Nyilvánvaló, hogy a bírói szigort az is növelte, hogy Zuschlag - talán bízva a rácson kívüli befolyásos haverjaiban - nyegle stílusát a büntetőeljárás során mindvégig megőrizte, a bűnbánat nyomát alig lehetett felfedezni ábrázatán. Nem segítette az igazság rózsájának kibontását. Hallgatásával fedezte a magas posztokon ülő, őt most már megtagadó elvtársai renoméját. Csak azt ismerte el, amit körkörösen, tételesen rábizonyítottak. Zushlagra hetvenötmillió forint közpénz elsíbolását bizonyították rá, hamis indokokkal különböző civil szervezetek nevében ennyi pénzt csaltak ki a Gyurcsány vezette sportminisztériumból, ennek nagy részét a szocialista politikus megtérítette, ám ez - a súlyos ítélet láttán - nem sokat nyomhatott a latban.

Érthetetlen, hogy Zuschlag miért vállalta olyan konok elszántsággal, hogy elviszi a balhét, miért akarta büntetni a saját gyermekét azzal, hogy az első nyolc évét apa nélkül kelljen leélnie. Vajon miért bízott ennyire az elvtársaiban? Mire számított? A büntetőeljárás alatt láthatta, tapasztalhatta, hogy a feljebbvalók csupán tanúként szerepelnek abban az ügyben, amiben őt deresre készülnek húzni. Lám, a volt miniszternek, Gyurcsány Ferencnek, akinek pontosan tudnia kellett, hogy mi folyik a pályázati pénzek körül, csak tanúskodnia kellett az ügyben, de tanúk voltak azok is, akiknek a kampányát finanszírozták a bűnös eredetű pénzből. Baráth Etele és Csiha Judit válaszolt néhány udvariasan feltett bírói kérdésre, és szépen kisétált a bíróságról.

Persze, nem lehet kizárni azt sem, hogy amikor egyszer majd kinyílik Zuschlag tömlöcének ajtaja, az út túloldalán - mint a maffiózókról szóló filmekben - várni fogja valaki egy táskányi jóvátétellel. Mert nyolc és fél év nagyon hosszú idő. Főleg, ha egybevetjük a Tocsik-ügyben a zsaroló szocialista és szabad demokrata pártpénztárnokokra kiszabott súlyos ejnye-bejnyékkel vagy Princz Gábor potom hárommilliós pénzbírságával.

De ők legalább a vádlottak padjára lettek ültetve néhány esztendőre. Nem úgy, mint a felejtés homályából elő-előbukkanó Portik Tamás, akinek lelkiismeretére sehogyan sem volt képes tisztító gyógyírt találni a hazai bűnüldözés. Portik a kilencvenes évek közepén a hírhedt olajos Energol-ügyben lett volna az elsőrendű vádlott. Ha megtalálják. Éppen nyolc évig nem sikerült a nyomozó hatóságnak Portik nyomára bukkannia. Vélhetőleg neki sokkal befolyásosabb barátai voltak, mint Zuschlagnak. Simán utazhatott külföldre, oda-vissza a repülőtéri biztonsági ellenőrzésen keresztül, de leginkább itthon tartózkodott, miközben nagy erőkkel körözték. Most éppen azzal van tele a sajtó, hogy Portik és két állítólagos nemzetbiztonsági ember bizonyítékot igyekezett előállítani egy "vallomásra" kényszerített, foltos múltú vállalkozó felhasználásával Kósa Lajos ellen.

Portik nyolc és Zuschlag nyolc és fél éve között csupán fél év a differencia. De micsoda különbség! Nem mindegy, hogy valakit bottal ütnek, vagy bottal ütik a nyomát.