-Ön nemrég érkezett haza az Európai Parlament delegációja és a horvát törvényhozók közös találkozójáról. Milyennek ítéli az interparlamentáris együttműködést a tárgyalások során a horvát képviselőkkel?

-A két parlament delegációinak ez volt a tizenharmadik közös ülése. Az elmúlt négy évben az európai parlamenti küldöttségeket én vezettem, és azt tapasztaltam, hogy a horvát kollégák nagyon komolyan veszik a csatlakozási tárgyalásokat.

A legmagasabb szinten fogadtak bennünket Zágrábban a hét elején. Megbeszélést folytattunk az államelnökkel, a parlament elnökével és a miniszterelnökkel. Ezen kívül találkoztunk az igazságügyi miniszterrel és a külügyminiszterrel is. Ez nem véletlen, hiszen az utolsó fázisához érkezett a horvát csatlakozás előkészítése.

Ami a tárgyalásokat illeti, a tervek szerint a harminchárom tárgyalási fejezetből három kivételével az idén mindet megnyitják. Sőt abban bíznak, hogy az idei spanyol, és belga elnökség alatt a tárgyalásokat le is zárhatják. Én úgy látom, hogy nagyon jó tempóban haladnak. Bár a szlovén-horvát határkérdés miatt, a szlovénok fél évig akadályozták a tárgyalásokat, mostanra a felek megegyeztek abban, hogy a határvitát később oldják meg, akár az Európai Bíróság, akár más nemzetközi segítés igénybevételével, így a tárgyalások felgyorsultak.

-A válság mennyiben befolyásolja azt, hogy Horvátország végrehajtsa a gazdasági reformokat?

-Érdemes megfigyelni, hogy a problémák az elmúlt öt évben ugyanazok voltak. Alapvetően az ő gazdaságuk is gyenge volt, így őket is kétszeresen érintette a begyűrűző globális gazdasági válság. A Ennek köszönhetően az államnak még kevesebb eszköze van arra, hogy végrehajtsa a gazdasági reformokat.

Az ország túlságosan is a turizmusra koncentrál, holott az a nemzeti jövedelmének csak a húsz százalékát adja. Azonban az országban lévő jó hangulat, és így a befektetési kedv is függ a turizmustól. Nagy gondot okoznak az előző rendszerből itt maradt óriási hajóépítő gyárak, melyeket sem modernizálni, sem privatizálni nem tudják, ami egyet jelent a szektor versenyképtelenségével. Ugyanakkor ez egy pszichés probléma is, mert a hajógyárak kérdése az elmúlt 40 év alatt összenőtt a horvát emberek gondolkodásával.

A gazdasági gondok mellett azonban állandóan felmerülő probléma, hogy rendkívül körülményes az igazságszolgáltatás, gyakran kétségek merülnek fel a bíróságok függetlenségével kapcsolatban is. Még mindig nyolcszázezer az elmaradt, és függőben lévő bírósági ügyek száma, ami négy évvel ezelőtt 1,3 millió körül volt. A horvát kormány nagy erőfeszítéseket tesz e téren, de még mindig nagyon körülményes, lassú és bürokratikus a bírósági eljárás.

A másik jelentős probléma az országban a minden szinten jelen lévő korrupció. Bár a szándék megvan, a hatékonyság nem megfelelő, mert továbbra is sok a feltárt, és a korrupció-gyanús ügy egyaránt.

Két évvel ezelőtt felállításra került egy korrupcióellenes testület. Ennek munkáját és eredményességét természetesen a sajtó nagy figyelemmel kíséri. Igazán nagy halak nem kerültek a hálóba, én mégis úgy látom, hogy az emberek tisztában vannak azzal, hogy a kormány eltökélt szándéka, hogy rendet teremtsen. Ez persze egy hosszú folyamat, mert ha a közgondolkodásban a korrupció a legalacsonyabb szinttől kezdve beépül, és a nagyobb vállalkozások - közbeszerzéseknél és privatizációknál - keretében elkövetett szabálytalanságokat nem követi szankció, akkor nehéz a helyzeten javítani. Jelenleg ezen a téren még így is a dél- amerikai és néhány afrikai országgal vannak egy szinten.

-Mit gondol, miben változik Magyarország uniós szerepvállalása a horvát csatlakozást követően?

