FIDESZ.HU > Hírek > Zöld |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Megfejtették az évezred egyik nagy matematikai problémáját
|
|
Vajon mi kell egy embernek a teljes boldogsághoz? Pénz? Karrier? Szerelem? Család? Egy orosz matematikus úgy tűnik sajátos megoldást talált erre az emberiség ősi problémájára, és miután megoldotta az évezred legnagyobb matematikai feladatát, egyenlőre úgy tűnik, nem fogadja el az érte járó egymillió dollárt. |
|
Létrehozva: 2010. április 1., 09:52 |
2010. március 18-án a nemzetközi matematikusvilág egyszer csak a következő hírtől lett hangos: "A Clay Matematikai Intézete ezennel bejelenti, hogy Grigorij Perelman matematikusnak, Szentpétervárról, ítéli oda a ″Millenniumi problémák díjat″ a ″Poincaré hipotézis″ bizonyításáért."
Grigorij Perelman valójában már 2002-ben megoldotta azt a problémát, amelyen a matematikusok már több mint 100 éve törik a fejüket. A matematikai problémát Henry Poincaré, francia matematikus, elméleti fizikus és filozófus publikálta 1904-ben (bár a hipotézis már valamivel korábban nyilvánosságot látott Poincaré tollából, csak más formában. A hipotézis mai formáját 1904-ben nyerte el).
A Poincaré matematikai problémájának sokáig nem szenteltek elegendő figyelmet, és csak akkor kezdtek vele többet foglalkozni, amikor John Henry Whitehead 1934-ben publikálta a hipotézis saját bizonyítását. Erről széleskörű viták indultak, és később maga Whitehead találta meg a hibát az érvelésében. Ezek után a "Poincaré-hipotézis" minden idők egyik legnehezebb matematikai feladatának kezdett számítani, amelyen nagy matematikusok törték a fejüket, de mindhiába. Chritos Papakyriakopoulos görög matematikus például majdnem az egész életét ennek a hipotézisnek a megoldására szentelte: az 1960-as évek után dolgozott rajta folyamatosan a Princetone-i egyetemen, míg végül rákban halt meg 1976-ban megoldatlanul hagyva a hipotézist. A több mint száz éves hipotézis bizonyítása végül Grigorij Perelmannak sikerült. Maga a hipotézis (amelyet újabban már az asztrofizikában is felhasználták) és Grigorij Perelman megoldása itt található.
Meglepő lehet, hogy Perelman 2002-es probléma-megoldása és 2010-es díj között 8 év telt el. Ez azzal magyarázható, hogy a Clay intézet hivatalos kiírása szerint a díjat annak a matematikusnak ítélik oda, aki ismert lapokban publikálja a munkáját, és azt két éven át nem tudja megcáfolni senki.
Nos, Grigorij Perelman rendkívül excentrikus személyiségnek mondható - erről majd lesz szó még a későbbiekben - és széles körben ismert az ő média utálata. Munkái azóta sem jelentek meg a neve alatt egyik lapban sem - csupán egy 61 oldalas vázlatos kidolgozást tett fel 2002-ben az arXiv.org weboldalra (ezek a vázlatok itt, itt, és itt találhatóak). Az évezred egyik legnehezebb problémájának a megoldása azonban akkora meglepetést okozott a világ matematikusainak a körében, hogy azonnal kommentárok és levelek ezreivel halmozták el Perelmant. A probléma nehézségét mutatja az a tény is, hogy az orosz matematikus nyilvánosságra hozott megoldása után a világ legjobb egyetemei kezdték bombázni Perelmant állásajánlatokkal, a világ vezető tudományos magazinjai (mint például a "Nature" magazin) pedig felajánlották, hogy publikálják a tudományos felfedezését. Perelman mindent visszautasított, és nem foglalkozva semmivel elvonult - ismerősei szerint "elzárkózott a világ elől valahol az erdőben". Így tehát a Clay intézet kiírásának a feltételei nem érvényesültek - Perelman bizonyítása nem jelent meg nyomtatásban.
Azonban ezt megtették helyette mások, akik rendkívül fontosnak tartották az orosz matematikus felfedezését. Így például a "Nature" magazinban is egy másik matematikus publikálta Perelman munkáját, sőt, ennél sokkal hosszabb munkák is születtek, amelyek többszörösével haladták meg az eredeti bizonyítást. Így az orosz matematikusnak már-már olyan státusa lett a köztudatban, mint egy hatalmas zsenié, aki elzárkózva él a külvilág elől, és valójában sokkal több mindent tudhat, mint amit kimutatja, a Poincaré hipotézis bizonyításánál pedig csak azért bújt elő, hogy megmutassa, neki nem esik nehezére megoldani az évezred egyik legnagyobb problémáját.
