Az Európai Unió tagállamai sokkal kisebb mértékben járulnak hozzá a menekültek letelepítéséhez, mint más fejlett országok - például az Egyesült Államok, Ausztrália vagy akár Kanada. Két évvel ezelőtt például az összes letelepítés 6,7 százalékát végezte el az EU, ami összesen 4378 személy befogadását jelentette. Az ENSZ menekültügyi főbiztossága szerint ezzel szemben 747 ezer embernek lenne szüksége efféle befogadásra. Jelenleg egyébként csupán tíz tagállam veszi ki részét a letelepítésből.

Az EP éppen ezért arra kívánja bátorítani a tagállamokat, hogy jobban aktivizálják magukat, és ehhez ösztönzőket is nyújtana. A Parlament szakbizottsága által elfogadott jelentés értelmében azok a tagállamok, melyek első ízben jelentkeznek, minden letelepített személy után 6 ezer eurót kapnának az első évben, a második évben 5 ezer eurót, azt követően pedig 4 ezret.

A többletösszeget, melyet az új résztvevő államok a részvételük első két évében kapnak, a fenntartható letelepítési programokhoz szükséges infrastruktúrába kellene befektetni.

A szakbizottság szerint nagy figyelmet kell fordítani a nőkre és gyermekekre, különös tekintettel azokra, akiket fizikai vagy szexuális erőszak, illetve kizsákmányolás fenyeget, a kísérő nélküli kiskorúakra, a komoly orvosi kezelésre szoruló személyekre, valamely erőszak, kínzás vagy természeti katasztrófa túlélőire és azokra a személyekre, akiket a származási országukba történő visszafordítás fenyeget. A fenti kategóriákat közös uniós éves prioritásként kell kezelni; a letelepítési prioritásokat egyébként minden évben - az EP-tagok bevonásával - újra és újra meg kell határozni.