- A 2006-os európa parlamenti választások idején Ön úgy fogalmazott: sereghajtók vagyunk Európában. Mennyit változott azóta a helyzet?

- Sajnos tovább romlott. A nemzet vagyonának a kiárusítása folytatódott, óriási mennyiségű pénzek tűntek el, az euro bevezetése szinte fényévnyire látszik. Amikor beléptünk az Unióba, azt mondtuk, hogy nemsokára felzárkózunk a nyugat-európai országok színvonalához. Most meg esetleg a szlovákok behozatala lehet a célkitűzés, ami enyhén szólva siralmas. De nem nyugszunk bele, eltökélt szándékunk, hogy az Unióhoz egy erős Magyarország tartozzék. Megfogalmaztuk a Nemzeti ügyek politikája című anyagot, ami akkor válik a nemzeti ügyek kormányprogramjává, ha a Fidesz-KDNP színeiben erre felhatalmazást kapunk.

- Brüsszelben milyen Magyarország megítélése?

- Amikor napvilágot látott az öszödi beszéd, amely beismerte, hogy a magyar kormány nem kormányzott, sőt, hazugságra építették nemcsak a kormányzást, hanem már a választást is, nem kis meglepetést keltett az Európai Unióban. Ezek után már alig csodálkoztak azon, hogy a nekik szolgáltatott adatok is manipuláltak, és végképp nem lepi meg őket, hogy olyan gazdasági mutatókkal rendelkezünk, amelyekkel sereghajtókká váltunk. Az ország gazdasági helyzete, az uniós pályázatok rossz felhasználása, a munkanélküli mutatók - egymillió magyarnak nincs ma állása! - az Unióban nem ismert méreteket öltöttek. Úgyhogy gyakran felteszik nekünk a kérdést, hogy Magyarország valóban csak ennyire képes?

- Az európai uniós pályázatok terén az a tapasztalat, hogy akár több év is eltelik el az anyag beadásától az elbírálásig. Több település, így Szekszárd is szenved ettől, s vannak, akik az önkormányzatot hibáztatják a beruházások csúszásáért. Mások magát az Európai Uniót tartják felelősnek.

- Az emberek nem érzik a tagság előnyeit a mindennapjaikban. De ez nem az Európai Unión, hanem a magyar kormányon múlik. Ha sok a munkanélküli, a szegény ember, ha a családokat, vállalkozókat nem becsülik meg, mindenki hajlamos a szkepticizmusra. Nálunk ráadásul a pályázati pénzeket elsőként a baráti körnek osztogatják s csak azután a többieknek. Mi le fogjuk szűkíteni a pályázatok elbírálását 30 napra. Ezermilliárd forint támogatásról van szó évente! Hatalmas összeg. Igenis várják a települések, a gazdák, az önkormányzatok, az elmaradott térségek. Vétek az egész magyar lakosság ellen, hogy ennek a hatalmas összegnek a kétharmadát nem hívtuk le bürokratikus kezelés vagy nemtörődömség miatt.

- Van ebből a helyzetből kiút?

Látjuk a kiutat, de azt is, hogy milyen óriási munkahalmaz van előttünk. Ám ha megkapjuk a bizalmat, az emberek rögtön észre fogják venni, hogy a Fidesz megjött. A legfontosabb ügyeket azonnal kezelni fogjuk.

- Sokan attól tartanak, hogy olyan állapotban veszi át az országot egy következő kormány, hogy nehezen vagy nem tudja végrehajtani a programját.

- Most, hogy a szocialisták látják, hogy vége, viszik, ami mozdítható. Felkészültünk rá, hogy a minisztériumokban nemhogy üres kasszát találunk, hanem hitelek felvételét és eladósodást is. De én sportember vagyok, sosem mentem fel úgy a pástra, hogy feltettem volna a kezem: erős az ellenfél, el se kezdjük a meccset. Van már mögöttünk kormányzási ciklus, amikor elértük, hogy az emberek bízzanak bennünk. Megmutattuk, hogy lehet a nemzeti ügyek iránt elkötelezetten, a választópolgárok iránti alázattal vezetni az országot. Van tervünk, tapasztalatunk, vannak nagyszerű szakembereink, már csak a kellő mértékű választói támogatás hiányzik.

- Térjünk át szakterületére, a sportra. Van olyan politikai erő, amely szerint az elmúlt húsz év minden kormányzati ciklusa egyforma volt. Mit gondol erről?

- Egyáltalán nem értek egyet. A polgári kormány idején számos fontos lépést tettünk, mert felismertük, hogy a sport komoly stratégiai ágazat. Említsük csak a Bozsik-programot és a Nemzeti Atlétikai Programot. Az utánunk jövő kormány ezeket a jó kezdeményezéseket is megszüntette. Nem az a legfontosabb, hogy bajnokaink legyenek, bár az hozzájárul az egészséges hazaszeretethez. De a magyar gyerekek 60 százaléka, a teljes lakosság 90 százaléka semmilyen sportot nem űz! Pedig a sport szociális kohézió, a személyiség megvalósításának az első színtere, a sport maga a demokrácia iskolája. Nyilván nem véletlen, hogy Horváth Istvánék a programjaik közé iskolai tornaterem fejlesztést és uszoda-fürdőépítést is kitűztek. A statisztikák azt a veszélyt jelzik, hogy elhíznak a fiatalok, a munkabírásuk gyengébb lesz. Pedig ha egészségesebbek, erősebbek az emberek, akkor hosszú távon kevesebb kórház, orvosi kezelés, elvonókúra, büntetőintézet kell. A sport kifejti áldásos hatását és a befektetés bőven megtérül. Jelenleg a magyar állam, az önkormányzatok pénzét is beleszámítva, nem költ többet sportra, mint az összköltségvetésének 0,5 százalékát, holott az európai országok az ő költségvetésükből áldoznak rá 1 - 1,5 százalékot. A magyar állami költségvetés bevétele a sportból 3 százalék, a foglalkoztatási oldalon további 2-3 százalék. Tehát szinte a sport szponzorálja az államot és nem fordítva.

- Végül engedjen meg egy személyes kérdést: Ön életkorát meghazudtolóan attraktív, sportos jelenség. Amellett, hogy igen elfoglalt, belefér napjaiba a testmozgás?

- Ma már kora reggel úsztam és szaunáztam. Minden napra vállalok munkát, ehhez a fizikai erőnlét elengedhetetlen. Hatvannyolc éves vagyok, ezért igyekszem magamat kondiban tartani, az izmaimat feszesnek megőrizni. Az "ép testben ép lélek" kötelező mindenki számára, és nekem jó példával kell elöl járnom.