1991-ben például a párizsi első Európai Matematikai Kongresszuson is díjazták, de azt is visszautasította. Az egyetem elvégzése után Perelman PhD-re jelentkezett, és a tudományos fokozat, megszerzése után az egyetemen maradt dolgozni.
"Grisa - egy zseni. Amikor nálunk tanult, én oktattam neki matematikát. Már akkor jobban tudta a matematika gyakorlati részét, mint én." - mondta az egyik interjú során Tamara Jefimova, a 239. számú matematikai középiskola igazgatója, ahol Perelman tanult. - "Ő nagyon szerény és egyszerű ember, talán túlságosan is egyszerű. Bármennyire is szomorú, iskolánk végzőseinek több mint fele nem Oroszországban dolgozik, hanem külföldre megy. Grigorij a képességei szerint a világ legjobb egyetemein tudna dolgozni, de ő inkább Szentpéterváron marad."
Grigorij Perelmen a Poincaré hipotézis bizonyítása után még néhány más matematikai probléma megoldását osztotta meg a nyilvánossággal, majd eltűnt a nyilvánosság elől. Sokan azt mondták, hogy már nem is foglalkozik többet matematikával, ezek azonban csak pletykák, hiszen valóban kevesen tudják hol van és mit csinál ma Perelman, ráadásul a Poincaré probléma bizonyítása előtt sem tudtak semmit a munkájáról még a munkatársai sem.
Perelman bizonyítása azonban önálló életre kelt. A már említett publikációkon kívül 2006-ban két ismert matematikus, Bruce Kleiner és John Lott, a Michigani Egyetem munkatársai több mint két éves munkájuk után egy 213 oldalas könyvet jelentettek meg, amelyben részletesen foglalkoztak Perelman bizonyításával és könyvük végén pedig kijelentették: az orosz matematikus megoldása helyes, ehhez nem fér semmi kétség.
2006 júliusában az "Asian Journal of Mathematics-ban" jelent meg két kíni matematikus munkája, amelyben ők már Perelman bizonyítására építették a további tudományos teóriájukat. 2006-ban pedig a Science magazin is Perelman matematikai felfedezését nyilvánította az év legnagyobb tudományos felfedezésének. Ezek után határozták el valószínűleg a Clay Matematikai Intézet vezetői, hogy eltekintenek a szabályoktól, és odaítélik a "Millenniumi problémák díját" Perelmannak. Ezt 2010. március 18-án jelentették be. A díjjal együtt egy szép összeg is járt - 1 millió amerikai dollár.
Itt jött ismét elő azonban az orosz matematikus excentrikussága. A Clay intézet közleményére és megkeresésére Perelman azt válaszolta, hogy nem tudja még, elfogadja-e a felajánlott 1 millió dollárt.
Ezt pedig nem viccből szánta, ha úgy határoz, akkor valóban megteszi, volt már rá példa ugyanis korábbról, amikor 2006-ban Grigorij Perelmannak ítélték oda a Fields-díjat. A Fields-díjat 1924-ben alapították John Fields, a VII. matematikai kongresszus elnökének a javaslatára, és 4 évente ítélik oda 40 évnél fiatalabb matematikusnak (Perelman pont 40 éves lett az odaítélés pillanatában). Mivel a Nobel-díj nem jutalmazza a matematikusokat, így a Fields-díj tekinthető a világ "matematikai Nobel-díjának", annak ellenére, hogy maga a pénzjutalom nem annyira jelentős - 15.000 kanadai dollár (közel 3 millió Ft). Grigorij Perelman 2006-ban nyilvánosan lemondott a Fields-díjról, amivel ismét lázba hozta a világ matematikus közösségét és termékeny táptalajt nyújtott a róla szóló további pletykáknak. Maga John Boll, a Matematikusok Világszövetségének az elnöke Szentpétervárra ment, és két napon át kérlelte Perelmant, hogy fogadja el a díjat, és jöjjön el Madridba a díjátadóra, ám mindhiába, az orosz matematikus hajthatatlan maradt. Egyik ritka interjújában sikerült kihúzni belőle, hogy szerinte ezt a díjat "az arra nem kompetens embereknek ítélik oda". Hivatalosan a Fields-díjat Perelman azért a visszautasítás ellenére is megkapta, csak a pénzösszeg nélkül. Kérjük