2010. március 18-án a nemzetközi matematikusvilág egyszer csak a következő hírtől lett hangos: "A Clay Matematikai Intézete ezennel bejelenti, hogy Grigorij Perelman matematikusnak, Szentpétervárról, ítéli oda a ″Millenniumi problémák díjat″ a ″Poincaré hipotézis″ bizonyításáért."

Grigorij Perelman valójában már 2002-ben megoldotta azt a problémát, amelyen a matematikusok már több mint 100 éve törik a fejüket. A matematikai problémát Henry Poincaré, francia matematikus, elméleti fizikus és filozófus publikálta 1904-ben (bár a hipotézis már valamivel korábban nyilvánosságot látott Poincaré tollából, csak más formában. A hipotézis mai formáját 1904-ben nyerte el).

A Poincaré matematikai problémájának sokáig nem szenteltek elegendő figyelmet, és csak akkor kezdtek vele többet foglalkozni, amikor John Henry Whitehead 1934-ben publikálta a hipotézis saját bizonyítását. Erről széleskörű viták indultak, és később maga Whitehead találta meg a hibát az érvelésében. Ezek után a "Poincaré-hipotézis" minden idők egyik legnehezebb matematikai feladatának kezdett számítani, amelyen nagy matematikusok törték a fejüket, de mindhiába. Chritos Papakyriakopoulos görög matematikus például majdnem az egész életét ennek a hipotézisnek a megoldására szentelte: az 1960-as évek után dolgozott rajta folyamatosan a Princetone-i egyetemen, míg végül rákban halt meg 1976-ban megoldatlanul hagyva a hipotézist. A több mint száz éves hipotézis bizonyítása végül Grigorij Perelmannak sikerült. Maga a hipotézis (amelyet újabban már az asztrofizikában is felhasználták) és Grigorij Perelman megoldása itt található.

Meglepő lehet, hogy Perelman 2002-es probléma-megoldása és 2010-es díj között 8 év telt el. Ez azzal magyarázható, hogy a Clay intézet hivatalos kiírása szerint a díjat annak a matematikusnak ítélik oda, aki ismert lapokban publikálja a munkáját, és azt két éven át nem tudja megcáfolni senki.

Nos, Grigorij Perelman rendkívül excentrikus személyiségnek mondható - erről majd lesz szó még a későbbiekben - és széles körben ismert az ő média utálata. Munkái azóta sem jelentek meg a neve alatt egyik lapban sem - csupán egy 61 oldalas vázlatos kidolgozást tett fel 2002-ben az arXiv.org weboldalra (ezek a vázlatok itt, itt, és itt találhatóak). Az évezred egyik legnehezebb problémájának a megoldása azonban akkora meglepetést okozott a világ matematikusainak a körében, hogy azonnal kommentárok és levelek ezreivel halmozták el Perelmant. A probléma nehézségét mutatja az a tény is, hogy az orosz matematikus nyilvánosságra hozott megoldása után a világ legjobb egyetemei kezdték bombázni Perelmant állásajánlatokkal, a világ vezető tudományos magazinjai (mint például a "Nature" magazin) pedig felajánlották, hogy publikálják a tudományos felfedezését. Perelman mindent visszautasított, és nem foglalkozva semmivel elvonult - ismerősei szerint "elzárkózott a világ elől valahol az erdőben". Így tehát a Clay intézet kiírásának a feltételei nem érvényesültek - Perelman bizonyítása nem jelent meg nyomtatásban.

Azonban ezt megtették helyette mások, akik rendkívül fontosnak tartották az orosz matematikus felfedezését. Így például a "Nature" magazinban is egy másik matematikus publikálta Perelman munkáját, sőt, ennél sokkal hosszabb munkák is születtek, amelyek többszörösével haladták meg az eredeti bizonyítást. Így az orosz matematikusnak már-már olyan státusa lett a köztudatban, mint egy hatalmas zsenié, aki elzárkózva él a külvilág elől, és valójában sokkal több mindent tudhat, mint amit kimutatja, a Poincaré hipotézis bizonyításánál pedig csak azért bújt elő, hogy megmutassa, neki nem esik nehezére megoldani az évezred egyik legnagyobb problémáját.