-Mi a horvátokkal jó kapcsolatot ápolunk, közös határunk és történelmünk van. Ezért el is a várják, tőlünk a segítséget, amit eddig is minden mennyiségben megkaptak. Az lenne a legjobb, ha mi lennénk az elsők, akik 2011-ben a ratifikálnánk a csatlakozási szerződést. Ezzel fel tudnánk hívni a többi tagországot arra, hogy siettessék, egyszerűsítsék és gyorsítsák ők is a saját ratifikációjukat.

Alkotmánya előírja, hogy Horvátországnak népszavazást kell kiírnia az uniós csatlakozásról. Ezért a horvát kormány egy átfogó felvilágosító és ismeretterjesztő kampányba kezdett, mert - mint általában Európában - az emberek Horvátországban is keveset tudnak az Unió működési mechanizmusáról és a tagság várható hatásairól.

-A horvát lakosság hogyan fogadja ezt?

-A horvát lakosság rendkívül érzékenyen reagál a legkisebb intézkedésre is. A határvita miatti szlovén bojkott következtében a támogatottság 35 százalékra esett vissza. Tegnap megjelent egy közös bizottsági-parlamenti határozat, amelyben az egész folyamatot pozitívan értékeljük, és javaslatot teszünk egy útitervre a teljes jogú tagság eléréséhez. Ezzel akár 60 százalékra is megemelkedhet a támogatottság.

-Nemrégiben nyitották meg a csatlakozási fejezetek közül a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó részt. Horvátország - mint jövőbeni uniós tag és egyben határország - mennyiben felkészült arra, hogy ellássa az ezzel kapcsolatos feladatait?

-Horvátország ide s tova egy éve tagja a NATO-nak. Ennek keretében a rá kirótt feladatokat tökéletesen, és maradéktalanul ellátja. Az ország érzékeny területen fekszik, hiszen a szomszédjai között három uniós tagállam van (Magyarország, Szlovénia és Olaszország), és a többiek vagy csatlakozni kívánnak, vagy előkészítő fázisban vannak. Én úgy látom, hogy Horvátország belépése erős stabilizáló tényező lesz a térségben. Ők maguk is tisztában vannak ezzel, ezért igyekeztek legmagasabb államfői szinten is a legjobb kapcsolatot ápolni Szerbiával, Bosznia-Hercegovinával, Albániával és Montenegróval egyaránt. Horvátország ráadásul elismerte Koszovót, vagyis aktív külpolitikát folytat.

Hétfőn módom volt személyesen tárgyalni Gordan Jandrokovic külügyminiszterre, aki elmondta, hogy a szlovén vita lezárását követően mindennapossá váltak az egyeztetések azUnió döntéshozóival. Hozzátette, hogy törekednek arra, hogy diplomáciai szinten is előkészítsék a teljes jogú tagságot. Horvátország belépése jó példa lesz, hiszen minden balkáni ország ezt a célt tűzte ki. Ehhez kapnak is támogatást az Uniótól, és amennyiben a követelményeket teljesítik, akkor minden balkáni ország teljes jogú taggá válik.

-Mikor lehet Horvátország teljes jogú tagja az Uniónak?

-Az ő elképzelésük szerint - ami reálisnak tűnik - idén lezárják az összes tárgyalási fejezetet, és ezzel a tárgyalások befejezettnek tekinthetőek. Ekkor az Unió döntéshozói - a Parlament, a Bizottság és a Tanács - kijelöli a csatlakozási szerződés aláírásának időpontját. Ez eshet 2011 elejére, vagyis elképzelhető, hogy ez az aláírás a magyar elnökség egyik kiemelkedő, történelmi jelentőségű eseménye lesz

A csatlakozási szerződés aláírása után a ratifikálási folyamat következik, részben Horvátországban, részben a huszonhét tagállamban. Ez a folyamat országonként eltérő. Valahol népszavazás, valahol parlamenti döntés keretében kerül rá sor.

A csatlakozási folyamatot tisztán látjuk, minden fázisa már nagyjából időzítve van, és elő van készítve. Az EU költségvetésben meghatározásra került az első két éves támogatás 3.5 milliárd Euró értékben

Horvát barátaink 12 képviselőjét megfigyelőként meghívjuk a Parlamentbe. Véleményem szerint legkésőbb 2012 elejére teljes jogú uniós tagok lesznek.