A jelentések szerint Merkel az uniós csatlakozás helyett "stratégiai partnerséget" ajánlott a két kontinensen átívelő országnak. A törökök nem repesnek az ötletért, ugyanakkor Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök újságíróknak nyilatkozva elmondta, hogy szerinte ennek ellenére "pozitív és gyümölcsöző" beszélgetést folytattak a kancellár asszonnyal. A találkozó kezdetén a kancellár-asszony egy papír "békegalambot" nyújtott át Erdogannak, melyet egy Németországban élő, török származású kislány készített.

Angela Merkel német kancellár kétnapos hivatalos látogatáson tartózkodik Törökországban, ahol hétfőn Ankarában találkozott török kollégájával, Recep Tayyip Erdogannal. A német-török kapcsolatokat az utóbbi időkben több problémás ügy is beárnyékolta: többek között a török uniós csatlakozás folyamata, az Irán elleni újabb ENSZ-szakciók ügye, Ciprus megosztottságának felszámolása, és a németországi török nyelvű középiskolák kérdése. A találkozón ezekre a pontokra is igyekeztek megoldást találni a felek.

Az egyik legégetőbb kérdés Törökország uniós csatlakozása. Merkel már múlt hétvégén megszellőztette, hogy a teljes jogú EU-s tagság helyett "privilegizált státuszt" kellene adni Ankaranak, mivel azóta, mióta a törökök benyújtották csatlakozási kérelmüket - Törökország már 1963-ban társulási szerződést kötött az EU elődjének számító Európai Gazdasági Közösséggel (EGK) -, elég sok körülmény megváltozott. A The Local német hírportál tudósítása szerint Merkel újságíróknak nyilatkozva elmondta, hogy a már megkezdett török uniós csatlakozási tárgyalások egy nyíltvégű folyamat részét képezik, melyben elképzelhető, hogy Törökországnak nem is a teljes jogú tagság eléréséért kellene harcolnia. A német kancellár Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnökkel egyetemben a török csatlakozás legnagyobb uniós ellenzői, nagyrészt az ország méretével, népességével (71 millió fő), iszlám vallásával és relatív elmaradottságával indokolják ellenkezésüket. Az EU azonban eléggé megosztott a kérdésben, mivel egy másik nagy tagállam, Spanyolország támogatja a törökök csatlakozását. Erdogan ugyanakkor kijelentette, hogy céljuk továbbra is a teljes jogú uniós tagság elérése, és semmilyen "stratégiai partnerség" nem jöhet szóba. A török lakosság viszont nem osztja a kormányfő lelkesedését.

Merkel Egeman Bagissal, török uniós főtárgyalóval is eszmecserét folytatott, melyen a kancellár asszony támogatásáról biztosította a török kormányt az alkotmány megreformálást illetően, és üdvözölte az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) közeledését az Európai Néppárthoz (EPP), melynek elképzelhető, hogy nemsokára az AKP is tagja lesz.

Az Irán elleni esetleges újabb ENSZ-szankciók kérdésében nem csupán azért fontos Törökország véleménye és megnyerése az ügy érdekében, mivel az ország szomszédos Iránnal - az utóbbi időkben mellesleg török kormányzati vezetők baráti hangnemet ütöttek meg a feltételezések szerint atomfegyver előállítására törekvő állammel szemben -, hanem azért is, mert Törökország jelenleg az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja is. A Hürriyet török napilap jelentése szerint Merkel igyekezett Erdogant rávenni az Irán elleni újabb szankciók támogatására, a török kormányfő azonban azt hangoztatta, hogy ő inkább a diplomáciai megoldás híve, és különben is, Irán Törökország egyik fontos régióbeli stratégiai partnere, különösen az energia területén. Erdogan emellett kiemelte, hogy országa a nukleáris fegyverkezés ellen van, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy már létezik egy nukleáris fegyverrel rendelkező állam a régióban - a török miniszterelnök ezzel Izraelre utalt, mely az 1960-as évek vége óta minden bizonnyal birtokában van nukleáris fegyvereknek.

