Alig pár száz méterre a partoktól hatalmas, háromlapátos szélkerekek hada tarkítja a vizeket - nem feltétlenül turistacsalogató látvány, áramtermelés szempontjából viszont a leggazdaságosabb vízre telepíteni a szélkerékparkokat. Hogy a gyakorlat mégsem sem széles körben bevált, annak egyik legfőbb oka éppen a turizmus és az arra építő part menti települések ellenállása. Egy új technológiának köszönhetően azonban úgy tűnik, hogy immáron össze lehet majd egyeztetni az idegenforgalom és a környezetvédelem érdekeit: a szélkerékparkokat a nyílt tengerekre is lehet telepíteni.

A fő gondot eddig az okozta, hogy a szélkerékgyártással foglalkozó iparág nem rendelkezett olyan technológiával, amely megengedte volna, hogy 20 méternél mélyebb vizekben is létesítsenek szélkerékparkokat. A szélkerekeket ugyanis a tengerfenékhez rögzítették, mégpedig statikus módon úgy, hogy a hullámoknak és a zord időjárásnak is ellent tudjanak állni.

Csakhogy a partok mentén sokkal kevésbé intenzíven fúj a szél, mint a nyílt tengeren, ráadásul változékonyabb is. Összességében tehát nyílt tengeren sokkal gazdaságosabb lenne a szélkerékparkok üzemeltetése, mint a partokon - írja a Technology Review.

A hagyományos szélkerekek azért rendelkeznek három lapáttal, mert így sokkal csendesebbek, mint ha két lapáttal üzemelnének, igaz, hogy hatékonyságuk is csökken a harmadik lapát felszerelésével. Míg ugyanis a két lapáttal rendelkező kerekek percenként 30-35-ször forognak körbe, addig a három lapáttal rendelkezők feleannyiszor - azaz kevesebb energiát termelnek. Ráadásul a kétlapátos változatnak az az előnye is megvan, hogy kisebb a forgatónyomaték, ami a lebegő szélkerekek esetében azzal jár, hogy ellensúlyozásukra nincs szükség hatalmas tömegre, vagyis egy lebegő kerék sokkal kevesebb anyagból építhető meg. (A hagyományos szélkerekek a 97 tonna körüli lebegő változatnál jó 50 tonnával nyomnak többet.)

Hol tárolnák a megtermelt energiát?

A lebegő szélkerekek konstrukciója persze nem előzmény nélküli: a nyílt tengeri olajfúrók szerkezetéhez igencsak hasonlatos módon terezték meg ezeket a szélkerekeket. Egy holland szélkerékgyártó cég (Blue H Technologies) valamint egy norvég cég is (SWAY) már teszteli saját fejlesztésű lebegő szélkerekeit a mélyvizeken.

A vízen lebegő szélkerekeknek tehát már több típusa is létezik, a tesztidőszak alatt pedig a fejlesztők tapasztalatokat gyűjthetnek, hogy melyik típus áll ellen inkább a tengeri viharoknak.

Megoldásra vár még a partoktól távoli a szélkerekek által termelt energia tárolása, ám ötletek már e téren is születtek. Seamus Garvey, a nagy-britanniai Nottingham Egyetem professzora azzal a meglepő, ám valójában korántsem új javaslattal állt elő, hogy a szélkerekek által termelt energiát a napenergia tárolásának technikájához hasonlóan, sűrített levegőként lehetne tárolni a mélytengerek alján különleges flexibilis konténerben. Garvey számítása szerint ugyanakkor a különleges tartály megköveteli, hogy legalább 600 méter mélyen legyen a vízfelszín alatt, ami roppant mélységnek tűnik, ám a professzor szerint nem kivitelezhetetlen az elképzelése.