Évente mintegy 140 ezer vegyes házasság bomlik fel - az összes Európában regisztrált válás közel 20 százaléka - és a nemzeti jogrendek ütközésének következtében az ilyen párok bonyolult jogi helyzetekkel találkoznak. A nemzetközi válásoknál a jogi bizonytalanságok miatt sok esetben nem egyszerű eldönteni, melyik tagállam jogát kell alkalmazni a válás kimondása során - ezt a helyzetet kívánja orvosolni az új jogszabály-javaslat.

Az uniós rendeletjavaslat segítséget nyújt majd eltérő állampolgárságú pároknak, továbbá azoknak a pároknak, akik különböző országokban külön élnek, vagy az állampolgárságukétól eltérő országban élnek együtt. A mostani javaslat 10 tagállam (Ausztria, Bulgária, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Románia, Szlovénia és Spanyolország) felkérésére született, és ez lehet az első alkalom az unió történetében, amikor alkalmazásra kerül a "megerősített együttműködési" mechanizmus.

"A nemzetközi párok olyan önkényes jogi döntésekkel szembesülhetnek, amelyek a válás okozta sokkot pénzügyi és érzelmi katasztrófává változtatják, és ezáltal rendkívül megnehezítik az életüket." - nyilatkozta Viviane Reding alelnök, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős uniós biztos.

Jelenleg bonyolult a nemzetközi házaspárok helyzete:

* 20 uniós ország kapcsoló tényezők - pl. az állampolgárság és a szokásos tartózkodási hely - alapján határozza meg, hogy melyik ország joga alkalmazandó annak érdekében, hogy a házasság felbontását a házastársakhoz kapcsolódó jog szabályozza.
* 7 uniós tagállam (Dánia, Lettország, Írország, Ciprus, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság) belföldi jogát alkalmazza.

Ezek az ellentmondó szabályok jogi bonyodalmakkal és magas költségvonzattal járnak, és megnehezítik a közös megegyezéssel történő, tervezett válásokat. A Bizottság most olyan közös szabályra tett javaslatot, amely alapján eldönthető, hogy melyik ország szabályai alkalmazandók a nemzetközi párokra. A javasolt rendelet szerint a nemzetközi pároknak több beleszólásuk lehet különválásuk szabályozásába. Eldönthetik, hogy melyik ország jogát alkalmazzák a házasság felbontására, feltéve hogy a házastársak egyike kapcsolódik az adott országhoz. Például egy Olaszországban élő svéd-litván pár kérheti az olasz bíróságtól a svéd vagy a litván jog alkalmazását.

A bíróságok olyan közös szabállyal rendelkeznének, amely alapján eldönthető, hogy melyik ország joga alkalmazandó abban az esetben, ha a párok egymás között nem tudnak megállapodni.

A párok akkor is megállapodhatnának arról, hogy melyik jogot kell alkalmazni házasságuk felbontására, ha nem terveznek különválást. Ez nagyobb általános jogbiztonságot, kiszámíthatóságot és rugalmasságot biztosítana számukra, és hozzájárulna ahhoz, hogy megkíméljék a házastársakat és gyermekeiket a bonyolult, hosszadalmas és kínos eljárásoktól.

A javaslatok célja továbbá, hogy megvédjék a gyengébb helyzetben lévő házastársat attól, hogy tisztességtelen hátrányba kerüljön a házasság felbontására irányuló eljárás során. Jelenleg az a fél, aki állni tudja az utazási és jogi költségeket, "versenyeztetheti" más országok bíróságait annak érdekében, hogy olyan jog szerint bírálják el az ügyét, amely biztosítja érdekei védelmét. Például amennyiben egy lengyel pár egyik tagja Finnországba költözik, ott a másik házastárs hozzájárulása nélkül kérheti a házasság felbontását egy év elteltével.

Az új szabályok a részt vevő tagállamok tekintetében orvosolják a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása iránti ilyen törekvést azáltal, hogy garantálják azon ország jogának alkalmazását, ahol a gyengébb helyzetben lévő házastárs együtt él a partnerével, vagy ahol az utolsó közös lakóhelyük volt.

Az uniós tagállamoknak most szavazniuk kell arról, hogy a 10 ország megvalósíthatja-e a megerősített együttműködést. Ehhez az Európai Parlament egyetértése is szükséges.

Előzmények

A Bizottság először 2006-ban tett javaslatot a nemzetközi házaspárok segítésére, azonban a terv (az úgynevezett Róma III. Rendelet) nem kapta meg a szükséges egyhangú támogatást az uniós kormányoktól. Azóta 10 uniós ország (Ausztria, Bulgária, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Románia, Szlovénia és Spanyolország) úgy nyilatkozott, hogy az intézkedés előmozdítása érdekében alkalmazni szeretnék az úgynevezett megerősített együttműködést. Az uniós Szerződések szerint a megerősített együttműködés lehetővé teszi, hogy kilenc vagy több ország előmozdítson egy olyan nagyjelentőségű intézkedést, amelyet a tagállamok csekély kisebbsége akadályozott meg. A többi uniós országnak joga van bármikor csatlakozni.

A most javasolt rendelet nem érinti a tagállamok jogát a házasság fogalmának megállapítására.