1991-ben például a párizsi első Európai Matematikai Kongresszuson is díjazták, de azt is visszautasította. Az egyetem elvégzése után Perelman PhD-re jelentkezett, és a tudományos fokozat, megszerzése után az egyetemen maradt dolgozni.

"Grisa - egy zseni. Amikor nálunk tanult, én oktattam neki matematikát. Már akkor jobban tudta a matematika gyakorlati részét, mint én." - mondta az egyik interjú során Tamara Jefimova, a 239. számú matematikai középiskola igazgatója, ahol Perelman tanult. - "Ő nagyon szerény és egyszerű ember, talán túlságosan is egyszerű. Bármennyire is szomorú, iskolánk végzőseinek több mint fele nem Oroszországban dolgozik, hanem külföldre megy. Grigorij a képességei szerint a világ legjobb egyetemein tudna dolgozni, de ő inkább Szentpéterváron marad."

Grigorij Perelmen a Poincaré hipotézis bizonyítása után még néhány más matematikai probléma megoldását osztotta meg a nyilvánossággal, majd eltűnt a nyilvánosság elől. Sokan azt mondták, hogy már nem is foglalkozik többet matematikával, ezek azonban csak pletykák, hiszen valóban kevesen tudják hol van és mit csinál ma Perelman, ráadásul a Poincaré probléma bizonyítása előtt sem tudtak semmit a munkájáról még a munkatársai sem.

Perelman bizonyítása azonban önálló életre kelt. A már említett publikációkon kívül 2006-ban két ismert matematikus, Bruce Kleiner és John Lott, a Michigani Egyetem munkatársai több mint két éves munkájuk után egy 213 oldalas könyvet jelentettek meg, amelyben részletesen foglalkoztak Perelman bizonyításával és könyvük végén pedig kijelentették: az orosz matematikus megoldása helyes, ehhez nem fér semmi kétség.

2006 júliusában az "Asian Journal of Mathematics-ban" jelent meg két kíni matematikus munkája, amelyben ők már Perelman bizonyítására építették a további tudományos teóriájukat. 2006-ban pedig a Science magazin is Perelman matematikai felfedezését nyilvánította az év legnagyobb tudományos felfedezésének. Ezek után határozták el valószínűleg a Clay Matematikai Intézet vezetői, hogy eltekintenek a szabályoktól, és odaítélik a "Millenniumi problémák díját" Perelmannak. Ezt 2010. március 18-án jelentették be. A díjjal együtt egy szép összeg is járt - 1 millió amerikai dollár.

Itt jött ismét elő azonban az orosz matematikus excentrikussága. A Clay intézet közleményére és megkeresésére Perelman azt válaszolta, hogy nem tudja még, elfogadja-e a felajánlott 1 millió dollárt.

