| FIDESZ.HU > Vélemények > Interjú |
Nyomtatás Ablak bezárása |
|
Salgótarján, az elfelejtett város
|
|
Itt az ideje a változásnak, hiszen ahhoz képest, hogy 2006 előtt a városvezetők és a körzet országgyűlési képviselői 12 éven át szocialisták voltak, nem sikerült komolyabb fejlesztéseket elkezdeni - mondta a Demokratának Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselőjelöltje. |
|
Létrehozva: 2010. március 25., 15:24 | Utoljára frissítve: 2010. március 30., 12:54 |
|
- Valaha szocialista mintaváros volt Salgótarján. És most?
- A hatvanas években ötvenezresre duzzasztották fel a lakosságot, mára lecsökkent negyvenezerre. A nyolcvanas évek végén elengedték a város kezét, a bányászat és a hozzá kapcsolódó nagyipar fokozatosan leépült. Ez a munkahelyek tömeges elvesztését eredményezte, így az itteniek a rendszerváltozás veszteseinek tekintették magukat. Ez a paradox magyarázata annak, hogy miért tudtak rendíthetetlenül uralmon maradni a városban a szocialisták, holott épp ők voltak, akik magára hagyták a várost. 2006-ban azonban nemcsak a polgármesteri széket tudtuk elhódítani tőlük, hanem a képviselő-testületben is többséget szereztünk. Most arra készülünk, hogy az országgyűlési választáson is legyőzzük őket, 1990 óta először.
- Van némi esélyük, mert a helyi szocialista vezérek nemigen tudnak itt eredményt felmutatni.
- Én sem értem, hogy miért, hiszen a szocialisták híresek arról, hogy a kijáráshoz nagyon értenek. Salgótarján esetében azonban ez csődöt mondott, mert a belső hatalmi harccal voltak elfoglalva. A lenyűgöző természeti környezet ellenére a turizmus szinte érzékelhetetlen, nem tudtak idehozni befektetőket, képtelenek voltak segíteni a nagyipar megszűntével munka nélkül maradt embereknek. Semmiféle munkahelyteremtő fejlesztés nem történt itt az elmúlt húsz évben. Jó példa erre a Salgótarjáni Öblösüveggyár esete. Boldvai László szocialista országgyűlési képviselő minden választási kampányban azt ígérte, hogy megmenti a nagy múltú céget. Mára az öblösüveggyárat újra felszámolják. Ugyanakkor Boldvai úr nem volt teljesen sikertelen, családja számára felépíttetett egy 1050 négyzetméter hasznos alapterületű házat.
- Mekkora a munkanélküliség?
- Borzasztó! Az állástalanok aránya húsz százalék fölött van, ez közel duplája az országos átlagnak. Ha pedig a város tágabb térségét nézzük, akkor a 27 százalékot is eléri a munkanélküliségi ráta. A tavalyi év rátett egy lapáttal a nyomorúságra, az öblösüveggyár decemberben csoportos létszámleépítést jelentett be, az ország egyetlen üveggyapotgyára is megszűnt. Ezek megmentéséhez mind-mind kormányzati segítség kellett volna.
- Lehetne itt munkahelyet teremteni?
- Kormányzati támogatás nélkül sehogy, már azt is nagy eredménynek tartjuk, ha megmaradnak a munkahelyek. Ezért az önkormányzat részéről elvi kérdés volt, hogy nem zártunk be óvodákat, iskolákat, az általános iskolák integrációját úgy hajtottuk végre, hogy minél több álláshelyet megőrizzünk. Ez tanárként szívügyem volt. Városvezetőként az elmúlt négy évben többször jártam külföldi és belföldi befektetői konferenciákon. Itt azokat a projektötleteket mutattam be, amelyeket 2006 óta befektetésösztönző céllal összeállítottunk. Gazdasági filozófiánk, hogy Salgótarjánban három lábon kell állnia az iparnak: szükség van a hagyományos ágazatokra, de meg kell teremteni a tudásalapú ipart is a nagy múltú szakképzés felélesztésével. A harmadik pillér a nagy létszámú szakképzetlen munkaerő foglalkoztatása. Igenis beszélnünk kell róla, hogy van itt egy egyre szélesedő társadalmi réteg, amelynek jó, ha az általános iskolai végzettsége megvan, s amelyet vissza kell vezetni a munka világába. Gondoljunk bele, ma már szülők lettek azok, akik úgy nőttek fel, hogy nem ismerik a rendszeres életet, nem tudják, milyen az, amikor reggel csörög a vekker és a családtagok munkába indulnak.