A Deutsche Welle tudósítása szerint Ciprus kérdésében sem sikerült dűlőre jutniuk a feleknek. A német kancellár arra biztatta török kollégáját, hogy Törökország végre nyissa meg repülőtereit és kikötőit az uniós tag Ciprusi Köztársaság járművei előtt, és ha ez megtörténne, akkor a régióbeli stabilitás és Ciprus megosztottságának rendezése is közelebb kerülhetne. Törökország azonban továbbra is kitart amellett, hogy először a török országrész elszigeteltségén kellene változtatni, és utána jöhetne majd a ciprusi görögök felé történő nyitás.

A németországi török nyelvű középiskolák ügyében is ellentétek mutatkoztak a kormányfők között. A Today's Zaman török napilap tudósítása szerint Erdogan abba az irányba próbálja terelni a német vezetést, hogy engedélyezzék török nyelvű középiskolák létrehozását Németországban, így segítve elő az ország legnagyobb kisebbségének, a több mint három millió németországi töröknek - akik közül egyes becslések szerint félmillióan már német állampolgárok - eddig nem túl rózsásan alakuló beilleszkedését. Erdogan példakánt hozta fel Törökországot, ahol több német nyelvű oktatási intézmény is működik, és elkészülőben van egy német nyelvű egyetem is. Merkel válaszában elmondta, hogy véleménye szerint nem lehet akadálya a török nyelvű iskolák létrehozásának, de ennek a lépésnek mindenképpen az integráció elősegítését kell szolgálnia és a tinédzsereknek a német nyelvet is kötelezően kell tanulniuk. A német kancellár 2008-ban Erdogan egy hasonló felvetésére még elég élesen reagált, akkor "emberiség elleni bűntettnek" nevezte ilyen intézmények létesítését, azóta azonban Merkel befogadóbbnak mutatkozik Erdogan integrációs ötleteivel szemben. Merkelt Maria Böhmer bevándorlásügyi miniszter is elkísérte Törökországban, ezzel is jelezve a kérdés fontosságát.

Merkel sűrű hétfői programjába még a kurdpárti Béke és Demokrácia Pártjának (BDP) delegációjával való találkozás is belefért, akik arra kérték a kancellár asszonyt, hogy viseltessen felelősséggel a németországi kurdokért. Az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP), és Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) képviselőivel való betervezett látogatás azonban időhiány miatt elmaradt, legalábbis a hivatalos verzió ezt hozta fel indokként.

A német-török kapcsolatokat, mint azt a fentebb ismertett ügyek is mutatják, igen sok kényes kérdés terheli. Az uniós csatlakozástól kezdve egészen a németországi török bevándorlók kérdéséig még sok probléma vár megoldásra. Azt azonban itt érdemes megjegyeznünk, hogy Németország és Törökország a meglévő vitás ügyek ellenére gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokat ápol egymással: a két ország közti kereskedelem értéke 2008-ban meghaladta a 25 milliárd eurót, és több mint négyezer német cég tevékenykedik Törökországban.

A problémák feloldásában mindkét fél érdekelt, Németországnak a török kisebbség integrálása jelenti a legnagyobb problémát, mivel már lassan a harmadik török generáció nő fel úgy, hogy nagyrészt elszigetelten, a többségi német társadalomtól elkünölve élik életüket, és törökök százezreinek okoz problémát a német nyelv ismerete. A beilleszkedés elősegítése, perspektíva felmutatása nélkül nem lehet sikeres az integráció, amely nem kell, hogy magában tartalmazza az asszimilációt - ezt Merkel kancellár is hangsúlyozta sajtónyilatkozatában. Törökország eközben egyre inkább markáns külpolitikai hangon szólal meg, és a sokáig a Nyugattal egy húron pendülő török küpolitika ma már jobban előtérbe helyezi saját prioritásait, különösen a régiós témákat érintőleg.

A két kontinensen átívelő ország emellett a globális hatalmi erőtérben is helyet követel az asztalnál. A közeljövő minden valószínűség szerint megmutatja, hogy melyik irányvonal lesz az uralkodóbb Törökország külpolitikájában, vagy az is elképzelhető, hogy a mostani kényes Nyugat-Kelet egyensúly fennmarad, de ez egy súlyosabb kérdésnél (pl. Irán) azonnal borulhat, ott színt kell vallani.

A német kancellár kedden Isztambulba utazik, ahol Erdogannal közösen részt vesz a Török-Német Üzleti Fórum konferenciáján. Merkel ezután találkozik Ahmet Davutoglu török külügyminiszterrel, és az eszmecsere után megtekinti a Hagia Sophia és Kék Mecset nevezetességeket.