lapozzon, a cikk folytatódik! Egy másik ritka interjújában Perelman talán magyarázatot is adott viselkedésére és elvonult életmódjára: "Természetesen a matematikusok között is vannak többé-kevésbé tisztességes emberek, de majdnem mindegyikük konformista: ők maguk többé-kevésbé tisztességesek, de hajlandóak eltűrni azokat, aki nem azok. Ezért idegenekké közöttük nem azok válnak, akik megszegik ezeket a normákat. Izolációba olyan emberek kerülnek, mint én." Tehát a Fields-díj visszautasítása után a világon is - és talán leginkább magában Oroszországban - nagy találgatások indultak, hogy ezúttal mi lesz az 1 millió prémium sorsa. Vajon elviszi-e Perelman a díjat, vagy sem. Az orosz matematikus az excentrikus viselkedése miatt igen népszerű figurává vált, és a legtöbben azért egyetértettek abban, hogy ha elviszi a pénzt, ha nem, Perelman a mai Oroszország egyik legnagyobb emberének tekinthető. Az angol sajtó pedig Perelman életkörülményeiről és életstílusáról írt nap mint nap. Ezt írta az egyik angol napilap, a The Telegraph: "Szabadidőben asztaliteniszt játszik a lakásában a fallal. Minden nap 13:30-kor pedig élelmiszerboltba megy, ahol a szomszédok szerint mindig ugyanazt veszi meg: tojást, sajtot, tésztát, tejfölt, kenyeret, és egy kg narancsot." Néhány nappal ezelőtt a sajtóban felröppentek a hírek arról, hogy Perelman visszautasította a díjat, és nem viszi el a pénzt. A hírt a The Daily Mail újság publikálta, és a cikkében azt írták, hogy a lap egyik újságírója felkereste Perelmant, aki elmondta neki, hogy "mindenem megvan, amit akarok". Az orosz sajtóban akkor a már leülepedni látszó Perelman-láz újabb hulláma indult, és mindenki azt tárgyalta, hogy lehetséges az, hogy az orosz zseni visszautasította a díjat. A többség persze támogatta Perelmant a döntésében.
Ám valóságos tömegpszichózis indult az orosz közösségen belül. Különböző jótékonysági szervezetek kezdték bombázni az orosz matematikust, hogy adja nekik az 1 millió dolláros díjat, ők tudnák, hogyan rendelkezzenek vele...
Az egyik ilyen szervezet például azt ígérte, hogy a többi orosz alapítvány között a "rászorulás alapján" osztaná szét a pénzt. Egy másik azt, hogy egy "Perelman-díjat" alapítanák az összegből, amelyből minden évben orosz matematikusokat díjaznák. Végül még a "Szentpétervári Kommunisták" is bejelentették az igényüket a pénzre, amelyet a Mauzóleum fenntartására, illetve a rászoruló tudósok fenntartására kívánták volna fordítani. Hamarosan kiderült azonban, hogy a The Daily Mail híre így, ebben a formában nem teljesen igaz. Igaz ugyan, hogy a lap munkatársai valóban felkeresték a matematikust, ám ő nem volt hajlandó beszélni velük, és az idézett mondatot végül lakása zárt ajtaja mögül kiabálta az újságíróknak, de nem abban a kontextusban, ahogyan azt a lapban értelmezték. "Nem érdekel a pénz vagy a hírnév. Nem akarok az emberek előtt díszelegni, mint valami állat az állatkertben. Nem vagyok én a matematika hőse." Az ügy most ott tart, hogy március utolsó napjaiban Grigorij Perelman a Clay Matematikai Intézet elnökével, James Carlsonnal beszélt telefonon. Perelman gondolkodási időt kért, amíg eldönti, elfogadja-e a díjat. "Keveset beszélt, de udvarias volt." - mondta James Carlson a The Sunday Telegraphnak. - "Azt mondta, hogy valamikor értesíteni fog a döntéséről. De nem mondta meg még körülbelül sem, hogy ez mikor lesz. Nem hiszem, hogy a következő napokban." Perelman pedig úgy tűnik valóban elgondolkodott, hiszen vagy szüksége van a pénzre vagy nem, de az 1 millió dollár az nem kis pénz. "Még nem döntöttem el, mi lesz. De természetesen a döntésemet a Clay intézet fogja megtudni legelőször" - idézte Grigorij Perelman szavait a LifeNews.