Volt nagy ünnepség is, fekete limuzinok, szalagátvágás, ceremónia. Nagy emberek érkeztek a helyszínre a fővárosból, maga Bajnai Gordon miniszterelnök vezetésével. Az átadás azonban olyan szocia-lista módon sikeredett, hiszen még délelőtt sem volt biztos, hogy a Szekszárd-Dunaújváros közötti szakasz megkapja-e a használatbavételi engedélyt. Ha nem, az azt jelentheti, hogy az út kész, csak nem lehet ráhajtani. Hogy aztán a Miniszterelnöki Hivatalból ment egy jól irányzott telefon, "márpedig ki kell adni az engedélyt" vagy szabályosan sikerült a stemplizés a dokumentumra, ezt már soha nem tudjuk meg.

Egyébként enélkül is lenne nagy szoci mulatság. Nyakó Pista a plénum előtt szemrebbenés nélkül bejelentené, sikerült a kormány gigantikus zöldprogramja, ahol minimális a károsanyag-kibocsátás.

Na de pecsét van, út van, teljes a boldogság. Ám vidámságom hamar elillant, amikor a tényekkel szembesültem: "Mibe kerül ez nekünk?"

A költségvetésnek, vagyis az adófizetőknek mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, hogy az építő és üzemben tartó külföldi cégeknek kifizessük a jussukat. Az autópályát ugyanis nem magyarok építették, hiszen az ellentétes a szocialista és a liberális gondolkodással, pontosabban a vezetőikével. Emlékezzünk csak, hogy mi ostorozást kapott anno a polgári kormány, mert Magyarországon a magyar vállalkozásokat akarta helyzetbe hozni. Azóta nekünk jó esetben a kubikus-munka marad, miközben a zsíros profit külföldiek zsebét dagasztja.

A sztráda a bűvös PPP - amikor a magántőkét, nálunk főleg a külföldit, bevonják a finanszírozásba - konstrukcióban épült. Pedig ez másképpen is lehetne. Mondjuk, ha a szocialista-liberális kormányok nem vágják haza a gazdaságot - és itt senki ne hivatkozzon globális krízisre, mert mi már azelőtt közelről vettük szemügyre a padlót -, akkor lenne a kincstárban annyi pénz, amiből futná sztrádaépítésekre is. Másik megoldás, ha a nemzetközi pénzpiacon a kabinet hitelt venne fel, mert egy hiteles kormány alacsony kamaton tud pénzhez jutni. Csakhogy a Gyurcsányok, Veresek, Draskovicsok csúsztatásai, hazugságai után ma már Nyugaton és Keleten is úgy tekintenek ránk, mint megbízhatatlan országra. Mindez pedig drágább finanszírozást jelent. De ennyire?

Az M6-os esetében egy kilométer sztráda durván kétmilliárd forintból valósult meg. De a Szekszárdtól megépült nyolcvan kilométeres szakaszért - majd harminc évig - havonta 1,8 milliárd, míg a 65 kilométeres Dunaújváros-Szekszárd részért egymilliárdot kell fizetnie az államnak rendelkezésre állási díjként. Ehhez jön még egymilliárd körüli összeg az Érd-Dunaújváros szakaszért. Így évente 46 milliárd forintba kerül az M6-os autópálya az államnak. Ebből 40-45 kilométer sztrádát lehetne építeni, vagyis öt év alatt Pécsre jutott volna az út.

Ne csodálkozzunk azon, hogy ennyibe került a pálya. Alagutat fúrtak a domboldalba úgy, hogy a bucka tetején álló növénynek be kellett húznia a gyökerét, hogy a két alagút beférjen a földhányásba. Csoda, hogy rajtunk röhögött a fél vagy tán az egész világ?

Az elmúlt években Magyarországon, ha választani kellett az ésszerűség és az ésszerűtlenség között, valahogy mindig az utóbbi győzött.

Hogy miért kerül többe nálunk az autópálya, mint a horvátoknál? Csak nem azért, mert a sztrádák külföldi építői az üvegzsebek összetörésére is komoly milliárdokat áldoznak? De ez így nem mehet tovább, mert ez zsákutca! A hazugságoknak, a korrupciónak véget kell vetni, mert élhetetlen az ország!