- Ők cigányok?
- Többségükben. Számukra egyetlen lehetőség van: munkát kell nekik adni, különben felrobban a bomba. Ehhez szintén kormányzati segítség kell, országos koncepciót kell kidolgozni, hiszen ez másutt is problémát jelent.
- Mi lehet a kitörési pont?
- Elindítottuk a turisztikai fejlesztéseket, de gond, hogy nincs egy valamirevaló szállodánk, az egy szem Salgó Hotelt leszámítva. A belvárosi Karancs Szálló éveken át nem üzemelt, de a jelenlegi tulajdonos komoly pályázati támogatás igénybevételével hamarosan elkezdi az épület felújítását, amelynek végeztével négycsillagos konferencia- és wellness-szállóval gazdagodik városunk. Elkészült a Salgótarján északi részén található, jelenleg rettenetes állapotú Tó-strand átfogó fejlesztésének terve, amivel a wellness- és egészségturizmus felé igyekszünk lépni. Úgy néz ki, sikerült befektetőket találni, és pályázati forrásokat is szeretnénk igénybe venni. Ez nem könnyű, hiszen a szocialisták által létrehozott Regionális Fejlesztési Tanács
2006-ban meghatározta, hogy milyen turisztikai beruházásokat kezel kiemelten, s ezek között Salgótarján és térsége nem szerepel. Többször kértem, hogy az elfogadott Hollókő-Szécsény-Ipolytarnóc fejlesztési tengelybe vegyék be térségünket mint Karancs-Medves tájvédelmi körzetet, de elutasítottak. Így nem adhattunk be kiemelt turisztikai célú projektet. Ahol lehetett, ott keresztbe tettek nekünk. Így saját erőből kellett belevágni a többlépcsős, nagyjából hétmilliárd forintos beruházásba. Ez sok új munkahelyet jelent, és a meglévő szolgáltatóknak is új lendületet adhat.
- Milyen az együttműködés a környékbeli településekkel?
- A ránk kényszerített Kistérségi Többcélú Társulás, amit 2004-ben kormánydöntéssel hoztak létre, nem igazán működik, hiszen más érdekei vannak egy négyszáz fős településnek, mint mondjuk Salgótarjánnak. Viszont kiváló együttműködést alakítottunk ki azon településekkel, amelyekkel közösek a gondjaink. Példaértékű a kapcsolatunk a környező felvidéki településekkel is. Különösképpen Fülek városával jó a kapcsolatunk, ami a mindennapokban is megnyilvánul, például a fülekiek rendszeresen járnak Salgótarjánba színházi előadásokra. Ehhez kapcsolódik, hogy ha minden jól megy, az Európai Geopark Hálózat tagjainak áprilisi malajziai konferenciája igent mond a Novohrad-Nógrád Geopark csatlakozására. Ez a kezdeményezés 2000-ben indult, ma már 25 különböző európai térség tartozik hozzá.
- Geopark... Mit jelent?
- A geopark-program lényege, hogy egy adott vidék geológiai, ökológiai és kulturális értékeit oly módon mutassuk be, hogy az ahhoz kapcsolódó turisztikai fejlesztésekbe, beruházásokba csakis a helyi önkormányzatok, civil szervezetek és természetes személyek vonhatók be. Vagyis ez egy regionális önsegítés. Határon átnyúló együttműködésről van szó, hiszen 68 magyarországi és 23 felvidéki település fogott össze természeti, kulturális, történelmi hagyományainkra építve. Olyan bazaltömléssel büszkélkedhetünk Somoskő váránál, amihez fogható legközelebb csak Szicíliában található, olyan vulkáni fennsíkunk van, ami méretét és klimatikus sajátosságait tekintve ritkaság Európában. Ezen értékeket ez idáig egyáltalán nem használtuk ki. Ezenkívül vidékünkön húzódott a végvári rendszer: Hollókő, Nógrád, Salgó, Somoskő, Fülek, Beszterce, Zólyom, Torna mind ennek része volt, föl egészen Krasznahorka büszke váráig. Erre turizmust lehet építeni, ha összekapaszkodunk. A környező hegyek pedig kiválóan alkalmasak lovas, kerékpáros és gyalogtúrákra. Tehát egyértelműen a turizmust látom lehetséges kitörési pontnak. Azért is nagy bizakodással várom a csatlakozást a Geopark Hálózathoz, mert ez az első ilyen típusú határon átnyúló együttműködés egész Európában. A történelmi Nógrád vármegye fogott össze.
