Igazuk van. Egy demokrácia és egy nemzet hitele múlik ezen. És persze nem utolsósorban a jövője. Ez nem holmi boszorkányüldözés, nem kicsinyes bosszúállás, hanem az ország megtisztulásának útja. Az egyetlen és lehetséges járható út Magyarország előtt. Ebben egyetértünk.

De mi van a többivel? Mi van a társadalomformáló intézményekkel? Mi van a kulturális, az oktatási és a tudományos műhelyekkel? Azokkal a helyekkel, melyeknek a társadalom- és nemzetépítő (az elmúlt időben jobbára romboló) ereje legalább olyan nagy, ha nem nagyobb, mint a parlamentnek, a nagypolitikának. Mi van a színházakkal, az egyetemekkel, a múzeumokkal, a kulturális és oktatási közalapítványokkal? A nyolc év itt sem múlt el nyomtalanul.

Magyar Bálint ténykedésében már a tudatos hálózatépítés jeleit fedezhetjük fel, de igazán az utána következő időben szilárdult meg a balliberális értelmiség vezető szerepe a kultúrában és az oktatásban. A múlt rendszerben cenzorként dolgozó kiskirályok helyét néhol fiatalabbak vették át, sokszor hallottunk nagy visszatérőkről is, de ami nem változott: a kiválasztás elve. Sajnálatosan nem volt elég a tehetség, a cselekvőkészség, a program, szükség volt a szocialista pártelkötelezettségre, de legalábbis a liberális ideológia követésére. (Szocialista értelmiségi önmeghatározás nem is létezik Magyarországon, a magukat baloldalinak vallók nézetei is a liberalizmusba torkollnak). Beszédes az is, hogy az egykor szebb napokat látott SZDSZ a gazdasági tárca mellett mindig is a kulturális és oktatási területekhez ragaszkodott. Foggal-körömmel. Így volt ez a Horn-, a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a posztgyurcsány- (Bajnai) érában is. Hiller miniszteri elképzelései gyorsan igazodtak a liberális párt programjához, személyi döntéseit pedig általában az SZDSZ-szel kiegyezve hozta meg. A probléma az, hogy ez a politika és ezek a döntések túlélhetik a saját erkölcsi (erkölcstelen) súlya alatt összedőlő SZDSZ-t és a bukott kormányokat. De túlélhetik a politikai bűnözők virágkorát is.

Tessék csak összeszámolni, hogy Hiller István hány múzeum, közalapítvány, színház és egyetemhez kapcsolódó intézmény élén menesztett, változtatott vagy kinevezett! Talán már ő sem tudja pontosan megmondani. Gondoljunk csak az Iparművészeti Múzeumra, az NKA-ra, a Balassi Intézetre vagy a történész miniszter szívéhez oly közel álló Bécsi Magyar Történeti Intézetre, ahová egykoron kutatni járt. De ott a Nemzeti Színház! A bevallottan más és liberális, falloszos plakátjával a horvátokat őrületbe kergető Alföldi vezetése alatt egyre több külföldi darabot játszó Nemzeti Színház. Amelyben a politikai és nemi identitás már-már kiválasztó elv (tisztelet a kivételnek). Amely lassan "coming out" központtá süllyed. A sort ugye mindannyian tudjuk folytatni? Hiller a jövőre, a minisztersége utáni időkre is gondolt azért. Gyorsan kinevezte Draskovics Tibort, Békesi Lászlót, Nagy Sándort, Surányi Györgyöt, Simor Andrást, Csillag Istvánt és Demcsák Máriát (az egykori bukott Gyurcsány-minisztereket, regnáló és volt nemzeti bankosokat) az egyetemek gazdasági tanácsainak élére (amelyek bebetonozott helyeknek tűnnek). Nem az én feladatom összeszámolni a neveket, de megpróbáltam, és úgy ötven körül feladtam.

Az új kormánynak viszont velem szemben feladata lesz befejezni a számvetést. Feladata kell hogy legyen a változtatás. Nem olyan feltűnő, harsogó és népszerű, nem is a Btk. hatálya alá eső, mint a politikai bűnözés felszámolása, de ugyanolyan fontos a kulturális és oktatási szegmensek megtisztulása. Legalább olyan kártékony volt a szocialistákhoz dörgölőző liberális írástudók ténykedése és lehet a jövőben is, ha mellékesen kezeli őket a leendő kormány. Kulturális elszámoltatást is kérnünk kell!

A felálló kormánynak, legyen mögötte kétharmados (talán így könnyebb volna), vagy egyszerű, de meggyőző többség a parlamentben, feladata kell hogy legyen kulturális elszámoltatás. Ugyanolyan bátran kell fellépnie, mint a politikai bűnözéssel szemben. El kell számoltatni ezen a területen is a nyolc év nemzetromboló bűneit. Nem engedheti, hogy a mindig szolgálatkész, simulékony de kozmopolitizmusban gondolkodó, kártékony liberális értelmiség, művészvilág megvezessen majd bennünket. Nem szabad engedi, hogy a nemzetformáló kulturális csatornákat továbbra is kisajátítsa a múlt. A kultúrát és az iskolát ne hagyjátok!