Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar (ELTE TÁTK) és a Soteria Alapítvány az Egy lépés előre, kettő hátra... című, Budapesten bemutatott kutatásában a strukturális alapok magyarországi felhasználását elemezte a fogyatékkal, vagy mentális problémával küzdő emberek életkörülményeinek javítására hivatott pályázatokon keresztül. A szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy esetenként a kormánydöntéssel elfogadott operatív programokban foglaltaktól gyökeresen eltérő célkitűzések szerepelnek az éppen e programok alapján összeállított akciótervekben.

A tájékoztatón elhangzott: külön törvényben és az Új Magyarország Fejlesztési Tervben is előírt cél a nagy létszámú bentlakásos intézmények megszüntetése, azok felváltása családi jellegű lakóotthonokkal. Az elvek és a gyakorlat azonban nincs mindig összhangban. 1996 és 2006 között például összesen 22 milliárd forint magyarországi forrásból fejlesztették, ezeket az egyebek között emberjogi szempontból kifogásolható, a külvilágtól elzárt óriási intézeteket, holott már az 1998-ban elfogadott esélyegyenlőségi törvény is a felszámolásukat irányozta elő. 2004 és 2006 között 8 milliárd forintból támogatták a nagy létszámú intézetek fejlesztését, a következő kétéves periódusban, 2007-2008-ban pedig 10 milliárd forintot fordítottak homlokegyenest ellenkező célra, az egyéni életvitelt és a társadalmi beilleszkedést elősegítő lakóotthoni elhelyezés támogatására.

"Ilyen pazarlást nálunk gazdagabb országok sem engedhetnek meg magunknak" - mondta Bugarszki Zsolt kutatásvezető. Az elemzés alapján az uniós források felhasználása is ellentmondásos - tette hozzá. Még tavaly is készült két olyan pályázati konstrukció, amelyek révén a nagy létszámú intézmények fejlesztésére lehetett volna uniós pénzhez jutni. Ezt csak 21 nemzetközi és magyar civil és szakmai szervezet összehangolt tiltakozó akciójával sikerült megakadályozni - mondta.

A kutatók szerint a fő probléma az, hogy társadalmi ellenőrzés nélkül és kevéssé átláthatóan működnek a pályázat-előkészítő munkacsoportok, amelyek érdekcsoportok nyomására sikerrel írhatják felül a stratégiai célkitűzéseket, ezért az átláthatóság növelésére és az ellenőrzés fokozására van szükség a döntés-előkészítés és a forráselosztás szintjén egyaránt.