Ezt pedig nem viccből szánta, ha úgy határoz, akkor valóban megteszi, volt már rá példa ugyanis korábbról, amikor 2006-ban Grigorij Perelmannak ítélték oda a Fields-díjat. A Fields-díjat 1924-ben alapították John Fields, a VII. matematikai kongresszus elnökének a javaslatára, és 4 évente ítélik oda 40 évnél fiatalabb matematikusnak (Perelman pont 40 éves lett az odaítélés pillanatában). Mivel a Nobel-díj nem jutalmazza a matematikusokat, így a Fields-díj tekinthető a világ "matematikai Nobel-díjának", annak ellenére, hogy maga a pénzjutalom nem annyira jelentős - 15.000 kanadai dollár (közel 3 millió Ft). Grigorij Perelman 2006-ban nyilvánosan lemondott a Fields-díjról, amivel ismét lázba hozta a világ matematikus közösségét és termékeny táptalajt nyújtott a róla szóló további pletykáknak. Maga John Boll, a Matematikusok Világszövetségének az elnöke Szentpétervárra ment, és két napon át kérlelte Perelmant, hogy fogadja el a díjat, és jöjjön el Madridba a díjátadóra, ám mindhiába, az orosz matematikus hajthatatlan maradt. Egyik ritka interjújában sikerült kihúzni belőle, hogy szerinte ezt a díjat "az arra nem kompetens embereknek ítélik oda". Hivatalosan a Fields-díjat Perelman azért a visszautasítás ellenére is megkapta, csak a pénzösszeg nélkül. Kérjük lapozzon, a cikk folytatódik! Egy másik ritka interjújában Perelman talán magyarázatot is adott viselkedésére és elvonult életmódjára: "Természetesen a matematikusok között is vannak többé-kevésbé tisztességes emberek, de majdnem mindegyikük konformista: ők maguk többé-kevésbé tisztességesek, de hajlandóak eltűrni azokat, aki nem azok. Ezért idegenekké közöttük nem azok válnak, akik megszegik ezeket a normákat. Izolációba olyan emberek kerülnek, mint én." Tehát a Fields-díj visszautasítása után a világon is - és talán leginkább magában Oroszországban - nagy találgatások indultak, hogy ezúttal mi lesz az 1 millió prémium sorsa. Vajon elviszi-e Perelman a díjat, vagy sem. Az orosz matematikus az excentrikus viselkedése miatt igen népszerű figurává vált, és a legtöbben azért egyetértettek abban, hogy ha elviszi a pénzt, ha nem, Perelman a mai Oroszország egyik legnagyobb emberének tekinthető. Az angol sajtó pedig Perelman életkörülményeiről és életstílusáról írt nap mint nap. Ezt írta az egyik angol napilap, a The Telegraph: "Szabadidőben asztaliteniszt játszik a lakásában a fallal. Minden nap 13:30-kor pedig élelmiszerboltba megy, ahol a szomszédok szerint mindig ugyanazt veszi meg: tojást, sajtot, tésztát, tejfölt, kenyeret, és egy kg narancsot." Néhány nappal ezelőtt a sajtóban felröppentek a hírek arról, hogy Perelman visszautasította a díjat, és nem viszi el a pénzt. A hírt a The Daily Mail újság publikálta, és a cikkében azt írták, hogy a lap egyik újságírója felkereste Perelmant, aki elmondta neki, hogy "mindenem megvan, amit akarok". Az orosz sajtóban akkor a már leülepedni látszó Perelman-láz újabb hulláma indult, és mindenki azt tárgyalta, hogy lehetséges az, hogy az orosz zseni visszautasította a díjat. A többség persze támogatta Perelmant a döntésében.

Ám valóságos tömegpszichózis indult az orosz közösségen belül. Különböző jótékonysági szervezetek kezdték bombázni az orosz matematikust, hogy adja nekik az 1 millió dolláros díjat, ők tudnák, hogyan rendelkezzenek vele...

Az egyik ilyen szervezet például azt ígérte, hogy a többi orosz alapítvány között a "rászorulás alapján" osztaná szét a pénzt. Egy másik azt, hogy egy "Perelman-díjat" alapítanák az összegből, amelyből minden évben orosz matematikusokat díjaznák. Végül még a "Szentpétervári Kommunisták" is bejelentették az igényüket a pénzre, amelyet a Mauzóleum fenntartására, illetve a rászoruló tudósok fenntartására kívánták volna fordítani. Hamarosan kiderült azonban, hogy a The Daily Mail híre így, ebben a formában nem teljesen igaz. Igaz ugyan, hogy a lap munkatársai valóban felkeresték a matematikust, ám ő nem volt hajlandó beszélni velük, és az idézett mondatot végül lakása zárt ajtaja mögül kiabálta az újságíróknak, de nem abban a kontextusban, ahogyan azt a lapban értelmezték. "Nem érdekel a pénz vagy a hírnév. Nem akarok az emberek előtt díszelegni, mint valami állat az állatkertben. Nem vagyok én a matematika hőse." Az ügy most ott tart, hogy március utolsó napjaiban Grigorij Perelman a Clay Matematikai Intézet elnökével, James Carlsonnal beszélt telefonon. Perelman gondolkodási időt kért, amíg eldönti, elfogadja-e a díjat. "Keveset beszélt, de udvarias volt." - mondta James Carlson a The Sunday Telegraphnak. - "Azt mondta, hogy valamikor értesíteni fog a döntéséről. De nem mondta meg még körülbelül sem, hogy ez mikor lesz. Nem hiszem, hogy a következő napokban." Perelman pedig úgy tűnik valóban elgondolkodott, hiszen vagy szüksége van a pénzre vagy nem, de az 1 millió dollár az nem kis pénz. "Még nem döntöttem el, mi lesz. De természetesen a döntésemet a Clay intézet fogja megtudni legelőször" - idézte Grigorij Perelman szavait a LifeNews.