Miről is szólnak ezek a jelentések? Röviden leegyszerűsítve arról, hogy nincs más: csak a Fidesz! Bővebben pedig azt a reményt fejezi ki a gazdasági élet megszondázásának végeredménye, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség eltökélt a gazdaság megreformálásában, a költségvetés rendbetételében és az euró bevezetésében.

Persze a nagypolitikában gyakori érv a Fidesz riválisai részéről, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak nincs is programja, ám valójában ennek fordítottja a helyzet. Úgy tűnik, csak a Fidesznek van terve az előttünk álló többéves időszakra. Ezt pedig nem mi, a konzervatív médiumoknál dolgozó újságírók mondogatjuk, hanem az üzleti világ véleményformálóinak verdiktje. Például a Portfolio.hu szakportál azt közölte: az MDF közepes, de még a Jobbik gyenge-közepes programjánál is alacsonyabb színvonalú a Magyar Szocialista Párt minap megjelent programja. Utóbbi pedig "nagyon ciki", tekintettel arra, hogy nyolc éve kormányoznak a szocialisták. Létezik azonban másféle üzenete is a szóban forgó felméréseknek. A cégvezetők nem hiszik el, hogy véget ért a válság, illetőleg nem kérnek a választási ígéretcunamiból. Ezért vallják azt egyre többen: csak a Fidesz!

De nézzük, honnan hová jutottunk! Még az Orbán-kormány legádázabb ellenfelei is elismerik, hogy 2001-ben - a polgári kabinet utolsó hivatali esztendejében - Magyarország volt a kelet-közép-európai térség mintaállama. Az osztrák Raiffeisen Bank akkori elemzése egyértelműen rávilágított, hogy a régió-ban csak a kétmilliós Szlovénia a fejlettebb nálunk. Sokan emlékeznek rá, a balliberális médiumoknál se szeri, se száma nem volt az arról szóló értekezéseknek, hogy mikor is érjük el a nyugat-európai fejlettségi szintet. Momentán az összes elemzés arról szól, hogy milyen mélyre süllyedtünk a "daliás" 2000-es évekhez képest. Orbán Viktor legádázabb ellenfelei azt is elismerik, hogy a polgári kormány többlettel hagyta hátra a központi költségvetést - amiből aztán Medgyessy Péternek volt mit osztogatni. Gazdasági növekedés tekintetében ugyancsak az élen járt az Orbán-kormány, amely folyamatosan dolgozta le az államadósságot - a rendszerváltás óta nem tapasztalt módon és mértékben. Csökkenésnek indult az infláció és a munkanélküliség is. Az euró bevezetése pedig karnyújtásra volt: szakértők 2006-ra, legkésőbb 2007-re tették a közös uniós fizetőeszköz meghonosítását. Eközben Magyarország gőzerővel készült az európai uniós csatlakozásra - szinte az összes fejezetet a polgári kormány tárgyalta le, s rakta Brüsszel elé végső stádiumban.

Aztán jöttek a szocialisták... 2002-ben nem hittük el, hogy a Fidesz egy "megnyert" országgyűlési választást veszített el. Pedig ez történt! Mindenesetre senki sem gondolta, hogy a szocik az SZDSZ-szel együtt így gallyra verik az országot. Nyolc év MSZP-, illetve MSZP-SZDSZ-kormányzás szó szerint a tönk szélére juttatta Magyarországot. Nem pusztán Nyugat-Európától szakadtunk le, hanem a visegrádi országok mezőnyétől is. Olyannyira, hogy egykori riválisaink ma már nem is versenytársaink: a csehek, a lengyelek és a szlovákok már kifejezetten fejlettek hozzánk képest. Hazánk lemaradt a világ országainak rangsorában is: 2002-höz képest például 39 helyet estünk vissza versenyképességi tekintetben. Ráadásul olyan makroadataink vannak, amelyek "lelógnak" az európai uniós statisztikákról. Ilyen az államadósság alakulása: forintban számolva ez húszezermilliárd - bődületes összeg.
Két számjegyű a hivatalos, munkanélküliségi rátáról szóló adat, ráadásul az idén tovább növekszik az állástalanok száma. Mélynyomor, mélyszegénység jellemzi az ország egyre számottevőbb részét. Nem csoda, hogy négy magyarországi térség az unió húsz legszegényebb régiója közé tartozik... Az üzleti világ néhány alapvetésre már rájött: az MSZP előtt két lehetőség áll, az egyik az átalakulásé, a másik pedig az, hogy nagyon mélyre kerül. A cégvezetők nem lottóznak, ezért állnak a Fidesz mellé. A gazdasági szereplők számára a Jobbik brutális válaszai pedig - nem az EU-ra, nem a NATO-ra - elfogadhatatlanok.

Tény, hogy rettenetes örökség vár a következő kormányra, és ez még annál is rosszabb lehet, mint amit 1990-ben az MDF örökölt. A súlyos gazdasági helyzetnél van egy fontosabb is: a lelkiállapot. Ez az ország nagyon elfáradt, elcsüggedt. Ám akárhogyan is alakul majd, a Fidesznek a gazdaság talpra állításával kell kezdenie, a kétharmados győzelemmel pedig olyan lehetőség nyílna az ellenzéki párt számára, amilyen nem volt lényegében 1994 óta senkinek.