- Ehhez azonban Salgótarjánba valahogy el is kéne jutni...
- A vasúti közlekedés katasztrofális, és ezt nem váltják ki az autóbuszok. Az 1880-as években a Salgótarjánt Hatvannal összekötő pálya volt a térség első vasútvonala. A menetidő ma tíz perccel hosszabb, mint akkor. Ez mindent elmond. Máig nem történt meg a villamosítás. De bármilyen fórumon igyekeztem rágni az illetékesek fülét, soha nem történt semmi. Azaz dehogynem, megszüntették az egyetlen gyorsvonatot Salgótarján és Budapest között, tavaly óta pedig egyáltalán nincs közvetlen járat a fővárosba, noha megyeszékhely vagyunk. A következő kormánynak ezen változtatni kell. Az infrastruktúra fejlesztése létkérdés. Az ipari park például megközelíthetetlen vasúton, mert noha a sínek közvetlenül mellette haladnak, a szocialisták, amikor létrehozták, elfelejtettek leágaztatni egy iparvágányt... Ez ma Magyarország a XXI. században, az Európai Unióban. Elfelejtett város lettünk.
- Mit tud felmutatni ilyen körülmények között?
- 2006-ban nem voltak illúzióink, tudtuk, hogy mire számíthatunk. Mivel a fideszes önkormányzatokat diszkriminálták, önerőből kellett kikínlódnunk magunkból mindent. Egyik kezdeményezésünk volt a lakásprogram. Kimondtuk, hogy Salgótarján nem tud eltartani több mint 1300 önkormányzati bérlakást, mivel ezek fenntartása mintegy 300 millió forintba kerül, de ebből csak alig százmillió jön be, vagyis kétharmadát veszteségként kellene elkönyvelnünk, mert sokan nem fizetik a lakbéreket. Ezenkívül évente 20 és 40 millió forint körül van a leírt, behajthatatlan kintlévőségünk. Így nem tudtunk azokra a társasházakra áldozni, amelyek nem önkormányzati fenntartásúak. Ráadásul a valamikori bányától megörököltünk komfort nélküli, úgynevezett kolóniákat, amelyek emberi lakhatásra alkalmatlanok, viszont ez a betelepülők tömegeit nem zavarta. Előfordult, hogy tízen-tizenöten laktak egy ilyen kis viskóban. Úgy gondoltuk, nem tehetjük meg a tisztességesen fizető többséggel, hogy erre folyatjuk el a pénzt. Ezért elkezdtük lebontani a kolóniákat. Tavaly 36 borzalmas állapotú lakást sikerült felszámolni két helyen. Az ott lakókat igyekeztünk emberi körülmények között elszállásolni, de sok volt közöttük a jogcím nélküli, nem salgótarjáni illetőségű is. Az így felszabaduló pénzből létrehoztunk egy lakásalapot, amire pályázhatnak a társasházakban élők felújítási céllal. Ennek idén már látható eredménye lesz. Tavaly a vállalkozásoknak is igyekeztünk segíteni, csúsztatott határidővel fizethették be kötelezettségeiket. Sajnos egy kormányzati döntés miatt a jövőben erre nem lesz módunk. Ezenkívül ötszázezerről egymillió forintra emeltük az adóalapot, hogy a kisebb vállalkozások meg tudják tartani alkalmazottaikat.
- Ha megválasztják országgyűlési képviselőnek, mi lesz a legfontosabb feladata?
- A munkahelyteremtés. A második a közbiztonság javítása. Kétségbeejtő a helyzet az egészségügyben is, főleg gyermekgyógyászokban van hiány Salgótarjánban. A kórházban osztályonként sokszor egyetlen nővér dolgozik szinte éhbérért. A falvakban a megüresedő praxisokat nincs, aki betöltse, így lassan oda jutnak a települések, hogy nem lesz orvosuk. Tanárként vallom, hogy a liberális politika által szétzúzott magyar közoktatás feltámasztása sem tűr halasztást. Ma nem szívesen adják a szülők szakmunkásnak a gyermekeiket. Kitermeltünk egy csomó diplomás munkanélkülit, miközben maholnap nem lesz, aki kenyeret süssön, megjavítsa a vízvezetéket, tetőt ácsoljon. Vissza kell adni a munka, azon belül is a kétkezi munka becsületét.