő, hogy ma elkezd dúlni a konferencia, és lehet mondani a sok hatásost. A kicifrált köd-jövendő felmászott a boros asztalra, pattogtat az ujjával, dudorászik, bár még egyedül van.
Az asztal lábánál már ott álldogál a gyalázatos jelen. Küldjük fel. Ő Medgyessy Péter, brókerkormányunk brókerfője. Akit ráncigálunk magunk után, a felemás rendszerváltozás örökölt terheinek egyikeként. Eddig ráncigáltuk, most ő ráncigál minket az unióba. Mr. Medgyessy, az Economist kedvéért? Nem. Mr. Nómenklatúra, az igazság kedvéért. A szimbólum. A diktatúra apparátusának egyik csúcsembere, aki politikusból bankárrá, bankárból politikussá vedlik, ahogy a pillanat kívánja. Most ő hazánk demokratikusan választott miniszterelnöke. Ez is fontos. Mert ez a gyalázatos jelen. Hogy ez az ember lépteti át velünk az Európai Unió küszöbét. Ez az ember nem is olyan régen még kölcsönért koldult Nyugat-Európában, hogy az életképtelen, ám őt fényesen ellátó szocialista gazdasági modellt mesterségesen életben tarthassák. Ő meg a többiek. A soha senki által meg nem választott, magukat szovjet dandárokkal legitimáló politikusok. Akik sértetlenül láboltak ki az összeomlott diktatúra romjai közül. Sértetlenül és dúsgazdagon. A kölcsönöket mi fizetjük vissza, azóta is. Nézzék a képet. A Kulcsár-árnyékkormány feje szónokol. Mutogat. Egy iratot mutat. Vajon mit? Majd mindjárt. Előbb nézzük meg kettőjüket a boros asztalon. A kicifrált köd-jövendőt és a gyalázatos jelent. Még csak ketten vannak, de már iszogatnak. Tánc még nincs. Hiányzik a harmadik partner.
Hol lehet Szent Kelet vesztett boldogsága? Itt jön. Küldjük fel. Már mászik is. A papír Medgyessy Péter kezében. A felvétel a Parlamentben készült. Az ember ezt a képet küldte magáról a konferenciára. Ezt a fotót ítélték a legjobbnak a kormány kommunikátorai. Sok van belőlük. A Nokiának van csak több kommunikátora, mint a brókerkormánynak. Ez a legjobb kép az igazi Kulcsárról. Szerintük is. Szerintünk is. Ezen a képen mutatta magából a legtöbbet. Ezen a képen vannak érzelmei. Ezen a képen látszik a valódi énje. A D-209-es titkos ügynök, aki Leónidaszként harcolt a KGB ádáz hordáival. Leónidasz meghalt, D-209-es meggazdagodott. A papír a kezében egy feljegyzés. Budapesten készült, 1976. szeptember 28-án. Szegedi József főosztályvezető elvtársnak címezték. A Pénzügyminisztériumban írta valaki. Nem tudni, hogy ki, mert a független magyar bíróság ítélete szerint a Magyar Nemzet nem tudta bizonyítani a dokumentum valódiságát. Valaki írta. Valaki felsorolta azoknak a nevét, akik szerinte számításba jöhetnek egy esetleges ellenforradalmi megmozdulásnál. Három csoportba osztotta őket. Veszélyes, figyelendő és eltávolítandó. Ez a valaki alá is írta a feljegyzést. Ez a valaki Medgyessy Péter nevét írta alá, géppel és kézzel. De nem ő volt. Legalábbis a független magyar bíróság ítélete szerint. Ez alól kicsusszant a vedlőbajnok, ez elől elsiklott a kígyóember. Már nem szívesen emlékszik vissza Szent Kelet vesztett boldogságára. Neki boldogság volt. Pénz, hatalom, dicsőség. Teli börtönök, idegen szuronyok, befogott pofák. És mi elvettük ezt tőle. Ugyan, dehogy. Medgyessy úr, nézzen körül! Dehogy vettük el. Csak másképpen hívjuk. Szent Kelet vesztett boldogsága, pattanj fel a boros asztalra. Ott vagytok mind a hárman. Kezdődjön a tánc.

Csermely Péter - Magyar Nemzet
2003. szeptember 18.