Ám ami a legszebb az egész ügyben: az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának rendkívüli ülésén - amelyet a fideszes Lázár János bizottsági elnök hívott össze - Vágó József, a Nemzeti Közlekedés Hatóság (NKH) légi közlekedési igazgatója a következőket közölte: a kérelem kapcsán a Katonai Biztonsági Hivatal és a Katonai Felderítő Hivatal állásfoglalását nem kérték ki. Vagyis a nemzetbiztonsági szolgálatok véleményére nem voltak kíváncsiak akkor, amikor nem személyszállító, hanem katonai felderítő gépek igyekeztek hazánk légterébe. De ez még mind semmi. Az igazgató hozzátette azt is: bár 2004-től hasonló esetekben egy kormányrendelet előírja a nemzetbiztonsági szolgálatok véleményének kikérését, a hatóság rossznak véli a rendelkezést. Az utóbbi években olyan gyakorlat alakult ki, hogy nem feltétlenül fordulnak a szolgálatokhoz.
Eddig tudják követni? Szóval kormányzati szabályzat van arra nézve, hogy ilyen esetekben ki kell kérni a nemzetbiztonsági szolgálatok véleményét, ám az NKH mint kormányzati hatóság, rossznak véli a szabályzatot! És ezért hat éve nem tartja be...
És még mindig nincs vége! Hónig Péter közlekedési miniszter, természetesen védve a nem létező mundér becsületét, még meg is magyarázta az NKH évek óta tartó törvénysértését. Azt mondta, ezt úgy kell elképzelni, mint amikor egy parkban kiépítik az utakat, aztán a járókelők kitaposnak a füvön egy újat, s akkor már mindenki azon közlekedik. Szegény Hónig, egyvalamit nagyon nem vett figyelembe. Addig ugyanis igaza van, hogy az élet sokszor felülírja a törvényeket és a jogszabályokat; ám ez csak akkor elfogadható, ha e "felülírás" nyilvánosan és mindenki által kontrollálhatóan megy végbe, s következményképpen a közvélemény követelni kezdi a rossz jogszabály megváltoztatását, e folyamat transzparens módon megy végbe, s egyformán elhangozhatnak érvek a jogszabály ellen és mellett. Ha azonban egy jogszabályt a háttérben, titokban szegnek meg, ráadásul folyamatosan, s mindezt állami hatóságok teszik, az minden, csak nem elfogadható gyakorlat. Az nem más, mint a demokrácia alapnormáinak lábbal tiprása: a diktatúrákra jellemző titkolózás, elhallgatás és önkényesség.
S önök most joggal kérdezik: miután mindez kiderült, ugye azonnal lemondott az NKH vezetője, a közlekedési miniszter és persze a honvédelmi miniszter, aki összevissza beszél mindenfélét? Tájékoztatásul: most is "Gyuszi taxis" (behelyettesítve: portás, ügyeletes, osztályvezető-helyettes-helyettes, szakács, takarító stb.) lesz a felelős. De ő aztán nagyon! Ki lesz rúgva, azonnal!
Két héttel a választások előtt tegyük fel még egyszer a kérdést: miféle országban éltünk az elmúlt nyolc évben? Hogyan működött Magyarország? Egyáltalán működött valahogy? Vagy csak véletlenszerűen alakult minden, "ahogy esik, úgy puffan", "majd csak lesz valahogy" alapon? Függetlenül minden rendtől, ésszerűségtől, kiszámíthatóságtól? A válasz ma már egyértelmű: igen, ez az ország nyolc éve esetlegesen és véletlenszerűen vegetál, s csak isteni szerencse, hogy nem történtek komolyabb tragédiák és összeomlások. És ez borzasztó. Mármint borzasztó visszagondolni, hogy miben éltünk egészen idáig. S ilyenkor hívnám fel az elemzők, társadalomtudósok figyelmét arra, hogy amikor elemezhetőséget kerestek az elmúlt évek baloldali kormányzásában, akkor tévedtek. Ebben a korszakban csak simlisséget, önérdeket, pénzrablást és összevisszaságot lehetett érzékelni - érdemi és áttekinthető elvek alapján működő viszonyokat nem.
Mert hiszen miről szól az izraeli berepülőgépek botránya? Két dologról. Egyfelől arról, hogy Magyarországon nem pusztán a demokratikus normákat hagyta figyelmen kívül a baloldali-balliberális kormányzat, hanem a jogszabályokat, a törvényeket is. Sőt tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a kormány által hozott rendeleteket nem más, mint egy kormányzati hivatal (!) tekintette semmisnek, komolytalannak. Ebből pedig rögtön adódik két kérdés. Ha így történt, akkor vajon még hány és hány jogszabályt sértettek meg folyamatosan hivatalos szervezetek? Mit vártak ezek után az emberektől, miféle jogszabálykövetést? De a másik szempont talán még fontosabb: úgy tűnik az izraeli gépek szinte "természetes" berepülése, manőverezése kapcsán, hogy ennek az országnak, ennek a nemzetnek az alapvető érdekeit nem védte meg a szocialista-liberális kormányzat, s ki tudja, hány esetben történt meg ugyanez. Nem akarta vagy nem tudta, mindegy: erre nincs és nem lehet bocsánat.
Hát, elvtársak, erre nem lehetnek büszkék. Ennek legyen egyszer s mindenkorra vége!