A vizsgálat eredményeit ismertető tanulmány, amely az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) jelent meg, arra is rávilágíthat, hogy mi váltja ki és szakítja meg az esős évszakot Ázsia nagy részén. Történészek különböző magyarázatokat adtak - az erdőirtásoktól a rivális királyságokkal kitört konfliktusig - arra, hogy miért bukott el az a birodalom, amely a IX. és a XIV. század között Délkelet-Ázsia nagy részén uralkodott.

A legújabb tanulmány azonban az eddigi leghatározottabb bizonyítékot szolgáltatja arra, hogy a birodalmat két súlyos szárazság gyengíthette meg, amelyet heves monszun esőzések szakítottak meg. Az aszály miatt csökkentek a lakosság ellátásához és a mezőgazdasági termeléshez szükséges vízkészletek, és megrongálódott Angkor hatalmas öntözőrendszere, amely központi szerepet játszott gazdaságában. A királyság feltehetően 1431-ben omlott össze, a mai Thaiföld területén élt sziámiak egyik betörése után. A khmerek egykori vallási központjában, Angkor-vatban lévő faragott kőtemplomok manapság Kambodzsa egyik fő idegenforgalmi látványosságának számítanak, de kultúrájuk maradványainak jó részét elnyelte a táj.

"Angkor akkoriban számos problémával küzdött - társadalmi, politikai, kulturális nehézségekkel. A környezet változása a régi khmereket a létezés határára sodorta és képtelenek voltak alkalmazkodni" - közölte a vizsgálatot vezető Brendan Buckley, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Föld-obszervatóriumának tudósa, akinek szakterülete az éghajlat változása és a fák évgyűrűinek elemzése. "Nem állítom, hogy az éghajlat okozta az összeomlást, de a 30 évig tartó aszálynak hatása volt rá" - tette hozzá.

A Buckley irányította kutatóknak sikerült rekonstruálniuk Angkor térségének éghajlatát az utóbbi 759 évre visszamenőleg azzal, hogy közönséges kantonciprusok (Fokienia hodginsii) évgyűrűit tanulmányozták. A több mint ezeréves, ritka famatuzsálemeket a vietnami Bidoup Nui Ba nemzeti park hegyvidéki erdeiben találták meg, mintegy 700 kilométerre Angkortól. A fákból vett kis anyagminták (metszetek) évgyűrűi alapján évről-évre haladva rekonstruálták a csapadékszintet 1250 és 2008 között Délkelet-Ázsiának ezen a vidékén. Az évgyűrűk bizonyítékkal szolgáltak arra nézve, hogy egy három évtizeden át tartó megaszárazságot - az 1330-as évektől az 1360-as évekig - egy sokkal súlyosabb, bár rövidebb aszály követte az 1400-as évektől az 1420-as évekig. Írásos feljegyzések megerősítették az utóbbi szárazságot, amely olyan távolabb eső területeket is sújthatott, mint Srí Lanka és Kína középső része.

Az aszályoknak pusztító hatása lehet egy olyan civilizációra, amely a mezőgazdaságtól, víztározókon alapuló öntözési rendszertől, csatornáktól és gátaktól függ, és ezek az építmények több mint ezer négyzetkilométer hosszan nyúlnak el. A száraz időszakok terméshiányhoz és a fertőző betegségek megszaporodásához vezethettek, és mindkét problémát súlyosbította a népsűrűség - vélekedik Buckley. A vizsgálat megállapította, hogy a több kivételesen intenzív esős évszakkal megszakított, hosszú aszályos időszakok megrongálhatták Angkor hidraulikus rendszerét is.